Budapest Régiségei 20. (1963)
TANULMÁNYOK - Kőszegi Frigyes: Adatok a főváros korai vaskori történetéhez, HA A-B 11-22
9 A solymári leleteket Bóna István a vatyai halomsíros elemek kevert kultúrköréhez kapcsolja: Acta Arch. Hung. (1958) 230, a korábbi irodalmat lásd 92. jegyzetében. 10 A leletek közöletlenek, a Magyar Nemzeti Múzeum őskori gyűjteményében vannak. 11 Uo. 12 A Soltvadkerten feltárt telepet és az öntőmintaleletet Gazdapusztai Gyula ismertette. Szerinte a helyi és részben idegen elemekből összetevődő leletanyag a Tószeg C réteg és a Reinecke Bk B osztrák halomsíros anyagával párhuzamosítható. Bár felismerte, hogy a leletben fiatalabb jellegű darabok is vannak, ezt teljes egészében mégis a tószegi telepen alapuló bronzkori kronológia harmadik periódusának a végére keltezte. Nézetünk szerint a leletanyag a késői halomsíros kultúra körébe tartozik és a Bk D periódusba keltezhető: Gazdapusztai Oy.: Acta Arch. Hung. (1958) 265. — Kőszegi i. m. 98. jegyzet. 13 A Bk C-re keltezhető kiskőrösi kerámialelet közölet len, a Magyar Nemzeti Múzeum őskori gyűjteményében van. 14 Uo. 15 Tompa F.: Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 100. i« Uo. 104. old., XXI. t. 6—10. — Tompa F.: Bud. Rég. XIV. köt. Bp. 1945, 19. old., 2. kép 11—16, 3. kép 17—20. 17 Tompa F.: Bud. Rég. XIV. köt. Bp. 1945, 16. old., 1. kép 8—10. 18 Uő.: Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 104. old., XX. t. 1—4. 19 Nagy O.: Bud. Rég. VIII. köt. Bp. 1904, 154. — Tompa F.: Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 104. old., XX. t. 20 Kőszegi i. m. 21 Kőszegi F., Koravaskori leletek Szadáról (Ha A—B). Sajtó alatt a Pestmegyei Múzeumok Evkönyvében. 22 Nagy L., Tabán a régészeti ásatások világában. Tanulmányok Budapest múltjából. IV. köt. Bp. 1936, 21. — Tompa F.: Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 100. 23 Nagy L. : Arch. Ért. (1952) 194. old., 2. kép 4, LII. t. 14. 24 Tompa F. : Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 101. old., XIX. t. 1—3. 25 Uo. 101. old., XVIII. t. 1—2, XIX. t. 4—13, XX. t. 15—17. 26 Nagy L. : Bud. Rég. XIX. köt. Bp. 1959, 248. old., 8. kép 1—4. 27 Tompa F. : Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 102. old., XIX. t. 14—15. 28 A leletek közöletlenek, a Magyar Nemzeti Múzeum őskori gyűjteményében vannak. 29 A leletek a Budapesti Történeti Múzeum régészeti gyűjteményében vannak. 30 A leletek közöletlenek, a szentendrei múzeum gyűjteményében vannak. 31 Tompa F. : Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 102. 32 Uo. 102. old., XV—XVII. t. 33 Uo. 104. 34 Sashegyi E. cikke. Sajtó alatt a Pestmegyei Múzeumok Evkönyvében. 35 A leletek közöletlenek, a Magyar Nemzeti Múzeum őskori gyűjteményében vannak. 36 Kőszegi F. : FA (1956) 47. 37 A leletek közöletlenek, a dorogi tájmúzeum gyűjteményében vannak. 38 A leletek közöletlenek, a Budapesti Történeti Múzeum régészeti gyűjteményében vannak. 39 Nagy O. : Bud. Rég. VIII. köt. Bp. 1904, 90. — Tompa F. : Budapest története. I. köt. 105. old., XX. t. 5. 40 Tompa F. : Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 105. — Patek E. : Bud. Rég. XVIII. köt. Bp. 1958, 385. 41 Tompa F. : Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 105. 42 Kőszegi, Beiträge . . . 43 Tompa F. : Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 105. old., XX. t. 6. — Kőszegi F. : Acta Arch. Hung. (1958) 289. old., I. t. 1—2, II. t. 44 Kőszegi F. : Acta Arch. Hung. (1958) 289. old., I. t. 3—11. 45 A vázafejű tűk időrendi helyzetét meglehetősen jól ismerjük. A fiatalabb urnasíros kultúra típusai, mint pl. a celldömölki, a sághegyi I. kincs darabjai, vagy a somlyói urnasír példánya, jól elkülöníthetők a régibb urnasíros korszak erősen profilált, ,,barokkos" fejű tűitől. A békásmegyeri darab a fiatalabb típusok formáját őrzi: Mozsolics A. : FA (1939) 33. old., I. t. 7. — Lázár J. : Dunántúli Szemle (1941) 371. old., 12. kép. — Darnay K. : Archaeologiai Közlemények (1899) 59. old., XXII. t, 6. — H. MüllerKarpe, Münchener Urnenfelder. München 1957, 1. kép 2. — W. Kimmig : PZ (1949—1950) 306. — Hasonlóképpen pontosan tisztázott az egyélű borotvák kora is. Eltekintve néhány késői protovillanova eredetű példánytól, ezek Itáliától Közép-Európáig a fiatalabb urnasíros korszak tipikus bronzai: H. Müller-Karpe, Beiträge zur Chronologie der Urnenfelderzeit nördlich und südlich der Alpen. RCF (1959) 125. 46 Tompa F. : Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 105. 47 Uo. 106. 48 Uo. 108. 49 Az utóbbi évek folyamán többen is jól elkülönítették az ausztriai Baierdorf, a morvaországi Velatice, illetőleg az ausztriai Stillfried és a morvaországi Pcdoli csoportok különböző edényf ormait ; többek között Schranil, Pittioni, Berg, Solle, Rihovsk^ és Müller-Karpe említhetők. A váli edénytípusok meghatározásával Patek Erzsébet, F. Petres Éva ós a szerző foglalkozott: J. Schranil, Die Vorgeschichte Böhmens und Mährens. Berlin— Leipzig 1928, 202. -— R. Pittioni, Urgeschichte des österreichischen Raumes. Wien 1954, 426, 496. -— I I . Berg, Burgenländische Heimatblätter (1954) 6. — M. Solle, PamátkyArh. (1955) 101.—J. Mihovsky, Památky Arh. (1958) 67. — Müller-Karpe, Beiträge ... 100, 116. —Patek E. : Arch. Ért, (1955) 166.—Uő.: 18
