Budapest Régiségei 19. (1959)
TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98
Az, hogy a fentebb említett exemptus plébániák közül melyeknek eredete vezethető vissza a királyi kápolnák intézményére, ez — forrásaink alapján—egyedül a Buda környéki plébániákra vonatkozóan állapítható meg ; az ország más részein előforduló exemptus egyházaknál csak gyanítható, megbízható támpontot egy adat sem szolgáltat. Van azonban egy körülmény, amely a kérdés tisztázásához bizonyos mértékig irányt mutat ; nem tekinthetjük véletlennek, hogy az okleveles adatok alapján kimutatható parochiális királyi kápolnákat mint királyi kápolna eredetre „gyanús" exemptus plébániákat ott találjuk meg, ahol a királyi ház állandó jellegű lakóhelyeit kimutathatjuk, vagy jogosan feltételezhetjük. Egy királyi curia tartozékaként szereplő kápolnáról értesülünk a garamszentbenedeki apátság 1075. évi alapítólevelében is, I. Géza a Komárom megyei Udvardon levő curia ját a Szt. Márton tiszteletére szentelt kápolnával együtt adja az apátságnak. 133 Ugyanígy Székesfehérvár, valamint Óbuda környékének kápolnái és Visegrád egyháza elsősorban szemléltetik a kápolnáknak a királyi lakhely közelében való elhelyezkedését. Hasonló kapcsolatot mutatnak Nagykomár, Segesd, Aranyos, Sárospatak, Sátoraljaújhely egyházai is, a királyok vagy a királyi ház tagjai gyakori itt-tartózkodásának ténye bizonysággal kimutatható, ami állandó jellegű királyi lakhelyekre is utal. Mindezek mellett valószínű, hogy Balics 134 feltételezése is helytálló, és királyi, illetve királynéi kápolnák voltak az ország jelentősebb központjaiban is, mint pl. Esztergomban és Veszprémben. A királyi kápolnák elhelyezkedésénél mutatkozó rendszeresség egyben rávilágít a kápolnák rendeltetésére is, valószínű, hogy többségükben a királyi ház tagjainak vallási kultusz-igényeit szolgálták. Erre a következtetésre kell jutnunk az intézmény sorsának további alakulásából is. A királyi kápolnák XIII. századi eladományozásával, amint arra már rámutattunk, maga az intézmény nem szűnik meg. Újabb királyi kápolnák létesülnek, ezeket azonban már magukon a királyi rezidenciákon találjuk, és a későbbi korok terminológiájának megfelelően az udvari kápolna szerepét töltik be. A tatárjárás után megindult várépítés változást hoz a királyi lakhelyek kiválasztásában is, a királyok és királynék állandó lakhelye a nagyobb biztonságot nyújtó vár ós erősség, ezeknek a falai között helyezkednek el az új királyi kápolnák is. Lelkészeik már nem a paróchia bevételeiből ós a hívek adományaiból tartják fenn magukat, hanem javadalmazásukról a király gondoskodik. A változást — úgy látszik — nyugati befolyás idézi elő, az angol és francia király udvaránál hasonló viszonyokat tapasztalhatunk. Az 1279. évi „Household ordinance of Westminster" adatai szerint az angol királyi udvar lelkészei mint „clers de la chapele le rei" szerepelnek és az udvar évi készpénzjavadalmazásban részesíti őket, ugyanez tűnik ki V. Fülöp francia király 1318—19. évi udvari költségelőirányzatából is. 135 Az esztergomi káptalannak 1397. évi visitatiója foglalkozik az udvari kápolnák hivatását betöltő rezidenciális királyi kápolnák intézményével is. A királyi káplánok számát 12 főben jelöli meg, az intézményt mint Zsigmond király alapítását tünteti fel, aki a káplánok javadalmazására Esztergom város adóbevételét, 400 márkát bocsát rendelkezésükre, az összeg folyósítását azonban Zsigmond halálával beszüntetik. Arra vonatkozóan, hogy a rezidenciális királyi kápolnák hol helyezkedtek el, egyedül csak a budai királyi várral kapcsolatban maradt fenn adat. 1332-ben XXII. János pápa a fehérvári prépostot a nyulakszigeti apácakolostor és a budavári királyi kápolna papsága között támadt perben bíróul rendeli. 136 1349-ben Erzsébet királyné VI. Kelemen pápához folyamodik, hogy a budavári királyi és királynéi Szt. Márton-kápolna részére — amelyet ő alapított és építtetett — búcsút engedélyezzen. A pápa az erre vonatkozó engedélyt ugyanez évben meg is adja. 137 1381-ben a budai vár királyi kápolnájában helyezi el Remete Szt. Pálnak Velencéből hozott ereklyéjét, majd innen viszik tovább a budaszentlőrinci pálos kolostorba. 138 1423-ban Ciliéi Hermann sziavon bán elcseréli a pálosokkal a budavári Szombat kapu melletti „Kammerhof" elnevezésű „magna curia"-t, amely I. Károlyó volt és amelyet I. Lajos adományozott a rendnek a hozzátartozó Szt. Márton-kápolnával együtt. 139 Ugyanez évben Zsigmond a budai vár királyi kápolnájába hozatja és állítja ki a német-római császári koronaékszereket. 140 1450-ben egy szomszédos iskola említése kapcsán neveznek egy, a Várban levő kápolnát capella regiának. 141 1494—95-ben Ernuszt Zsigmond királyi kincstartó s pécsi püspök feljegyzései között a várbeli királyi kápolna és káplánok részére folyósított összegek szerepelnek, ugyancsak megemlékszik erről 1526-ban a királyi számadás76
