Budapest Régiségei 19. (1959)
TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98
sorolja, plébánosai teljes tizedszedési joggal rendelkeznek, 63 és tudjuk, hogy exemptióból származó kiváltságait egész a középkor végéig megtartotta. A bányai plébánia leányegyháza, a Margitkápolna, azonban túléli az anyaintézményét, Bánya tizedeinek IV. Béla által 1269-ben a veszprémi püspök részére történt visszajuttatása után Óbudának ezen a részén továbbra is képviseli egyházmegyéjének joghatóságát, mígnem 1355-ben Óbuda prépostsági ós királynéi városrészeinek szótválasztása után mint a királynéi városrósz temploma, önálló plébániává alakul és a prépostság felügyelete alá kerül. 64 Lajos királynak az előbb említett 1355. évi oklevele, amelyben a Somogy ós Zala megyei Komár, Galambok, Karos és Szentpéter falvak juttatásával kárpótolja a budai prépostságot, nem csupán a királynéi városrész leválasztását eredményezi, hanem az egyben érdekelt egyházmegyék joghatósági kérdéseit is rendezi, ez a prépostsági hatáskörnek a Margit-kápolnára, valamint a királynéi városrészre történt kiterjesztésével is kifejezésre jut. Figyelemre méltó, hogy a két városrészt elválasztó határvonal, amennyiben annak két lényeges pontján megállapítható, a bányai plébánia közvetlen határvonalát követi, amely a veszprémi püspökség és az esztergomi érsekség alá tartozó exemptus egyházak területeit választotta el. À határvonal Fehéregyházát érintő szakaszán a bányai forrást, valamint a királynéi vár és Duna közti szakaszon Kovácsit a királynéi városrészhez, magát Fehóregyházát és Óbudát pedig a préposti részhez csatolja. A királynéi városrész tehát nagyjában megfelel annak a területnek, amelyet Károly király 1308 előtt mint „terra Bana" jogtalanul birtokba vett, 65 ebből a felismerésből arra kell következtetnünk, hogy a felek a határvonalat nem a megosztáskor rögzítették, hanem az évszázadokra visszanyúló jogállapotokat tükröz. A bányai egyház, mint mondottuk, valószínűleg a tatárjárás idején pusztult el. Tudjuk, hogy az óbudai Szt. Péter-egyház is ez alkalommal semmisült meg, az itteni dunai átkelőhelyek ós a nyugat felé vivő „via magna" mentén Óbuda és Bánya-útjába eshetett az Esztergomot ostromló tatárságnak. Gergely érsek 1298. évi oklevele, 66 amelyben a veszprémi püspök és a budai prépost közti tizedpert elhalasztja, Bányáról a következő leírást nyújtja : „. . .in loco quasi deserto ubi nullorum sunt habitacula, sed solius presbiteri quasi heremiticam ducentis et agentis.. .", ez a magányosan ott élő pap valószínűleg Fehóregyháza lelkésze lehetett. Bányára vonatkozó utolsó, 1329. évi adat arról számol be, hogy István veszprémi kanonok a plébánosa, nyilván mint javadalmának haszonélvezője. Az 1298. évi oklevél Bánya tizedét a veszprémi székeskáptalan tulajdonaként említi, ez fényt vet István kanonok plébánosi címének körülményeire is, mint székeskáptalan tagja a plébánosi tisztet csak névleg viselhette. Az 1355. évi rendezés, amikor Bánya leány egyháza, a Margit-kápolna a budai prépostság hatáskörébe kerül, végleg megszünteti a plébániát, területén mint a királynéi városrészen, most már a prépostság látja el a hívek lelki gondozását, egy 1413. évi oklevélből pedig arról értesülünk, hogy a királynéi városrész tizedeit is a prépost szedi. 67 A rendezést követő időkben a bányai egyházat oklevelek többé nem említik, vidékének egyedüli említósreméltó épülete a forrás vizével hajtott malom és Fehéregyháza kápolnája. A BUDAI (ÓBUDAI) PRÉPOSTSÁG Az Árpád-kori Óbuda lakosainak lelkigondozását, ezzel a plébánosi teendők ellátását a budai prépostság gyakorolta, a város plébániatemploma a prépostság Szt. Péter-temploma volt. A prépostság alapításáról krónikáink számolnak be, a Képes Krónika szerint 68 1. István alapította, ugyanakkor I. Gézát is említi alapítójául. Az irodalom mind ez ideig nem járult hozzá a kérdés végleges tisztázásához, legutóbb Gárdonyi 69 alapításának időpontját — II. Géza 1148. évi oklevele alapján, amelyben az, az I. László által a prépostság részére utalványozott 360 pensáról számol be — I. László idejére helyezi, mivel a javadalmazás fényéből a templom fennállására következtet. A kérdés vizsgálatánál célszerűnek látszik elsősorban az alapításra vonatkozó adatokat elválasztani azoktól, amelyek a templom építéséről és javadalmazásáról szólnak, tekintve, hogy az alapítást nyilvánvalóan egy királyi alapítólevél kibocsátása fejezte ki, amire a későbbi korok 5 Gerevich : Budapest régiségei 65
