Budapest Régiségei 20. (1963)
TANULMÁNYOK - Alföldy Géza: Aquincum vallási életének története 47-69
A fogadalmi feliratok, akár a markomann háborúk előtti időkben, közvetlenül esak a legfelső vezetőréteg, a hadsereg és a városi vezetőréteg vallásos életébe világítanak bele. Oltárt állítani mindinkább csak ezeknek állott módjukban, a III. század közepétől az elszegényedett municipális arisztokrácia tagjainak is alig. A vallásos életben ezekben a körökben ugyanazok a törekvések figyelhetők meg, mint a megelőző korszakban, de bizonyos átalakulásokkal. A császárkultusz jelentősége még nagyobb lett, mint a megelőző időkben, és a római államvallás hagyományának ápolása, valamint a hely istenségének tisztelete már teljes egészében ennek szolgálatában állt. Sőt, kapcsolatba kerültek vele olyan kultuszok is, amelyek korábban távolabb álltak tőle, így a helyi istenek tisztelete, majd kétségtelenül a győzhetetlen napisten kultusza is. A másik oldalon nyomon követhető a személyes vallási igények fokozódó növekedése, és az ennek következtében beálló változások az istenfogalomban. Egyrészt lassan visszaszorul minden olyan nem alapvetően hivatalos kultusz, amely csak kevésbé volt alkalmas a vallásban és a túlvilágban való biztonság és megnyugvás igényének kielégítésére. A helyi eredetű kultuszok, noha a III. század közepéig még többé-kevésbé tartották magukat, visszaszorultak a misztériumvallásokkal szemben, mivel azok tartalmi gazdagságával nem tudtak versenyezni. A III. század végén a helyi isteneknek már nem látjuk nyomát, ezek egykori jelentőségének halvány emlékét csak Genius loci formális tisztelete őrizte tovább. De a keleti kultuszok közül is háttérbe szorultak mindazok, amelyek nem feleltek meg a kor követelményeinek. A szír istenek tisztelete a szír dinasztia bukásával az egész római birodalomban lehanyatlott, ós még a korábban annyira népszerű Juppiter Dolichenus-kultusz is teljesen elvesztette jelentőségót a III. század közepére. Ugyanez volt a helyzet a kisázsiai ós egyiptomi kultuszok esetében is. Annál jelentősebb maradt azonban Mithras, akinek tisztelete a III. század második felében szinte minden más elemet kiszorított a magán vallásosságból. Mellette csak a dunai lovasistenség rokon kultusza jutott bizonyos szerephez. Ennek a kultusznak a szinkretisztikus vonásai megvilágítják az istenek összemosódásának, az egy isten felé való törekvésnek a növekvő jelentőségét is. Aquincumban ez különben igen jól látszik elsősorban az említett Pantheusfeliratból, amelyből kitűnik, hogy egyes istenek az összes többi vonásait is magukra öltik, 143 mert csak így látszik biztosnak hatalmuk a problémák megoldására. Kérdés: mennyiben tükrözi ez a fejlődés a széles néptömegek vallásos életét, amelyről nem tanúskodnak feliratos emlékek? Nem vitatható, hogy a személyes vallási igények további növekedése itt is tovább bontakozott, és elsősorban a misztériumvallásokban talált kielégülést. Ez a fejlődés, amelynek gyökerei jól láthatók már a megelőző időkben, bizonyosan nagy léptekkel haladt előre a III. századi válság viharos évtizedeiben, amelyek a szóles néptömegeket sújtották legjobban. A dunai lovasisten tisztelete elsősorban ezek körében terjedt el, de legnépszerűbb istenük mégis Mithras lehetett, akinek kultuszát a korábban megépült szentélyekben változatlanul tovább gyakorolták. Valószínűnek látszik azonban, hogy ezekben az időkben nagyobb eredményeket érhetett el a társadalom alsó rétegeiben a császárkultusz is. Konkrét bizonyító adatunk erre Aquincumból nincs. De lehetősége igen kézenfekvő, ha meggondoljuk, hogy a tömegek legfőbb istene, Mithras a III. század második felében Sol lnvictus alakjában egyre inkább összefonódott az uralkodóval, ós hogy a válságot leginkább kiélező háborúkban a győzelmet tőle remélték. Egészében véve tehát a kor vallásos életében két tényező uralkodik: a megváltás igényét kielégítő misztérium vallásosság ós a császárkultusz. Mindez teljességgel a megelőző korszak vallásos életében gyökerezik, de két vonatkozásban különbözik attól. Először is mindkét irány fejlődése sokkal tisztább ós egységesebb, végeredményben két vallási rendszerről van szó. Ugyanakkor azonban megfigyelhető, hogy a valóságban ezek rendkívül közel kerültek egymáshoz, sőt, tulajdonképpen össze is olvadtak. A Mithras-vallás, amely mindinkább kiszorította a személyes megváltás-keresés többi útját, egyszersmind egyre közelebb került az uralkodóhoz is. Nemcsak arról van itt szó, ami már Septimius Severus, sőt Commodus alatt kétségtelen: hogy az uralkodó maga is tisztelője Mithrasnak, hanem hogy alakja mindjobban összefonódik a győzhetetlen nap alakjával. 144 A Mithras-vallás a III. század folyamán szoros kapcsolatba került a császárkultusszal. Aurelianus nagy vallási reformja után Sol lnvictus, aki Mithrast is magába foglalta, az állam fő istene lett. 145 Ezzel azonban elválaszthatatlan kapcsolatba került magával a császár személyével is, aki az államot legfelsőbb fokon képviselte. Tökéletesen igazolja ezt egy pannóniai felirat, ahol Sol lnvictus 62
