Budapest Régiségei 20. (1963)

ANYAGKÖZLÉSEK - Huszár Lajos: A budai és pesti vonatkozású reneszánsz emlékérmek 451-464

E Rogendorf-éremnek egy változatát közli Weszerle,

19 ami abban tér el az említett verettől, hogy az előlapi körirat német nyelvű és az 55. életév jelzését a körirat végén arab számokkal tüntette fel készítője. Ennek a változatnak eredeti példánya ez idő szerint nem ismeretes, csupán a Weszerle-féle rézmetszetű ábrázolásról. Weszerle ezt a példányt nyilván Köhler művéből vette át,

20 s bizonyos fokig kétség merül fel, hogy létezett-e egyáltalán ilyen példány és nem Köhler ültette-e át az eredeti latin nyelvű feliratot német nyelvűre (8a. sz.). Ezzel az 1541. évi hadjárattal kapcsolatban még egy emlékérmet említhetünk, amelyik olyan személyt ábrázol, aki Buda ostroma alkalmából nyert sebesülése következtében hunyt el. Ez az érem Sebastian Oienger arcképét mutatja, aki mint főhadnagy vett részt az ostromló hadseregben; egy török ágyúgolyó oltotta ki az életét.

21 A bécsi éremgyűjtemény egy kis egylapú ólomérmet őriz a mellképével, amely érem a körirat szerint 20 éves korában ábrázolja 15,32-ből, és a fiatalos arckép egybe is vág a körirat adatával. Ez az éremkép őrizné tehát a Buda ostrománál elhunyt főhadnagy arcvonásait, azonban ismeretesek ennek az éremnek kétoldalú példányai is. Az utóbbiakon a hátlapi éremkép egy halálfejen nyugvó puttó, mögötte fatörzsön tábla, rávésett 1532-es évszámmal (9. sz.). Az éremkép körirata is a halálra utal : „Der Tod Überwinnt alle Ding", vagyis a halál mindent legyőz. Önkéntelenül is felmerül a gondolat, hogy az előlapi éremképnek ezzel a halálra utaló hátlapi éremképpel való párosítása bizonyára Gienger emlékét kívánta megőrizni. Zavaró körülmény csak a hátlapon bevésett 1532-es évszám. Minthogy azonban nehezen képzelhető el, hogy egy 20 éves ifjú érmének hátlapján a szimbolikus éremkép eredetileg is a halálra való utalás legyen, csak az tételezhető fel, hogy ez a párosítás mégis csak a hősi halál után történt, és az üres táblára a körülményekkel nem eléggé ismerős művész vagy vésnök az előlapi évszám analógiájára véste be az 1532-es évszámot. Annál is inkább valószínű ez a feltevés, mert ugyanez a kompozíció a halálfejen nyugvó puttóval némileg változtatott formában előfordul Hieronymus Wahl 1543-ra keltezett emlékérme hátlapján is.

22 Ez a Gienger-emlékérem egy stílusban összefüggő és az 1532—1543-as évekből származó éremcsoport tagja. Ezt a sorozatot Habich Gilg Kilián Prager nürnbergi ötvös nevével próbálta kapcsolatba hozni. A csoport érmeinek nürnbergi eredete csaknem bizonyosra vehető részint az egyes példányok stílusa alapján, főként azonban az ábrázolt személyek nagy részének nürnbergi vonatkozása következtében. Miután az ábrázoltak között két nürnbergi ötvös is szerepel (Hans Kraft és az említett Gilg Kilián Prager), Habich szerint tulajdonképpen mindkettő számításba jöhetne mint a sorozat mestere. A kettős királyság villongása idején az ellenkező párton, János király szolgálatában működött sokáig a bajor származású Kaspar Wintzerer ezredes, akinek a képével több emlékérem is fennmaradt. 1475-ben (vagy 1465-ben) született és több hadjáratban vett részt. Egyebek között 1526-ban a török ellen küzdő bajor segédcsapatnak is az élén állott. 1527 körül lépett János szolgálatába. Minthogy korábban I. Miksa császárnak odaadó híve volt, Mária királyné keserűen panaszkodott is emiatt a fivéréhez, I. Ferdinándhoz ez év március 27-én intézett levelében. Wintzerernek János királlyal való kapcsolatai 1539-ig tartottak, mert ez év július 25-én a Visegrádon tartózkodó birodalmi alkancellár, Mathias Held a Budáról hozzáérkező és I. Ferdinánd szolgálatába visszatérni kívánó Wintzerernek menlevelet adott.

23 1542-ben hunyt el Brannenburg a/Innben. Kaspar Wintzererről három emlékérem ismeretes. Ezek közül kettő a köriratokban mint I. Miksa és V. Károly szolgálatában álló ezredest (tribunus militorum) említi 1526-ból,

24 a harmadik pedig minden körirat nélkül adja a jobbrafordult mellképét, nyakán vastag rendjel-lánccal. Ez utóbbi éremképet vettük be a sorozatunkba, mert ez a példány időtől és helytől függetlenül őrzi a János király szolgálatában álló és budai udvarában tartózkodó bajor ezredes arcvonásait (10. sz.). Az 1526-ból származó két köriratos érem Friedrich Hagenauer strassburgi születésű, de főként Dél-Németországban működött kiváló éremművész jelzett műve; a harmadik, Íratlan példányt viszont Habich négy másik különböző érem társaságában azzal a megjegyzéssel csoportosítja, hogy azok mind Hagenauer és Conrad Weiditz éremmúvészek műveinek utánzatai.

25 Valamennyi ismert példány ezen érmekből mind későbbi utánöntés; és kérdéses, hogy e példányokat egykorú vagy későbbi másolatoknak lehet-e tekinteni. Közülük azonban a Wintzerer-érem mindenképpen alkalmas az ábrázolt arcvonásainak a fenntartására. 457