Budapest Régiségei 19. (1959)
ANYAGKÖZLÉSEK - Nagy Tibor: La Tene-kori szkítajellegű sírlelet Rákospalotáról 123-138
folyamán a keltaság és az alföldi szkíták közötti kulturális érintkezés nem is lehetett különösképpen intenzív. A LT B (Reinecke) emlókanyaghoz kapcsolható korai kelta bevándorlás a Dunántúlon lényegében a Bakony—Vértes hegységek vonaláig terjedő nyugat-dunántúli területeketérintette, és legfeljebb helyenként jutott el a Dunáig. Az utóbbi azonban nem bizonyítható. 100 A történeti és régészeti adatok továbbá egyaránt arra utalnak, hogy az Alföld végleges megszállása is csak a kelták nagy balkáni vállalkozásainak lezáródása után, az i. e. III. században, ennek is inkább a második felében törtónt meg. Az Alföld IV. századi szkítakori lelőhelyein aránylag nagy számban jelentkező korongolt edények már ezért sem vezethetők vissza a kelta edénymüvessóg hatására. A rákospalotai urnasír esetében a hernyószerűen tagolt üreges bronzkarperec alapján viszont nem vitatható, hogy a sírlelet földbekerülése idején a pesti oldal lakossága már érintkezésbe került a keltasággal, sőt esetleg már kelta uralom alatt élt. A temető teljesebb feltárása előtt ennek az érintkezésnek formáiról a Duna-könyöktől délre eső sávban azonban közelebbit még nem mondhatunk. Viszont már az eddigi anyagismeretünk alapján is felvázolható a pesti oldal őstörténetének kerete a dák foglalást megelőző századokban ós ezen belül kijelölhető a rákospalotai leletegyüttes helye. A H A—B (Reinecke) periódusokban Budapest területén a Duna bal parti sávjába is átnyúlott a váli kultúra. A zuglói Tisztviselőtelepen előkerült zárt edónyleletben 101 a kultúra még igen erős helyi, kósőbronzkori vonásokkal jelentkezik, ami az idézett leletegyüttes öblöshasú, íveltnyakú bütyökdíszes hombáredónyónól különösen szembetűnő. 102 A váli kultúrás sashalmi edónyegyüttesben 103 viszont még velatitzi formák fordulnak elő. Az említett sajátosságok mindkét leletegyüttest a váli kultúrának még a korábbi szakaszába sorolják, ami valószínűvé teszi, hogy területünkön a váli-podoli műveltség megjelenésével már a H A folyamán számoljunk. Amennyiben az Egressy útról számontartott edények 104 együvótartozását elfogadjuk, úgy nagy valószínűséggel az is állítható, hogy a retardáló bronzkori elemekkel színezett váli kultúra a pesti oldalon megérte a H C periódust. 105 A rákospalotai urnasír kerámiájának megítélése szempontjából mármost figyelmet érdemel, hogy Budapest területén a váli kultúra köré csoportosítható kerámia anyagában már megtaláljuk a hordó alakú és bütyökdíszes edényeket, a behúzott peremű tálformát, virágcserép alakú bögrét kissé behúzott száj peremmel és a szólesszájú, S profilú füles bögrét ; 106 ezek a terület későbbi szkítakori edényművessógóben a helyi összetevő szerepét játszhatták. A váli kultúrát követően területünkön egy aránylag jól iszapolt, jórészt szürkésbarna színű kerámiacsoport jelentkezik, amit a zuglói Tisztviselőtelepről élezett hasú, ívelt nyakú bögre omphalosszal, turbántekercsdíszű, behúzott peremű tál és fekete bucchero-csósze együttese képvisel. 107 A csoport közvetve a Kalendenberg-kultúrától függő. Idő rendbeli helyzetét (H C vége, H D eleje) a megfelelő nyugat-szlovákiai telepanyag (Sered) is alátámasztja, ahol edény együttesünkkel rokon kerámia közvetlenül a szkítakori szint alatt feküdt. 108 A szkíta foglalást megelőzően a Duna bal partján tehát egy nyugati habitusú kultúrával számolhatunk. A kimmórekkel kapcsolatba hozott praeszkíta lovasnópnek viszont eddig semmi nyoma sincs a pesti oldalon. 109 Leletek hiányában ma még az sem ismeretes, hogy mikor következett be a szkíta foglalás a pesti oldalon. A boldoghatvani, 110 gyöngyösi, 111 de különösen a tápiószentmártoni 112 szkíta leletekből következtetve azonban a Galga—Zagyva folyók környékének szkíta megszállása legkésőbb a H D végének megfelelő i. e. V. század elején már befejeződött. Az említett időpont után Budapest körzetében a Duna bal part praeszkíta lakossága sem tarthatta magát hosszú ideig, és bizonyosra vehető, hogy rövidesen a legközelebbi szkíta politikai és kulturális központ befolyása, sőt uralma alákerült. A budajenői kereszt alakú bronz tegezveret 113 és feltételesen a váli szkíta nyílhegyek 114 a Duna-könyök közelében megszállt szkíta csoport Duna jobb partjára történt átcsapásainak emlékeikónt kezelhetők. Bár a pesti oldalról az i. e. V— IV. századra keltezhető leletanyag még hiányzik, a föntebbiek és a rákospalotai urnasír alapján mégis jogos annak föltevése, hogy a pesti oldalon a H D vége és LT A—B (Reinecke) fokozatoknak megfelelő időszakot, az i. e. V— IV. századot a szkíta uralom töltötte ki. Igazolható viszont, hogy ezt követően a kelták legkorábban csak az i. e. IV— III. század fordulóján szállták meg a Duna-könyöktől délre eső területet. Erről szükséges még néhány szót szólni. A kelták megtelepülését Budapest területén még az újabb irodalom is az i. e. IV. századra tette. 9* 131
