Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Kádár Zoltán: A pannóniai Roma-kultusz történetéhez : az aquincumi ún. Venus Victrix ikonográfiai és történeti problémái 71-83

alakjához, hiszen kultuszának első jelentős nyugati emlékét, a lugdunumi oltárt is Romae et Augusto állítják.

29 Augustus korában első monumentális ábrázolása — az Ara Pacis Augustaen — sajnos nagyon megrongálódott, az érmeken pedig csak Roma istennő feje (?) látható,

30 ami a fejtegetéseink szempontjából nem jelentős, hiszen természetszerűleg az aquincumi szoborral kapcsolatosan számunkra csak az ülő Roma-ábrázol ások figyelemre méltóak ! Azonban már az első császár idejéből két olyan nagyméretű és magas művészi értékű gemma maradt ránk, ami Roma istennő ábrázolását nemcsak klasszikus szépségű formában örökíti meg, hanem kultuszának története szempontjából is nagyon jelentős. Mindkettőt Bécsben őrzik: az egyiken a trónonülő császár mellett Roma pajzsottartó nőalakként szerepel,

31 hasonlóan egyes fegyveres Aphrodité- ós Niké- (Viktoria) típusokhoz.

32 A másik emlék az antik gemmaművészet ránkmaradt legkimagaslóbb alkotására Gemma Augustea

33 (5. kép); ennek felső mezejében alacsony támlájú trónuson ül Augustus mellett a sisakos Roma istennő köpenyben ós chitonban, mellén pedig kardkötő vonul át. Más változatát találjuk a koracsászárkori Roma-ábrázolásnak egy karthágói oltár nem sokkal Augustus kora után készült reliefjén: ezen a sisakos istennő balrafordulva oldalnézetben ül fegyverek felett, testét könnyű alsóruha borítja, amely jobb mellét födetlenül hagyja, hátát ós alsótestét köpeny fedi be, jobbjában palládiumot tart, előtte oltár ál], rajta bőségszaru

34 (6. kép). Az istennő ábrázolásának jellegzetes típusai a császárkori «ikonográfiában Nero korában, főként a nagy tűzvész után, az Urbs újjáépítése idején, 64—68 közt alakultak ki. Két alaptípus jellemző ezekre a Roma-ábrázolásokra: az egyiken fegyvereken ülve a sisakos istennő kettős ruhában (himationh&n, ill. palláhsbn és chitonhan, ill. tunikâh&n) jelenik meg, amely testét teljesen befödi, mellén kardkötő fut keresztül, jobb melle szabadon maradt, jobb karjával hosszú lándzsára támaszkodik, baljával pajzsára könyököl

35 (7. kép). A másik típus abban különbözik az előbbi, ünnepélyesebb megjelenésűtől, hogy az istennő csak rövid, térdigérő ruhát hord, előrenyújtott jobb kezében Viktoriát tart, baljával a kardkötőn függő parazonium markolatát fogja, lábszárai fedetlenek

36 (8. kép). Kétségtelen, hogy e Roma-típusok kialakulásában egyrészt az Athéné Poliasz, másrészt az amazonábrázolások játszottak szerepet (az említett lokrisi pénzről s a korábbi császárkori Romatípusokról nem beszélve), azonban Nero idejében a két „őstípus" keveredik; jellemző, hogy Roma ekkor úgyszólván mindig visel kardkötőt, ill. parazoniumot s jobb melle rendszerint födetlen, mindez az amazonábrázolások hatását árulja el. Viszont a hosszúruhás típus különösen — de a másik is beállításában s egyes vonásaiban —emlékeztet a hellenisztikus pénzeken szereplő Athéné-ábrázolásokra, különösen Lüszimakhosz Alexandrosz-Ammon-ábrázolású pénzeinek hátlapjaira.

37 Ez a kapcsolat nem puszta utánzás: kétségtelen, hogy a philhellén és ,,múvészkedő" császár mindenáron a görög világ szépségét akarta Rómába varázsolni, valószínű, hogy a nagy tűzvész után az £7V&ó'ból Alexandriához vagy még inkább Athénhez hasonló Jcaf exochén, klasszikus szépségű várost akart 6. kép. Borna istennő alakja a karthágói oltáron 74 5. kép. Gemma Augustea. Wien, Kunsthistorisches Museum