Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Alföldy Géza: Aquincum vallási életének története 47-69

mint a császár társa (Comes Augusti) jelenik meg.

146 Dioeletianus, noha a tetrarchia vallási propagandája elsősorban Juppiter és Hercules alakjával foglalkozott, Mithrast az impérium egyik legfőbb védelmezőjének tekintette.

147 Ez a fejlődés azzal járt együtt, hogy a III. század végére a markomann háborúktól kezdve nyomon követhető vallási átalakulás két, egymástól eredetileg idegen tényezője elválaszthatatlanul összeforrt. Kérdés, mi ennek a jelenségnek a társadalmi háttere? A választ a dunai provinciák III. századi történelmében kell keresnünk. A dunai hadsereg, amely Septimius Severus trónrajutásával kivívta magának a birodalomban a katonai vezető szerepet, a III. század folyamán a római impérium politikai életének irányításában is döntő szerephez jutott. A dunai provinciák társadalmának III. századi története ennek a fejlődésnek a jegyében alakult. Az a körülmény, hogy a Mithras-vallás e tartományok életében szinte minden más elemet kiszorított, a megváltás-igényeket kielégítő tartalma mellett katonás, harcias, a túlvilági boldogságot a győzelem oldaláról megközelítő szemléletének volt köszönhető. Ezért felelt meg rendkívüli módon egy olyan társadalomnak, amelynek gerincét a hadsereg alkotta, és egy olyan hadseregnek, amely az impérium életében döntő jelentőségre tett szert. Ugyanakkor viszont a császári hatalom a III. században, különösen annak utolsó harmadában, az illír katonacsászárok korában szüksógszerűleg erre a dunai hadseregre alapozódott. Ideológiai megalapozása és terjesztése, azaz a császárkultusz csak úgy válhatott eredményessé, ha hozzá idomult a dunai provinciák, elsősorban a hadsereg vallásosságához: vagyis a Mithrasvalláshoz. Ennek az alapja annál is inkább adva volt, mivel a Duna vidéki katonákból lett császárok Mithrasszal saját istenüket emelték a trónra. Ezen az alapon megmagyarázhatunk egy utolsó kérdést is, amely már nem tartozik egészen szorosan tárgyunk körébe. A IV. század első harmadában Aquincumban és egész Pannóniában rohamos gyorsasággal elterjedt a kereszténység, a Mithras-vallás és általában a régi kultuszok szinte egycsapásra elveszítették korábbi jelentőségüket. Úgy hisszük, ennek magyarázatára nem elég Nagy Konstantin türelmi rendelete, amely véget vetett a kereszténység törvényen kívüli jellegének és biztosította szabad terjesztését. A kereszténység az üldözések korában is gyorsan terjedt, de éppen a dunai provinciákban vert legkevésbé gyökeret. A teljesebb értékű magyarázatot nézetünk szerint ismét a Duna-vidék történetében kell keresni. Nagy Konstantin előtt a terjeszkedés akadálya éppen a Mithras-vallás volt, amely fentebb ismertetett szemlélete következtében jobban megfelelt a dunai tartományok társadalmának. Ez azonban csak addig tarthatott, ameddig a Mithras-vallás uralmának megvolt a társadalmi alapja: a dunai provinciák vezető szerepe. A tetrarchia felbomlása, majd Nagy Konstantin győzelme ennek véget vetett. A milviusi csata nemcsak Illyricum ,,világuralma"-nak bukását jelentette,

148 hanem egyszersmind megszüntette azt a társadalmi erőt, amely Pannóniában és a környező provinciákban a Mithras-vallás uralmának talaját alkotta. A császártisztelet is új formákat kapott, és így a korábbi vallás hivatalos bázisa is megszűnt. 63