Budapest Régiségei 20. (1963)
ANYAGKÖZLÉSEK - Kaba Melinda: Római kori épületmaradványok a Király fürdőnél 259-298
177. Fazék széles peremű töredéke. A perem két szélén hornyolással, sötétszürke színű, durván iszapolt (12. kép 12). Lt. sz.: 60. 1. 68. 178. Fazék rézsútosan kihajló, megvastagodó peremű töredéke. Sötétszürke színű, durván iszapolt. Lt. sz.: 60. 1. 243. 179. Hombár oldaltöredéke, szürke színű, durván iszapolt, külső oldalán sűrű fogaskarcolás díszítésével 81 (15. kép 13 és 22. kép 1). Lt. sz.: 60. 1. 226. 180. Fazék peremes töredéke. Kihajló, megvastagodó perem. A vállon sűrű, keskeny hornyolás. Sötétszürke színű, durván iszapolt (9. kép 7). Lt. sz.: 60. 1. 245. 181. Fazék aljtöredéke. Nyers színű anyag, tégla színű festéssel, talpgyűrűvel 82 (12. kép 14). Lt. sz.: 60. 1. 1. 182. Tál oldaltöredéke. Terra sigillata, Drag. 31-es típus (12. kép 7). Lt. sz.: 60. 1. 235. 183. Bordás üvegtál töredéke. Zöldessárga színű 8 ? (15. kép 2 és 20. kép 8). Lt. sz.: 60. 1. 431. * A stratigráfia szerint három nívó választható szét. Legrégibb réteg a kerámiával és az árok metszetében kirajzolódó gödörbeásások 84 nyomával jelzett, s a bennszülött őslakók életét megörökítő emlékanyag a római foglalás előtti település bizonyítékaként. Itt is érvényre jut a legutóbbi évek ásatásaiból levont következtetés, hogy a római foglalás előtt nem lakatlan a későbbi Aquincum területe. Az antik főváros egész területén megtaláljuk a bennszülött őslakosság emlékeit, nemcsak a gellérthegyi oppidum és a tabáni telep helyén, ahogy azt az eddigi kutatás tartotta. 85 A következő periódus az aquincumi élet legkoraibb éveibe enged bepillantást. Ha sorra vesszük egész Aquincum, tehát a katona- és polgárváros eddig kiásott anyagát, azt tapasztaljuk, hogy ennyire korai és gazdag leletegyüttest sehonnan sem ismerünk. Az eddigi ásatások legkorábbi nyomai: a Raktár utcai Cella trichora alatti első periódus, 86 az Aquincum tűzoltószékháza alatti réteg, 87 a kiscelli fazekasműhely 88 leletei és a Kiscelli utcai villa első periódusa, 89 a polgárvárosi nagy közfürdő laconikuma alatti gödör, 90 a két koracsászárkori temető az Aranyhegyi patak mentén 91 és a Bécsi út 52. sz. alatt, 92 valamint a 98. sz. épület 93 melletti öt égetett sír leletei, a Laktanya utcai praetorium, 94 a polgárváros nyugati részén 1955-ben végzett kutatásunk első periódusa, 95 valamint a Lajos utca 33. sz. épület 96 előtt ós a Meggyfa utcai mozaikos épület falai alatt talált gödörlakások anyaga. 97 Egyik helyről sem ismerjük azonban a korai itáliai import árut, a Pó vidéki sigillátát. Pó vidéki sigillátákkal kísért ásatás a provinciában elsősorban a korai alapítású Savaria, 98 majd Scarabantia" környékéről ós Vetus Salina táborából 100 ismert. A narancsmázas, vörös festésű, fogas karcolt és csillámos fémes fényű, márványos festésű áru mind a pannóniai, mind pedig más provinciákbeli leletek alapján a Flavius-korra keltezhető. Több típus azonban tovább él a bennszülött Resatus-műhelykörhöz tartozó ezüstszürke ós fekete áruk együttesében. Kutatásunkkal a bennszülött kunyhók mellett elválaszthattuk az i. sz. I. század első évtizedeire keltezhető leletegyüttest mint az első kőépület kísérőjét; majd az i. sz. I—II. század fordulójára jellemző anyagcsoportot, amikor már minden bizonyossággal a kelta-eraviszkusz falvak lakói is beköltöznek kŐépületekbe, felhagyva és betemetve gödörlakásaikat, ahogy ezt már több helyen tapasztaltuk Aquincum katona- és polgárvárosában. Aquincum útjainak kérdése érthetően sokat foglalkoztatta eddig is a kutatókat. A polgárváros több útja részben ma is szemlélhetően, 101 részben betemetve 102 húzódik a földtakaró alatt. Az Aranyhegyi patak menti temető mellett vezető aquincum—brigetiói utat évtizedekkel ezelőtt kikutatta Simonyi Dezső, 103 majd az erre épült középkori szakaszt Garády Sándor. 104 A táborváros útjaiból a legutóbbi évek leletmentései felszínre hoztak néhányat: a Harrer Pál utcai csatornázás árkában, 105 az Emese utca és Vörösvári út sarkán 106 és a Vörösvári úti vízvezeték mellett. 107 Radnóti Aladár a Csalogány utca és Málna utca sarkán kiindulva húzza meg a limesútból elágazó K—-Ny-i út irányát, amely a hegyek felé halad. 108 Az É—D-i irányú limesút helyét a Fő utca tengelyében jelöli az irodalom. 109 Az 1958. évi Király fürdői leletmentésünk ebből a szempontból is szerencsésnek bizonyult, mert az 1955. évi ugyancsak leletmentésből származó kis szondajellegű leásásnál már jelentkezett úttestnek folytatását az 1958-as II. sz. kutatóárkunkban ismét megtaláltuk (4. kép 1, 2). Afedőlapok 19 Gerevich: Budapest régiségei 289
