Budapest Régiségei 19. (1959)
TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98
Az exemptus plébániák múltjának ismertetésénél végül meg kell említenünk IX. Bonifác pápa 1400. évi bulláját, amelyben az esztergomi érseknek az egyházmegyéje területén kívül fekvő intézményei feletti joghatóságát megerősíti. 129 A felsorolás magába foglalja az 1397. évi visitatióban már említett plébániákat, ezen felül exemptusnak minősíti a budai Mária Magdolna- és Szt. Péter-templomokat, a buda-alvárosi Szt. Gellért, továbbá a sasadi, Örsi, fehéregyházi ós keszi egyházakat, úgyszintén a váci, beregi és németi (szatmárnémeti) plébániákat. Az exemptus plébániák számának ez időben történt felemelése ós a Buda környéki királyi kápolnák kiváltságos jogainak elismerése arra mutat, hogy az a per, amely a királyi kápolnák jogállása körül kisebbnagyobb megszakításokkal 200 évig elhúzódott, végre befejeződött. IX. Bonifác pápa bullája az exemptus plébániákat érintő lényeges intézkedéseket tartalmaz, véget vet a lelki és anyagi joghatóságból származó kettős alárendeltségi viszonynak, a plébániákat „in spiritualibus et temporalibus" az esztergomi érsek joghatósága alá utalja, ezzel megszünteti az évszázadokon át annyi vitának és pernek egyik forrását. Az a folyamat, amely az exemptus plébániák kialakulásához vezet, IX. Bonifác bullájával még nem fejeződik be, a jelek szerint további plébániák igazolják királyi kápolna eredetüket és emellett egyes városi egyházak is kieszközlik kiváltságos jogállásukat. Gergely milkói püspök 1449-ben, nyilvánvalóan mint az esztergomi érsek vicariusa, az érsek megbízásából felkeresi a Duna mentén elhelyezkedő exemptus prépostságokat, apátságokat és plébániákat Visegrádtól Péterváradig. 130 Útjáról készített feljegyzése a következő plébániákat sorolja fel : Visegrád, Maros, Szent jakabfal va, majd Budán a Mária-, Mária Magdolna-, Szt. Péter-, Szt. Gellért-, Szt. László- ós Szent György-egyházakat, Fehéregyházát, Pesten a Mária-plébániatemplomot, végül pedig a csuti plébániát. 1464-ben II. Pius pápa bullájában ismét felsorolja az esztergomi érseknek egyházmegyéjén kívül fekvő egyházi intézményeit. 131 A bulla a váci és karosi egyházak kivételével újból említi IX. Bonifác által exemptnek nyilvánított plébániákat, ezenfelül megnevezi a marosi, szobi, helembai egyházakat, úgyszintén Szent jakabfal va, Újváros (Nova Villa), Tamásváralja, Erős (Erws), Tardas, Héreg (Hereg) és Borosjenő plébániáit. Figyelemre méltó itt a marosi, szobi és helembai egyházaknak az érseki joghatóság alá való rendelése, miután ezek az egyházak egyébként is az érseki egyházmegyében fekszenek, úgy látszik, az exemptio itt a főesperesi hatáskör kikapcsolása mellett a közvetlen érseki alárendeltséget fejezi ki. Az exemptus plébániákra vonatkozóan itt felsorolt adatok elsősorban a királyi birtokok királyi alapítású egyházainak kiváltságos helyzetét szemléltetik. Alapításuk részben, a budai Mária Magdolna- és Szt. Péter-egyházhoz hasonlóan, a kegyuraság joggyakorlatának idejére eshetett, ezeket a bennünket érdeklő királyi kápolna eredet szempontjából figyelmen kívül kell hagynunk. Nem tekinthetjük királyi kápolna eredetúeknek azokat az egyházakat sem, amelyek bár feltételezhetően az ecclesia propria joggyakorlatának időszakában létesültek, de — mint arra az említett 1296. évi oklevél is rámutat — királyi plébániák voltak. A kápolnáknak köz- ós egyházjogi téren megnyilvánuló szerepe, a királyi házhoz fűződő közvetlen kapcsolata éles határvonalat húz a kápolnák intézménye ós minden más királyi alapítású egyház között. Ez az eltérés kifejezésre jut a királyi plébániák további sorsának alakulásánál is. így nem tekinthetjük királyi kápolna eredetúeknek az említett Csepel-szigeti plébániákat sem, erre nem csupán az oklevelek plébánia megjelöléséből következtethetünk. Annak ellenére, hogy itt is több évtizedes joghatósági pereknek vagyunk szemtanúi, a küzdelem itt nem az egyes egyházak birtoklásáért folyik, hanem a szigeti plébániák összességéért ós annak kimenetele is eltérést mutat, Csepel-sziget plébániái nem nyerik el az exemptio kiváltságát. Hajdani kiváltságos helyzetük itt sem merül feledésbe, a megváltozott viszonyok mellett is konzerválják régi jogaikat, ez azonban csupán anyagi vonatkozásban érvényesül, felettes hatóságuk továbbra is a megyéspüspök marad. Joghatósági helyzetükről V. Lászlónak egy 1457-ben kelt oklevele tájékoztat, amelyben a király Csepel-szigeti jobbágyainak és az itteni egyházak lelkészeinek panaszára felszólítja a veszprémi püspököt, hogy a plébániáknak elődei által biztosított kiváltságait tartsa tiszteletben és egyben felhívja, hogy azok jogos birtoklását igazoló okmányait mutassa be. 132 Hét évvel később, 1464-ben a veszprémi egyházmegyének további egyházai nyerik el az exemptio kiváltságát, Csepel-szigeti plébániák azonban nem, régi jogaikból nyilvánvalóan csak a kedvezőbb tizedrószesedési feltóteleket mentették át. 75
