Budapest Régiségei 19. (1959)
ANYAGKÖZLÉSEK - Nagy Tibor: La Tene-kori szkítajellegű sírlelet Rákospalotáról 123-138
füles bögréje 80 az egyenesre vágott fenékrésztől eltekintve a rákospalotai edény pontos megfelelőjének tekinthető. 81 A törökszentmiklós—surjáni és tiszakeszi öblösebb bögréken 82 is megtaláljuk a fejlett cilindrikus nyaki részt, de vízszintesen kiképzett peremmel. A Mátra vidéki (zöldhalompusztai—Bottyán) alcsoport közölt anyagában az erősprofilú füles bögrék tárgyalt változata nem fordul elő. A kettős csonkakúpos füles bögrék élesprofilú csoportja hiányzik a Pontus vidéki i. e. VI— V. századi szkíta kerámia anyagában. 83 A podoliai, kustánfalvi és erdélyi füles bögrék arányai és formái is mások. 84 Majdnem bizonyosra vehető ezért, hogy az Alföld szkítakori lelőhelyeiről ismert kettős csonkakúpos füles bögre mindkét említett csoportja és ezen belül az élesprofilú változatok részben az itteni autochton praeszkíta lakosság agyagmúvességétől függnek. 85 A füles bögrék Alföldön kialakult formái kerültek azután a szkíta foglalás révén a Kisalföldre, 86 ahol az előzmények eddig hiányoznak mind a hetényi (Chotin), mind pedig a seredi kultúrában. A rákospalotai urnasír füles bögréjével együtt előkerült aszimmetrikusan formált hengeres, bütykös kis csésze a két edénytípus összetartozására föntebb felsorolt leletegyüttesekben majd kivétel nélkül hordó alakú, illetve csonkakúpos formát mutat. A többi idézhető példánynál is a hordó alak az uralkodó. 87 Kivételnek számít a már említett tápiószelei 38. sz. sír hengeresfalú bütykös kis edénye, 88 amely ugyancsak ólesprofilú füles bögre társaságában került elő. Az aszimmetrikusan formált edénytestre a vekerzugi 117. sz. sír kisméretű urnája idézhető. 89 A rákospalotaival összevethető durva kis edények csoportjában az aszimmetrikus forma ismert Dél-Oroszország szkíta kultúrájában, és pl. a Gerasimovka kurgán NI anyagában egy ilyen durva kis csésze jött elő füles bögrével együtt. 90 Az Alföld szkítakori keramikáján belül igen ritka edónyformának számít a rákospalotai urnasír talpas kis pohara. Kishomokról közöltek egy szélesebb tányórú ós kihajló peremű, már inkább talpas tálnak mondható példányt, 91 amelynek előzményei a helyi kora vaskori 92 és a Pontus vidéki szkíta talpas tálakból 93 egyaránt levezethetők. Arányaiban egyezik ezzel a Békéscsaba— Fényes temetőjének egyik tállal borított hamvasztásos sírjából előkerült talpas tálka, peremrószén két kis füllel. 94 A rákospalotai talpas pohár szempontjából azonban mindkét idézett példa távolabbi analógiának számít. Az utóbbi elég pontos megfelelőjót Donja Dolinán találjuk meg, 95 ami a kis edény autochton gyökereit még jobban aláhúzza. Az eddigiek folyamán ismételten utaltunk arra, hogy a rákospalotai urnasír edényeit igen erős szálak kapcsolják a helyi koravaskori praeszkíta kerámiához. Ugyanakkor viszont arra is rá kell mutatnunk, hogy a rákospalotai és az ezzel összevethető edényegyüttesek az Alföldön és peremterületein a szkíta időkben jelennek meg ós a különböző formájú és méretű bütykös edények, behúzott peremű tálak, magasfülű bögrék nemcsak szkítakori, hanem fegyver, ékszer, realgar stb. mellékletek alapján határozottan szkítának tekinthető síroknak is tipikus kerámiaformái. 96 Ezzel kapcsolatban nem arról van szó, hogy a foglaló lovasnép átvette volna az autochton földműves állattartó lakosság edénykészletét. A virágcserép alakú bütykös urnák, fazekak pl. Podóliában korábbi előzmények nélkül a szkíta foglalás idején jelennek meg 97 és egészen közönségesek a déloroszországi szkíta kerámiában. 98 Az utóbbi körben a behúzott peremű tálak is éppoly gyakoriak, mint Közép-Európában, ós a magasfülű bögre előzményei is kimutathatók. A magyarföldi szkítakorikerámia tehát kettős gyökerű. Egyrészt a helyi, autochton praeszkíta agyagművességre vezethető vissza, másrészt a betelepülő szkíták egyező (behúzott peremű tál) vagy rokon (hordó, illetve virágcserép alakú bütykös edények, magasfülű bögrék, talpas tálak) formáihoz kapcsolható. A rákospalotai sír edényei a föntebbi két összetevőből az Alföld és peremvidékén kialakult kerámiának fiatalabb formáit képviselik. Annak ellenére, hogy a rákospalotai leletegyüttes legkorábban az i. e. III. századra keltezhető — de nincs kizárva, hogy átnyúlik az i. e. II. századba — kerámiája a kelta edényművesség legkisebb hatását sem mutatja. A leletegyüttes egyetlen korongolt edénye a föntebbieknek nem mond ellent. Párducz nagyon helyesen mutatott rá, 99 hogy a korong használatának ismeretét az Alföld szkítakori lakossága aligha az i. e. IV. század folyamán megjelent keltáktól vette át. Sokkal valószínűbb, hogy a szkíták a korong használatát a pontusi görög műhelyektől még dél-oroszországi tartózkodásuk idején elsajátították. A föntebbiekhez még hozzáfűzhetjük, hogy az i. e. IV. század 130
