Budapest Régiségei 20. (1963)
TANULMÁNYOK - Alföldy Géza: Aquincum vallási életének története 47-69
különleges pártfogói voltak, így Septimius Severus alatt Juno Caelestis (a karthágói Tanit) 56 (6. kép), Caracalla alatt a római főistennel azonosított Sarapis, 57 Severus Alexander alatt Hercules és Liber, a Severus-dinasztia két végső soron afrikai eredetű védistensége. 58 Ezeket az oltárokat jellemző módon rendszerint éppen az uralkodók salusáért, győzelméért állították. Még lényegesebb volt egy másik forma, amely már a császár nyílt istenítósével volt határos: az uralkodó numenjének tisztelete, amely Aquincumban először Caracalla korában figyelhető meg, egyelőre csak a helytartók és tribunusok körében, s az állam, valamint a hadsereg isteneinek tiszteletével kapcsolatban. 59 Mindezekből a kultuszokból máris kirajzolódik a kor vallásos életének néhány újszerű vonása: a római hagyomány jelentősége megnőtt, és erősen a császárkultuszhoz kapcsolódott, amely központi szerephez jutott. Nyíltabban előtérbe került ezekben az időkben a hely istensége előtti formális hódolat is, mint korábban, és ez is elég szoros szálakkal kötődött a császárkultuszhoz. Amellett, míg a megelőző időkben a hely istenségét a bennszülött eredetű istenvilág valamelyik jelentős alakja képviselte ^(Danuvius—Neptunus, Silvanus), most ez a kultusz elvontabb jelleget kapott. Septimius Severus uralomraj utasa után az egyik aquincumi helytartó Dis et genio provinciáé Pannóniáé (7. kép), valamint Fortunáé huius loci ajánlással állított oltárokat a legio tábori szentélyében. 60 Severus Alexander alatt olyan sajátos istenalakkal találkozunk, mint Hercules Illyricus. 61 Éppen ebben a korszakban, terjedt el a Duna-vidéken a Genius Illyrici fogalma is. 62 A császár és a hozzá kapcsolódó állami istenkör, valamint a hely geniusa iránti hivatalos kultusz mellett azonban a helytartók és a tisztikar oltárai a vallási fejlődés egy másik irányát is visszatükrözik. Megfigyelhető ugyanis e rétegeknél néhány olyan kultusz, amely a korábbi időktől nemcsak tartalmában, de jellegében is idegen volt. Suetrius Sabinus, Aquincum egyik helytartója Caracalla idején hazai isteneinek állított oltárokat: Juppiter Accio, Hercules Amphissensis, valamint a Dii reduces patrii tiszteletére. 63 Egy moesiai eredetű tribunus Septimius Severus alatt Apollo conservator ós Diana conservatrix alakjaiban a nyugati thrák provinciák romanizált istenségeit tisztelte, 64 egy másik tribunus oltárán pedig a római főisten mellett szintén hazai istene, a patrasi Artemis jelenik meg. 65 Egy további oltáron az afrikai Hammon és Juppiter Optimus Maximus egy alakban felfogott képzetével találkozunk 66 (8. kép). Legfontosabb azonban, hogy a ILI század elején Mithras kultusza is elterjedt a legfelső tisztikar és kormányzóréteg körében. 67 A helytartókhoz ós főtisztekhez személyesen közelebb álló hazai istenek, valamint az említett két keleti istenség tisztelete, ha olykor hivatalos színezetet kaphatott is résztvevőinek társadalmi helyzete következtében, alapjában véve távol állt a hivatalos államvallástól. Az ebbe a körbe tartozó fogadalmi kőemlékek arról 7. kép. C. Valerius Pudens helytartó oltára Pannónia istenei és geniusa tiszteletére, 194 körül m
