Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98

és földesúri szolgáltatásoknak különválasztását. A „decimae" megjelölés mellett egyházi tizedszolgáltatásnak minősítjük az oklevelekben előforduló olyan adatokat is, amelyekből a szolgáltatás teljesítésére következtethetünk, ugyancsak a borcsöbör megjelölés mellett a földesurat megillető szolgáltatás fennforgását tételezzük fel, amikor az oklevél a földesúri tulajdonviszonyra utal, mint pl. terra Bana adományozása. A felsorolt adatokat könnyebb áttekinthetőség céljából nem az oklevelek kibocsátásának időrendjében, hanem tartalmuk időrendi utalása alapján csoportosítjuk. A fenti kimutatás adataiból kitűnik, hogy a bányai plébánia területén beszedett tized 100 esztendőt meghaladó időszak leforgása alatt — az 1240 és 1269 közötti évek kivételével, amikor a veszprémi püspök azokat a budai prépostnak átengedte

50 — változatlanul a veszprémi püspökség tulajdona, ugyanakkor a földesurat megillető borcsöbör különböző egyházi és világi kezek, legfőképpen a budai prépostság birtokában volt. Ebből a tényből a következőket állapíthatjuk meg : A bányai plébánia a veszprémi püspök joghatósága alá tartozott, területe világi vonatkozásban a budai prépostság kezén levő óbudai birtok tartozéka volt. II. Endrének a budai prépostság régi jogainak visszaállítása ügyében kiadott 1212. évi oklevele arra mutat, hogy a prépostság itteni tulajdonjoga már Imre király idején is fennállott.

51 IV. Béla 1269. évi oklevele a bányai egyházzal együtt említi annak leányegyházát, „capella beaté Margarete", amelyhez „vicus Kwaehy" tartozik.

52 Közel száz esztendővel később, 1345-ben a budai káptalan előtt óbudai lakosok eladják Kovács utcában (,,in vico Kuachulcha") levő házhelyüket,

53 1359-ben óbudaiak Erzsébet királynénak adnak el két házhelyet ,,in Veteri Buda prope claustrurn Beate Clare Virginis in vico Kuachulcha vocato".

54 Mindhárom esetben előfordiiló „vicus" megjelölés ennek a telepnek utca vagy utcasor jellegét hangsúlyozza ki, ez a magyar utca-ulcha elnevezéssel is egyezik. Óbudán Lajos király 1355. évi határjárása másutt is hasonló megjelölésű telepet tüntet fel, amikor a határvonalat ,,vicus circa allodium seudomum coloni reginalis"-on keresztül vezeti, ez a királynéi vár közelében volt gazdasági majorságot jelöli meg. Hasonló a helyzet Esztergomban is, ahol a királyi vár és város szomszédságában az aranyművesek és pénzverők telepét az oklevelek „vicus Kwaehy"

55 vagy „vicus fabrorum"-nak

56 tüntetik fel, lakosai „auri malliatores, monetharii, laminarum auri incisor, aurifaber ós fabri" név alatt szerepelnek. A XI. vagy XII. századi pénzváltómórlegre vonatkozó óbudai lelet szintén nem zárja ki annak lehetőségét,

57 hogy a királyi vár közelében volt „vicus Kwaehy" vagy „vicus Kuachulcha" az esztergom melletti Kovácsihoz hasonló telepet alkotott és lakói királyi fémművesek és pénzverők voltak. Amint már említettük, a klarisezák kolostorát a Lajos utca és Zichy utca sarkának tájára kell tennünk, ennélfogva az 1359. évi oklevél szerint a kolostor szomszédságában volt Kovács utcát is ennek közelébe kell helyeznünk. Mivel pedig ettől délre, a kolostor és a Kurszán-várnak megjelölt amphiteatrum közti terület még 1373-ban is mint Katus asszony 26 hold kiterjedésű szántóföldje, beépítetlen volt,

58 valószínű, hogy a telep a kolostor ós a révhez vezető út között terült el. Ezen a területen áll ma Óbuda plébániatemploma, amelyről tudjuk, hogy felépítése előtt helyén egy régi templom állott, amelyet a török hódoltság idején az óbudai reformátusok használtak istentiszteleti célokra.

59 Az 1269. évi oklevélben említett Margit-kápolna helyére vonatkozóan jogosnak látszik az a feltételezés, hogy a tizedkörlete területén, tehát Kovácsi vagy Kováts utca elnevezésű telepen állott, ós az a mai plébániatemplom helyén a királyi fémművesek és kovácsok egyháza volt. Az oklevelek az Esztergom melletti Kovácsinak szintén Szt. Kozma és Demjén tiszteletére szentelt külön templomát említik.

60 A bányai egyházat az irodalom általában Fehéregyházával azonosította. Bártfai Szabó és Gárdonyi bizonyítékai legfőképpen arra támaszkodnak, hogy az oklevelek a két egyházat együttesen nem említik, továbbá helyüket egyazon területen jelölik meg, Fehóregyházának 1296-ban, Bányának pedig 1298-ban egy Péter nevű plébánosa volt és mindkét egyház Mária tiszteletére volt szentelve.

61 Kétségtelen, hogy a két egyház közel feküdt egymáshoz, ez II. Ulászló 1503. évi okleveléből is kitűnik, amikor a Fehéregyháza előtt állott Bányaházáról tesz említést. Azonosságuk ellen szól, hogy míg a bányai egyház a veszprémi püspök joghatósága alatt állott, Fehéregyháza mint királyi kápolna és exemptus egyház, az érsek alá tartozott. A bányai plébánia valószínűleg a tatárjárás idején elpusztult, területén levő romokról még az 1298., 1453. és 1503. évi oklevelek is beszámolnak, egyházi javadalmai azonban továbbra is a veszprémi püspök kezén maradnak. 1324-ben és 1329-ben István veszprémi kanonok nevezi magát bányai plébánosnak, nyilván mint a javadalom haszonélvezője.

62 Ezzel szemben Fehéregyházát egy 1296. évi oklevél más királyi kápolnákkal együtt „ex privilegio et antiqua consuetudine" az érsek joghatóságához 64