Budapest Régiségei 20. (1963)
TANULMÁNYOK - G. Sándor Mária: Középkori csontmegmunkáló műhely a budai Várpalotában 107-124
élűvé tette a felületet, amely így hengeres testű tárgy készítésére csak akkor vált alkalmassá, ha annak éleit nagyjából lereszelték 17 (2. kép 3). A á. csoportba sorolt daraboknál a rücskös felső réteg lehántása után következő folyamatot láthatjuk. A henger testén körbefutó párhuzamos gyűrűk figyelhetők meg, két végén pedig koncentrikus körök 18 (2. kép 2). Ebből az eszterga használatára következtethetünk. Hasonló darabokat ismerünk még a kápolnától északra levő területről. 19 Nem tekinthetjük önálló csoportnak azokat a darabokat sem, amelyeknek külső felülete már teljesen sima, de rajtuk még megfigyelhetők az esztergakés által keletkezett koncentrikus körök. E darabok felületének megmunkálása az előzőekben leírt munkafolyamat többszöri megismétlésének következménye 20 (2. kép 5 — 6). Az 5. csoportba sorolhatjuk a formailag már teljesen kialakított darabokat. Ezeknek külső, teljesen sima felületére egymástól különböző távolságra levő koncentrikus gyűrűket vágtak. Ezek a gyűrűk részben maguk alkották a díszítést, részben pedig a szélesebb gyűrűk a további díszítő elemek elhelyezésére szolgáltak. Ezzel a daraboknak esztergán való megmunkálása be is fejeződött 21 (2. kép 11 — 14). Számos ezekhez hasonló darabot ismerünk, de a kész tárgyakkal a továbbiakban részletesen foglalkozunk, ezért mellőzzük analógiaként való felsorolásukat. Végezetül az így elkészült kész tárgyakat a náluk valamivel nagyobb munkadarabból esztergakéssel levágták. Ily módon keletkeztek a leletanyagban levő hulladékdarabok 22 (2. kép 8-—10). Hasonló hulladékot még innen, 23 valamint egy darabot a Nagyudvar területéről 2,1 és a kápolna mellől 25 ismerünk. A fentiekben említettük, hogy az elkészült tárgyaknak az esztergán való díszítése csak egy része volt a rajtuk levő mintázatnak. A díszítés másik módjaként a faragást kell említenünk. E helyen nem kívánunk kitérni a mintakincs részletes elemzésére, csupán annyit szeretnénk megemlíteni, hogy azokon együttesen és külön-külön is megtalálhatjuk a geometrikus és növényi díszítményeket. Ezeket különböző méretű faragó-véső vei készíthették. A kész darabok külső felülete teljesen sima, sőt fényes, amit feltehetően polírozással értek el. Ezzel tulajdonképpen a csonthengerek készítése be is fejeződött. Leletegyüttesünkben a csont faragásának egyéb példáit is megtaláljuk. Ezeknek egy része a faragásnak csak igen kezdetleges állapotát mutatja. Feltehető, hogy ezek némelyikéből a rajtuk látható faragásból ítélve lapokat akartak készíteni 26 (3. kép 1—3). E lelőhelyről még egy ilyet ismerünk. 27 Ezen néhány darab csak azt bizonyítja, hogy faragással is készítettek tárgyakat. Mivel az ily módon készítendő tárgyak közül egyetlen darab sem került kész állapotban elő, sem pedig valamely közbeeső munkafolyamatból, így a tárgycsoportok ismertetését le is zárhatjuk. Eddigi megfigyeléseinket a tárgyak felületén látható szerszámnyomok alapján tettük, azonban ezeket néprajzi párhuzamokból szerzett tapasztalatokkal kell kiegészítenünk és ezek alapján a középkori készítésmód ós a szükséges szerszámok s azok használatának teljes rekonstrukcióját elkészítenünk. Egy ma élő falusi esztergályos munkáját megfigyelve tapasztalatainkat minden egyes munkafolyamatnál megkíséreljük összevetni az általunk tárgyalt régészeti anyaggal. Mizsér Lajosnak 28 háza udvarán egy fészerben van a műhelye. Ebben egy vonópad, egy íjas (vonós orsó) 29 ós egy lábbal hajtott eszterga van. Általában fából sodrófát, orsót, pohártartót, guzsalyt esztergál. Azonban — ha az erdészek hoznak szarvasagancsot — azt is kiesztergályozza, megfaragja. Megmunkálásra a frissen elejtett állat fiatal agancsát használja, mert az ebből készült tárgyak fehérek, márványszerűek. Az öreg állat agancsa olyan kemény, hogy megmunkálni alig lehet. Az agancsnak csak a rózsa ós a vége közötti részét használja fel további faragásra és esztergályozásra. A leírt régészeti anyag első csoportjában vannak ilyen, a további felhasználásra alkalmas ós az abból származó hulladékdarabok. Vonópadon húzókéssel az agancs külső felületét lehántja, ós ha a kés nehezen viszi, kifőzi s ezután folytatja a külső felület lehántását. 30 Régészeti anyagunk 3. csoportjában figyelhetjük meg az ígj lehántott darabokat. Ezután az agancs belső, szivacsos felületét fúróval eltávolítja. A darabot fatengelyre veri rá, és ezt szorítja be további megmunkálás céljából az eszterga ,,köröm és szorító vasa" közé. 110
