Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - P. Brestyánszky Ilona: A pest-budai ötvösség a XIX. században : a budapesti templomok kincstárai alapján 201-219

A fejlődő várost tervszerűen építette és „szépítette" a József nádor irányította, 1804-ben alakult Szépítő Bizottmány. Az 1838. évi pesti árvíz után nagy ütemben újraépülő város a fejlődésnek induló kapitalizmusban a megnövekedett és köznemességgel összefonódott polgárság igényeit tükrözte. A nagy fejlődés a céhek életében is változásokat hozott. A mesterek száma jelentősen növekedett. Pesten és Budán is ötvösdinasztiák alakultak ki, s a kézműves jellegű termelésről lassanként a manufakturális jellegüre tértek át, hogy a polgárság nagyarányú keresletét kielégíthessék. Jellemző példája ennek Giergl, a Prandtnerek, valamint Laky Károly működése Pesten, Budán pedig a Gretschl-műhely. A formák az uralkodó korízlés, de főleg a polgárság igényeinek megfelelően leegyszerűsödtek, szépségük vonalvezetésükben, arányaikban és a gondos trébelésben és cizellálásban nyilvánul meg. A díszítmények mértéktartóak. A XIX. században az egyházak gazdasági alapja a napóleoni háborúkat követő elszegényedés folytán csökkent, a nagyarányú megrendelések gyérültek, az egyházi szerelvényeket is csaknem mind szériában készítették a több segéddel dolgozó ötvösműhelyek, amelyek lényegében már manufaktúrák voltak. A legtekintélyesebb pesti ötvösnek, Prandtnernek műhelyében már a század elején megjelennek a szériakészítmónyek, amelyek még magas színvonalon állanak, a század közepe felé azonban az ötvösség általános színvonala a tömegtermelés miatt hanyatlik. Az Ötvösök jó képességűek voltak ugyan, de a nagyigényű, nagykoncepciójú feladatok helyett a jobban kifizetődő polgári használati edényeket készítették. Leggazdagabb munkaterületük a reformkori vagyonosodó polgárság megnövekedett életigónyének kielégítése. Csak a rimaszombati születésű Szentpéteri József tör magasabbra. Fantáziájával és ötletességével a reformkorszak fiaihoz hasonlóan nemzete dicsőségét akarja szolgálni, művész akar lenni, lelket lehelni az anyagba, megcsodált csataképeket, emberi szenvedélyeket akar tróbelő kalapácsával megjeleníteni. Műveivel túlnő a pest-budai Ötvösség keretein. Bécs, München, London csodálja művészetét. Virtuozitásáért Bécsben és Párizsban kitüntetik. A századfordulón és a XIX. század első felében a pesti ötvösmestereknek Paschberger, Giergl, a Prandtnerek és Szentpéteri által képviselt művészi színvonala igen magas, úgyhogy a XIX. század első évtizedeiben Pest válik a magyar ötvösség központjává. Mellette hanyatló, de még mindig fényes szerepet játszik Buda. Budán a legszámottevőbb szerepet a Gretschl-család játssza. Az ötvösség két nemzedéken át apáról-fiúra öröklődik; szerepük a budai céh életében szinte uralkodó jellegű, a Budapesti Történeti Múzeum Újkori Osztályán őrzött inas- és legénykönyv adatai szerint a legtöbb ötvösinas Gretschléknól tanult, vagy a remek készítésére oda utalták, s a legtöbb legényt szintén ők szabadították fel. — Művészetükben a hazai empire és biedermeier stílus jeles képviselői. A dinasztia megalapítója a csehországi Miltscheiben született, Franz Lintzberger bécsi ötvös műhelyében tanult és Budán 1795-ben mesterré lett, 1821-ig működő

2 Gretschl Vencel. Aránylag kevés műve ismeretes, ezek közül a legjelentősebb az egri érseki kápolna 1815-ből származó, drágakövekkel kirakott, jó arányú kelyhe, amelyet Kőszeghy tévesen monstrancianak tüntet fel. Trébelt, profilált talpán három féldrágakövekkel kirakott rozetta, szára állólevélsoros, nódusza díszváza idomú, drágakövekkel kirakott, kupakosarán három ovális medaillonban elhelyezett féldrágaköves rozetta, alul állólevélsor. A kosár háromszirmú stilizált levélsorral zárul. Peremén beütve B. évbetű, budai hitelesítő bélyeg 1815-ös évszámmal és a Kőszeghy idézett művében 344. sz. alatt feltüntetett W. G. monogram. Említhető, egyházi célokra készült műve ezen kívül a Nemzeti Múzeumban levő öröklámpája ós a XII. Ernst-aukción szereplő elefántcsont feszü letfoglalata.

3 A budapesti templomok közül a budai Szent Anna- és az óbudai plébániatemplom őriz Gretschl Venceltől egy-egy müvet. A budai Szt. Anna-templomban levő tűzaranyozott ezüstkelyhe 1806-ból még copf hagyományokat őriz,

4 de mellette már feltűnnek a romantikus díszítőelemek is (2. kép). Magas, kerek, profilált talpa boltozatos, peremén ós a szár alatt akantuszlevélsor, köztük búzakalászokkal kereteit ovális medaillonok, közepükön rozettával. Váza idomú, kanelurás, levéldíszes nódusz, kupájának kosarán akantuszlevélsor és romantikus ívsor, felette szőlő202