Budapest Régiségei 19. (1959)

ANYAGKÖZLÉSEK - Szentléleky Tihamér: Aquincumi mécskészítő műhelyek 167-203

Helyi mester jelzésnek lehet tartani az ismertetettek mellett azért is a VICT jelzést, mert a aljban a betűk reliefszerűen kidomborodóan és nem élesen vannak beírva. Az 50.552. lt. sz. mécs orrain még volutás csökevényeket látni, és ebben rokon vonásokat mutat a következő három méccsel. A 32.403. (3. kép 8), a 32.402. (3. kép 6) és a 32.401. (3. kép 7) lt. sz. mécsek ugyancsak I. D. III. típusához tartoznak, de ugyanakkor közeli rokonságban állnak az V. és VIII. típusokkal. 50 A három orr itt is még a volutás megoldás némi utóhatását mutatja. A discust bemélyített három körben két sor pont veszi körül. A fül­rész elég egyszerű, bordázott (3. kép 7), illetőleg bevésett (3. kép 8) díszítésű. Két mécsesen (32.403 és 32.401. lt. sz.) még látszik a festés nyoma. A 32.403. lt. sz. foltosán vörösesbarna színű. Mindhárom mécsnél FABI jelzés található a kettős körrel körülvett aljon. A FABI jelzés betűi igen jellegzetesek, és a későbbi készítmények is megtartják a betűformákat. Mindhárom mécses anyaga kissé porózus, világos rózsaszínbe játszó okkerszínű agyag. A szögletes lezárású orrok még korábbi típusai a később kifejlődő kerek orrú FABI mécse­seknek. Az aquincumi példányok sokkal durvábbak, mint a provincia Ny-i lelőhelyeinek anyaga. Ez azt mutatja, hogy Aquincumba kerül később a típus. A három példányban előkerült ós a Gázgyár dunai anyagából származó FABI jelzésű szögletes orrú mécsek az I. D. V. típus későbbi, aquincumi változatai. A négyszögletes orrú mécsek általában három- vagy többégősök. 51 Elter­jedési területük Pannónia délnyugati vidéke. Innen kerül a típusnak több változata Aquincumba. A sziszeki leihelyen előkerült és a zágrábi múzeumban őrzött példányon a discus vállán pont ós tojássor díszítés fut körbe. Hat orra ós hatalmas, díszített, levél alakú füle van. 52 Jellegzetes a tojássor és a pontsor díszítés. A többi hasonló típusú és díszítésű mécs lelőhelye: Poetovio (1 db), Sümeg (1 db), Szombathely (2 db), Petronell (1 db) és Aquincum (1 db). 53 A korai készítésre utal az is, hogy az általánosan ismert firmamécsek közül korai, OCTAVI jelzésű mécs került elő a dunai anyagból. A Dunából származó anyagban még két lényeges darab szerepel, az 50.418. (3. kép 5) és a 32.413. (3. kép 3) lt. sz.-úak. Mindkettő reliefdíszes volt. Az egyiken a későbbi jellegzetes levélfül fordul először elő, amelyen egy halszálkásan rovátkolt ágtól jobb és bal felé kiemelkedő peremű levelek nőnek ki. A discus vállát szálkás szélű, hajlított ágú, egymással össze nem érő levelek fedik és a vállát az úgyszólván vízszintes, relief díszes discustól egy körbefutó fenyőfaág választja el. A teljesen ép, 50.418. lt. sz. mécs discusán előre ugró oroszlán képe látható. A 32.413. lt. sz. töredéken is relief díszítés nyomai mutatkoznak. E típusnak korai készítője is ismert, mert az aljon kezdeti, igen primitív, tükörírásű SI­MILI firmajelzés található (3. kép 5; 7. kép 3). A mécsek anyaga éles csengésű, vékony falú, vörös színű anyag. A korai típusokból, a tűzoltó szókház V. sz. helyiségének rétegéből, valamint a katonai anyagszertár melletti anyaggal történt összevetésből — különös tekintettel a VIOT jelzésre —- ós a gázgyári többi kemence működési idejéből következtetve a Gázgyár dunai anyaga Hadrianus uralkodásának késői éveitől 150-ig tehető. A Gázgyár területén összesen 15 nagyobb tégla- és edényégető kemencét ós 22 kisebb kör­kemencét tártak fel. 54 A körkemencék szolgálhattak a kisebb, finomabb edények, a terrakották és a mécsesek égetésére. Az 1—6. sz. kemencék egymáshoz közel feküdtek, a nagy kemencék köze­lében. A körkemencék mellett egymásra dobálva kerültek elő a minták, amelyek a tálak, lepény­minták, terrakották és mécsek előállítására, szolgáltak. 55 A körkemencék szomszédságában nagyobb szárító helyiség feküdt. A kis kemencék környékén készített kerámiai termékek (minták, valamint a lepényminták) alapján lehetett megállapítani a kemencék használatának idejét. 56 Kiss Katalin feldolgozása alapján megállapítható, hogy a fazekastelep finom anyagot gyártó kis kemencéinek működési ideje a II. század ötvenes éveitől legalább 178—180-ig tartott. A műhely különböző típusú mécseket készített. A leletek közül könnyen kiválaszthatók azok a darabok — volutás mécsek —, amelyek nem a gázgyári fazekastelep termékei. 57 E mécsek készítésére szolgáló negatív minták nem kerültek elő a gázgyári telep területén. Használatuk a korai időkre mutat ós jelzi, hogy a telep már azt megelőzően megkezdte működésót, hogy a fino­178

Next

/
Oldalképek
Tartalom