Budapest Régiségei 20. (1963)
ANYAGKÖZLÉSEK - Huszár Lajos: A budai és pesti vonatkozású reneszánsz emlékérmek 451-464
ténetébe az I. Ferdinánd által indított 1527. évi ostrom idején kapcsolódott be. Ez év nyarán indult el Ferdinánd a Zápolya János kezén levő Buda elfoglalására. Ennek a hadjáratnak volt a fővezére Kázmér őrgróf. Ferdinánd július 30-án indult el hadaival Bécsből, augusztus 18-án már Buda alatt állott, és augusztus 20-án díszes kísérettel be is vonult Budára, ahol a Boldogasszony templomban Te Deumot tartott. Kíséretében volt Kázmér brandenburgi őrgróf is. A király a nyár végét és ez év őszét Budán töltötte, a fővezére, Kázmér őrgróf azonban szeptember 21-ón Budán elhunyt. Holttestét a Boldogasszony templomban temették el, ós György őrgróf 1528-ban elkészíttette Bécsben Kázmér címeres pajzsát, amelyet azután a templom főoltára melletti falon helyeztetett el. 12 Kázmér őrgrófról több emlékérem is készült, feltehetőleg azonban csak egy kis éremnek a létrejötte hozható összefüggésbe az őrgrófnak Budán bekövetkezett halálával. E kis érem előlapján jobbrafordult mellkép látható, a hátlapon pedig többsoros felirat, ós mind a felirat (,,Fidelis domus Austriae assertor", vagyis a Habsburg-család hűséges támogatója), mind a vele kapcsolatos 1527-es évszám egészen valószínűvé teszi ezt a feltevést (7. sz.). A Habsburgok szolgálatában 1527ben viselt eredményes fővezérség és az utána bekövetkezett halál lehettek azok az események, amelyek emlékérem készítésére alkalmul szolgáltak. A kis érem mestere Habich megállapítása szerint Hans Schenck, az Érchegység vidékéről származó éremművész (f 1572 előtt) volt, aki a porosz udvar részére sokat dolgozott, előbb Königsbergben, majd Berlinben. Ezt az érmet Habich Schenck műveinek második csoportjába osztja, ahol azok a porosz és lengyel vonatkozású emlékérmek foglalnak helyet, amelyeket részben egy korabeli írott bizonyíték alapján lehet neki tulajdonítani, részben pedig a köriratok végén egy kis korsó jelenik meg mint Schenck műhelyjegye. 13 A szóban forgó kis érmen ugyan nem található ez a korsójegy, de az érem rendkívül egyező vonásokat árul el Kázmérnak egy másik, 1526ból való korsójegyű, hasonló kis érmével, 14 és a feltűnő stílusegyezés alapján ez is nyilvánvalóan ebbe a körbe tartozik. Egy következő Budával kapcsolatos hadi vállalkozás emlékéhez ugyancsak fűződik egy-két emlékérem. Az I. Ferdinánd részéről indított újabb hadjárat azt a célt szolgálta, hogy Budát kiragadja János király özvegyének, Izabellának a hatalmából. János halála után ugyanis Izabella szilárdan kezében tartotta Budát, és Martinuzzi Györgynek is az volt a fő célja, hogy Buda ne kerüljön se török, se német kézbe. Ferdinánd viszont a vár elfoglalását tűzte ki feladatul, és 1541ben ostromló sereget szervezve, annak vezérévé áprilisban Wilhelm v. Rogendorfoi nevezte ki. Május hó folyamán indult meg a vár ostroma és folyt egészen augusztusig, amikor is a közeledő török hadsereg augusztus 22-én Pestre bevonult és Rogendorfnak eredménytelenül kellett távoznia Buda alól. Augusztus 29-én a szultán Budát békésen birtokába vette, és ezzel megkezdődött a Buda feletti 150 éves török uralom. 15 A sikertelen ostrom fővezérének az emlékét őrzi egy emlékérem. Rogendorf (1489—1541) már 1530 őszén is vezetett eredménytelen hadjáratot Buda ellen. Most, 1541-ben akarata ellenére ruházta rá a vezérséget Ferdinánd. A 60 éves hadvezér az ostrom alatt megsebesült, és az augusztus 22-i visszavonulás után néhány napra meg is halt Magyarországon. 16 Az emlékérem 1536-os évszámot visel, tehát néhány évvel a budai ostrom előtt készült, de már idős korában, hosszú szakállal ábrázolja a későbbi fővezért (8. sz). Ez az egyetlen óremkóp Rogendorfról, és az érem mestere valószínűleg Ludwig Neufahrer bajor eredetű éremművész (f 1563), aki I. Ferdinánd udvari ötvöse volt, de jártas volt a kő- ós pecsétvésósben is. Linz, Bécs és Prága voltak kimutatható tartózkodási helyei, és nagyszámú emlékérem kapcsolható a nevéhez. A Rogendorf-érem vert példány, de Habich véleménye szerint a Neufahrer által vésett veret azon csak egyetlen példányban ismert öntött mintára mehet vissza, amelyet ő Peter Flötner nürnbergi kisplasztikus és éremművósz művének tart. Habich ezt a véleményét azzal is alátámasztja, hogy a hátlapi éremkópet egybeveti a nürnbergi vár újból történt megerősítésére vonatkozó, 1538-ban készült emlékérem éremkópévei, 17 amely utóbbi Peter Flötner biztos műve; és megállapítja, hogy a kettő között igen szoros kompozíciós kapcsolatot lehet találni. Tehát Neufahrer a Flötner-féle öntött éremkép után véste volna eszerint a vert éremben gyakrabban előforduló Rogendorf-emlékérmet. 18 456
