Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - G. Sándor Mária: Középkori csontmegmunkáló műhely a budai Várpalotában 107-124

3. kép. 1—3. Faragott agancsdarabok. 4. Agancselágazásból készült fúrónyél a leletegyüttesben Azért szükséges esztergályozás előtt a szivacsos rész eltávolítása, mert a rostos anyagot nem tudja beszorítani az esztergába. A megmunkálásnak ezen fázisa eltér a középkoritól. Megfigyelésünk szerint a középkori darabokon a lehántás előtt történt a rostos belső rész eltávolítása. Megfigyelésünket a 2. csoportba tartozó darabok alapján tettük. Mizsér azért fúrja ki lehántás után a darab belsejét, hogy ha esetleg az nem megfelelően sikerül, ne végezzen felesleges munkát. Az esztergába befogott darabot először kanalas, maró vésővel lenagyolja. A megmunkálás ezen folyamatát is megtaláljuk a középkori darabjaink között. Ilyen például a 4. csoportba tartozó (2. kép 4) darab. Miután először lenagyolta a darabot a lapos simító vésővel, oly módon finomítja, hogy az első ízben keletkezett koncentrikus körökre a simító véső ólét 45 fokos szögben tartva, esztergályozza azt tovább. így majdnem teljesen sima felületet nyer. Ilyen darabok a régészeti anyagban a 4. csoportba tartozó tárgyak (2. kép 5—7). Ha az agancs rücskös 111