Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - P. Brestyánszky Ilona: A pest-budai ötvösség a XIX. században : a budapesti templomok kincstárai alapján 201-219

P. BBESTYÁNSZKY ILONA A PEST-BUDAI ÖTVÖSSÉG A XIX. SZÁZADBAN (A BUDAPESTI TEMPLOMOK KINCSTÁRAI ALAPJÁN) ' • \. ' Előző tanulmányunkban a budapesti templomok kincstáraiban levő műveik alapján a XVIII. században működő pest-budai ötvösök művészetét világítottuk meg.

1 Most a XIX. századi pest-budai ötvösség képét kívánjuk felvázolni, ugyancsak a budapesti templomok kincstárai alapján, de a pest-budai ötvösök világi rendeltetésű műveivel is igyekszünk a képet plasztikusabbá tenni. A XVIII. század végén Buda és Pest — gazdasági, politikai és kulturális szempontból egyaránt — az ország központja lett. A kibontakozó magyar nemzeti mozgalom gócpontja, szellemében — bár a lakosság jelentős része továbbra is német — egyre inkább magyarrá válik. Fővárosunk fejlődéséhez hozzájárult, hogy II. József a Helytartótanácsot és a magyar kamarát, mely a gazdasági és közigazgatási irányítás központi szerve volt, 1783-ban Budára helyezte át. A század végén Buda mindinkább alárendelt helyzetbe került a fiatal, erősen fejlődő, főleg magyar lakosságú Pesttel szemben. Pest kereskedelmi fontossága az országos hírű vásárok révén egyre nőtt, s mivel a város a fő kereskedelmi útvonalak találkozásánál fekszik, újra az ország kereskedelmi központja lett. A gazdasági fejlődés a lakosság számának erőteljes növekedését hozta magával. 1799-ben lakosainak száma 29 870, míg Budáé és Óbudáé együttesen 24 306. A lakosság foglalkozása szempontjából Pest lényegesen különbözött Budától. Budán főleg a feudális arisztokrácia és a magas hivatalnoki réteg lakott, Pest viszont az iparos és kereskedő polgárok városa volt. A XIX. század virradatán a két város, de különösen Pest, nagyot lendült. A Habsburg gyarmati elnyomás és a feudális viszonyok béklyóitól fékezve ugyan, de mégis kibontakozóban volt az ipari termelés. Manufaktúrák alakultak, sőt néhány gyár is létesült. Nagy jelentőségű Széchenyi István kezdeményezése a gazdasági élet és a közlekedés fellendítésére. Széchenyi nemcsak a kor reformmozgalmainak, a magyar tudomány és mezőgazdaság fejlesztésének volt harcosa, hanem Pest-Buda egyesítésének is. A város fejlődését még az 1838. évi borzalmas erejű árvíz sem tudta hosszabb időre visszavetni, s amikor az első állandó Duna-híd, a Lánchíd felépült, a három város összeolvadt. Ezt már csak formálisan pecsételte meg az 1872-ben hozott egyesítő törvény. A vasúti közlekedés megindulása és a bankok alakulása is a kapitalizmus kezdetét bizonyították, egyben elősegítették a két város, elsősorban a gazdaságilag gyorsabban fejlődő Pest nagyvárossá, majd világvárossá alakulását. Kossuth a polgári forradalom híveként a nemzeti függetlenségért s az ország ipari ós polgári átalakulásáért, szükségszerűen Pest és Buda fejlődóséért is harcolt. Szerepe igen nagy jelentőségű előbb az iparegyleti, majd a védegyleti mozgalomban is, amelynek segítségével az ipar képviselői a haladó nemességgel együtt az ipar hazai fejlődését mozdították elő. A XIX. század társadalmi átalakulása Magyarországon a francia forradalom szelétől érintett köznemességnek a fejlődő polgársággal való összefonódását hozta magával. E réteg volt a nemzeti és polgári haladó mozgalmak legfőbb bázisa. A függetlenségi harcok fő székhelye Pest-Buda. Itt működött Széchenyi, ós a haladó mozgalmak legfőbb irányítója, Kossuth, a pesti forradalmi értelmiségi ifjúság példaképe és vezére. Itt tört ki az 1848-as márciusi forradalom, itt alakult meg a felelős magyar kormány. A nemzeti függetlenségért és polgári átalakulásért folytatott harc szükségszerűen a nemzeti kultúráért vívott harccal párosult, amely először az irodalom, később a képzőművészetek fellendüléséhez vezetett. 201