Budapest Régiségei 19. (1959)

JELENTÉSEK - Nagy Emese: Kutatások a budaszentlőrinci pálos kolostor területén 291-300

tozott csatornára, bizonyítva., hogy a csatorna a sokszögű építmény emelésekor már itt haladt (2—3. kép). A sokszögű épület belsejében már a korábbi ásatások felszínre hoztak egy egyenes, valamint több, első pillanatra szabálytalan elrendezésűnek tűnő falat, amelyek rendeltetése és esetleges összefüggései ismeretlenek voltak. A jelenlegi ásatások folyamán megtisztítottuk újra nagyjából az építmény belsejében levő falakat, megkutattuk alaposan a sokszögű építmény és az annak nyugati oldalán futó széles fal felületét, és kutatóárkot húztunk az építmény belsejében levő egyenes fal külső, északi folytatásában. Ez utóbbi árok szélén mutatkozott az építmény belsejében levő fal folytatása, amelyről így kimutatható volt, hogy a sokszögű építménynél korábbi s annak emelésekor már minden funkciója megszűnt (2. kép). (A Henszlmann-féle alaprajz feltehetően e fal északi folytatását tünteti fel szaggatott vonalakkal, de nem jelöl semmiféle perióduskülönbségeket a falak között). Ami a csatorna és e fal egymáshoz való viszonyát illeti : a csatorna áthalad e fal alatt, úgyhogy a fal alatti szakaszon magassága csökken, ugyanitt a tóglaboltozat helyét három, szorosan egymás mellé helyezett kőív foglalja el, s a fal külső széle mellett újra felmagasodó téglaboltozat majdnemhogy nekitámaszkodik a fal oldalának (4—5. kép). Mindez arra mutat, hogy a csatorna a fal felépítése után került inai helyére, tehát a korábbi fal és a későbbi sokszögű építmény közötti időben készült. Ezzel szemben a sokszögű építményből nyugatra futó fal alapozásába bevágódva látszanak a befalazott csatornaboltozat nyomai, amelyek, az előbbivel ellentétben, mutatják, hogy ez a fal vagy későbbi, vagy legalábbis egyidejű a csatornával. 292 1. kép. A terület teljes helyszínrajza (Garády, valamint a Seitl—Bálás — Virágh-íéle felmérés összeegyeztetéséből )