Budapest Régiségei 20. (1963)

ANYAGKÖZLÉSEK - Scheiber Sándor: Újabb zsidó sírkövek Budáról a török hódoltság korából 469-480

első hónapjaiban meg is törtónt, és reményeink nem csaltak meg bennünket. Bár az alapokhoz még nem nyúltak — erre egyhamar nem is kerül sor —, 18 zsidó sírkő került ki a falakból. A kövek beépítése tehát nem pusztulásukat, hanem konzerválásukat eredményezte. Aminthogy a középkort követő könyvkötők, amikor bekötési tábláknak szétbontották a héber kódexeket, sokszor éppen ezzel mentettek meg számunkra néhány lapot belőlük. A kódexeknek különben talán nyomuk veszett volna. A jelentős számon kívül más értéke is van az új leletnek. Itt van az eddig legrégibb hódoltsági sírkövünk, amely egy elbontott gótikus épület nyíláskeretéből készült 1539—1540-ben (1. sz.). Sámuel b. Jekutiól emlékét örökíti meg. (Eddig az 1576-ból valót tartottuk a legrégibbnek.) 1526. szeptember 22-én hajóra rakták a budai zsidókat és elosztották őket Törökország városaiban. Büchler Sándor kutatásai szerint csak 1538-ból található újból zsidó település nyoma.

13 Ez azért is feltűnő, mert az 1547-ből származó s Bécsben őrzött budai török összeírás már 75 törzsökös budai zsidót és 25 bevándorlót (nyilván 1541 óta megtelepedettet) sorol fel.

14 A szóban forgó sírkő mutatja, hogy nagyobb számmal lehettek 1541 előtt is, hiszen ekkor nyitották meg újabb temetőjüket. Még egy kő bír történeti jelentőséggel: az első, amely ismert személyt jelöl. Ez Chájjim b. Szimcháé 1605-ből, aki Szimcha b. Chájjim budai rabbitanácsos fia volt (4. sz.). Neve 1580—81ben előfordul egy budai defterben.

15 Az apa 1570 körül működött Budán, s irodalmi munkásságából a válólevelekre vonatkozó utasítások maradtak fenn.

16 1579-ben egy budai basa még kiadatlan levele említi őt ,,Szymha pap" néven.

17 A legfrissebb kő 1657-ből való. Három követ az Úri utca 32. sz. házból is kifejtettek. Ennek helyén valaha két középkori lakóház állott. 1686-ban az északi épület elpusztult, míg a délinek mérműves ülőfülkókkel ellátott kapualja és földszintjének egy része épen maradt. A XVIII. század elején újjáépítették. Ekkor kerültek bele zsidó sírkövek. Az 1944—45. évi ostromkor az épület nagy része megsemmisült.

18 Romtalanítása során három zsidó sírkövet is kibontottak belőle. Az egyik egy szépen vésett töredék, amely — írása és stílusa alapján — középkorinak látszik. Nevek szempontjából csak kettő jön tekintetbe: a Rechli női név (8. sz.) és a F rumi (18. sz.), amely a német zsidók között a középkorban gyakori. Ez is megegyezik a korábbi kövekkel, amelyek — a héber neveken kívül — kizárólag német neveket tüntettek fel. Az alábbiakban közöljük a hódoltsági sírköveket, fordítás kíséretében. A középkori kőre másutt kerül sor. A kövek mind a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában találhatók. Végezetül még meg akarom köszönni hallgatóimnak, hogy segítségemre voltak nemcsak a nehéz kövek emelgetésénél, hanem a sokszor nehezen olvasható szövegek kibetűzésénél is. 1. kép. Sámuel b. Jekutiél sírköve 1539—40-ből 1 '-Û ^NltttP Sámuel, fia R. ^NTHiT Jekutiélnek, ptó? é 7t emléke áldott. 1539—1540, a kis időszámítás szerint. Magassága 84 cm, szélessége 36 cm, vastagsága 30 cm. Előkerült a Hess András tér 2. sz. romépületből. Ma a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában. Lt. sz.: 59.9.