Budapest Régiségei 20. (1963)

ANYAGKÖZLÉSEK - Kaba Melinda: Római kori épületmaradványok a Király fürdőnél 259-298

nek legénysége a palánktábort kőéptiletekkel megerősítette. Ti. Claudiust pedig, az ala katonáját, a tábor déli szomszédságában húzódó temetőben temették el. A Király fürdői kutatásunk csak egy leletmentés szerény igényével léphetett fel, mégis fontos eredményekkel gazdagította topográfiai ismereteinket. Láttuk az első kőbeépült aquincumi táborban letelepült római foglalók életének egy parányi töredékét. * Összegezve az ásatás eredményeit: A Király fürdői leletmentés során kelta-eraviszkusz bennszülött település emlékeit, majd Aquincum koracsászárkori ala-táborához tartozó épületek maradványait tártuk fel. Az egyik épületben kibontott fürdőmedencét hosszabb ideig használhatták, mert átalakítás és felújítás nyomait észleltük. Megtaláltuk az É—D-i irányú limesút egy szakaszát. JEGYZETEK 1 Ezúton is hálás köszönetet mondunk Horler Miklós főmérnöknek, és mindazoknak, akik munkájukkal és segítségükkel lehetővé tették ezen a helyen az aquincumi topográfiai kutatást. 2 Előzetes ásatási beszámoló megjelent: Bud. Rég. XIX. köt. Bp. 1959, 252. 3 A Pó vidéki terra sigillata edények az i. sz. I. évszázad legkorább éveiben jelennek meg. Elsősorban természetesen a borostyánút mentén Savariába és Scarabantiába érkezik közvetlenül [L, Barkóczi—E. Bónis, Das frührömische Lager und die Wohnsiedlung von Adony, Vetus Salina. Acta. Arch. (1954) 143; Juhász Gy., A brigetiói terra sig. Diss. Pann. II. 3, 5], majd feltűnik a provincia egyéb városaiban is, így Carnuntumban (Nowotny ; Der röm. Limes in Öst. XII. köt. 1914, 166. old., 29. kép), Poetovióban (M. Abramic, Führer durch Poetovio. Wien 1925, 90), Brigetióban (Juhász i. m. XLIIL t.), Vetus Salina táborában (Barkóczi—Bónis i. m. XLII. t. 16—19, XLIIL t. 1—2). A limes menti legdélibb előfordulási hely Lugio [Nagy L., Római régiségek Dunaszekcsőről. Arch. Ért. (1931) 267—268]. Megjelenik a tartomány belsejében is, a keszthely—-újmajori temető sírjában (Kuzsinszky B., A Balaton környékének archaeológiája. Bp. 1920, 81. old., 108. kép). — Az utóbbi években Szombathelyen végzett feltárás során a Hámán Kató úti i. sz. I. század végére, II. század elejére keltezhető temető 39. sírjának 6 darabja egy Nerva-éremmel datált Drag. 25-ös típusú, applikált díszű Pó vidéki terra sigillata tál, de a korainál rosszabb minőségű változatban [Mócsy A., Korarómai sírok Szombathelyről. Arch. Ért. (1954) 2]. — Az aquincumi—Király fürdői —- darabon is szereplő ,,

planta pedis" lábbélyeg használata nem haladta meg Claudius korát [A. Oxé, Arretinische Reliefgefässe vom Rhein. Materialien zur römisch— germanischen Keramik, 5. füz. Frankfurt am Main 1933, 12; uő., Frühgallische Reliefgefässe vom Rhein. Materialien . . . 6. füz. Frankfurt am Main 1934, 10; Nagy L. : Budapest története. I. köt. Bp. 1942 (a továbbiakban: Bp. tört.) 356; Kuzsinszky B., A legrégibb terra sigillata edények Pannoniában. Arch. Ért. (1923—26) 91; Nagy L. : Bp. tört. 659]. 4 Rheinzaberni készítmény. W. Ludovici, Stempelbilder röm. Töpfer aus meinen Ausgrabungen in Rheinzabern. 1901—1905. Jockgrim 1905, M—

51. kép. s Paternus lezoux-i mester műhelyében készülhetett. A szfinx figurája: «7. Dechelette, Les vases céramiques ornés de la Gaule romaine. Paris 1904, 83. old., 497. típus. 6 Rheinzabern. W. Ludovici, Stempelnamen und Stempelbilder röm. Töpfer. Legions-Ziegel-Stempel. Formen von Sigillata und anderen Gelassen aus meiner Ausgrabungen in Rheinzabern, 1901—1914. Jockgrim 1914, 104. kép. 7 Rheinzabern. Az akantuszlevél mintája: Ludovici i. m. (4. jegyz.) 0—5. típus. 8 L. előző jegyzet. 9 ONNIO rheinzaberni mester [Ludovici i. m. (4. jegyz.) 53. old. lábbélyeges táljainak töredéke került elő a százhalombattai római tábor i. sz. 11. század közepére keltezhető rétegéből is: Mócsy A., A Százhalombatta—Dunafüredi római tábor és település. Arch. Ért. (1955) 67. lft L. előző jegyzet. 11 Benyomott lábbélyegek idejét a Flaviusok korára teszi: E. Ettlinger—G. Simonéit, Römische Keramik aus dem Schutthügel von Vindonissa. Basel 1952. 12 A narancsfestésű áru az aquincumi táborvárosi Kiscelli úti edényégető kemence készítménye, amelynek működési ideje az i. sz. I—

II. század fordulója (Nagy L. : Bp. tört. 628). Gazdag és változatos együttesben ismeretesek a Laktanya utcai praetorium és a polgárváros nyugati felének ásatásából is (Kába M., Kelták Aquincumban. Kézirat). Darabunk fogaskarcolásos díszítése a római edényeken századokon át alkalmazott díszítésmód, de főleg az i. sz. I—

II. sz.-ban gyakori (Bónis JÉ., A császárkori edényművesség termékei Pannoniában. Diss. Pann. II. 20. 13. old.). Ismételten előfordul Vetus Salina táborában is [Barkóczi—Bónis i. m. (3. jegyz.) XLVEL t. 7], Aquincumban legutóbb az ugyancsak századfordulóra keltezett kenyérsütő kemencék leletanyagából (Kába M., Tábori kenyérsütő kemence Aquincumból. Bud. Rég. XVII. köt. Bp. 1956, 9. kép 10). 19* 291