Budapest Régiségei 19. (1959)

JELENTÉSEK - Nagy Emese: Kutatások a budaszentlőrinci pálos kolostor területén 291-300

NAGY EMESE KUTATÁSOK A BUDASZENTLŐRINCI PÁLOS KOLOSTOR TERÜLETÉN A budaszentlőrinci pálos kolostor, mint az összes középkori pálos kolostorok anyakolostora és központja mind történeti, mind művészeti szempontból egyike fővárosunk legjelentékenyebb középkori emlékeinek.

1 Az 1300 ós 1304 között alapított s a török alatt elpusztult kolostor romjai a XVIII. század vége felé még magasan fennállottak., de a múlt század húszas éveiben már alig találtak rá az azóta lepusztult és elhordott falakra. A kolostor területén több ízben folytak ásatások. 1847-ben Henszlmann Imre és Bugát Pál, 1934-ben Garády Sándor, 1949-ben pedig Gerevich László és Zolnay László végzett itt kutatásokat. E kutatások folyamán bizonyos mértókig kirajzolódott a kolostor alaprajza. A templom két határozottan elkülöníthető építési periódusra oszlott. A kolostorépület alapfalai már kevésbé pontosan bontakoztak ki.

2 Ez ásatások alkalmával készült felmérési rajzok ós meglehetősen gyér ásatási adatok azonban korántsem oldanak meg minden, a kolostor építéstörtónetével kapcsolatosan felmerült problémát. Még a részleteiben aránylag legjobban feltárt templom területén is akadnak bizonytalanságok mind építészeti, mind pedig kronológiai szempontból, nem beszélve a kolostorról, ahol — úgy tűnik — Garády az általa kiásott rövid falszakaszok összekötéséből rekonstruált alaprajzon különböző korú s feltehetően eredetileg össze nem függő falrészleteket is összekapcsolt bizonyos esetekben, s ebből több helyen alaprajzi problémák adódnak. Másutt az egyes összefüggő egységeken belül jelentkező, feltótlenül korábbi falak utalnak arra, hogy egy alaposabb kutatás az átépítések egész sorát tudná kimutatni az épületkomplexumon belül. Az átépítések s a különféle alaprajzi variációk lehetőségét az 1958 októberében végzett kisebb kutatás a legnagyobb mórtékben alátámasztotta. Az ásatás elsődleges célja a templom szentélyétől északi irányban elhelyezkedő sokszögű ópületalap s a tőle északra az 1949-ben feltárt két kisebb csatornaszakasz összefüggéseinek vizs gálata volt (1. kép). Az ekkor készült ásatási felvételi rajz alapján a csatorna kiásatlan folytatásának ugyanis a sokszögű építmény északi fele alatt kellett elhaladnia, s amennyiben a csatorna és az ismeretlen rendeltetésű ópületa lapozás között konkrétan értékelhető összefüggés lett volna, talán pontosabb képet alakíthattunk volna ki magáról a sokszögű épületalapról is. Sajnos, ez utóbbi feltételezésünk nem volt helyes ; mint az ásatások folyamán bebizonyosodott, a csatornának az ópületalaphoz semmiféle köze nem volt. Más szempontból azonban érdekes megfigyeléseket tehettünk, amennyiben kiderült, hogy a kolostornak ezen az aránylag igen kis területén legalább négy különböző építési periódussal kell számolnunk, ezek további folytatásait vizsgálva, később fényt deríthetünk a kolostoron belül egyebütt kimutatható, egyelőre minden összefüggés nélküli korábbi falak kapcsolataira s így az épület sorozatos alaprajzai változásaira is. Az ez évi ásatásokról a következőket mondhatjuk el : A templom szentélyétől északra, kissé távolabb állott az a sokszögű alaprajzú építmény, melynek belsejét és falfelületeit teljesen feltárták 1949-ben, kívül azonban csak egy-egy pontját kutatták meg. Ez épületet Garády — közel négyméteres falvastagsága alapján — toronynak, Gerevich ós Zolnay pedig talán a Szent l^rrmHiamvait magábafoglaló kápolnának tartotta. Ehhez a nyugati oldalon széles fal csatlakozik, később hozzáépített támpillórrel. Ez alatt a fal alatt, ill. részben ebbe belevágódva fut a csatorna a sokszögű építmény északi széle alá, ahol az utóbbi alapozása mintegy körülöleli és rátámaszkodik a részben téglával, részben keskeny kövekkel bol19* 291