Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban 99-119

jelentőségét. Fügedi Erik kutatásai rámutattak, hogy Estei Hippolit esztergomi érseksége idején az ország akkor egyik legnagyobb földesurának, az érseknek birtokain ennek a lehetősége még nehezen volt megadva. 85 Pénztőke csak néhány intenzívebb árutermelést folytató nagybirtokon, vagy olyan főpapoknál és báróknál halmozódhatott fel, akik magas állami funkciókat viselve, az állami jövedelmekből húztak megengedett vagy inkább meg nem engedett hasznot. 86 A feudális urak igyekeztek tőkéjüket gyümölcsözően elhelyezni. Egyik módjuk volt erre kölcsönöket nyúj­tani az uralkodónak, amelyért többnyire birtokokat kaptak zálogba. 87 Másik mód volt a kereske­delmi tevékenységben való részesedós. Pénzükkel csendes társként léptek be valamelyik kereskedő üzletébe, 88 vagy áruikat hitelbe adták át azoknak. Különféle vállalkozásokra léptek, de különösen jelentős volt a feudális tőke szerepe a szarvasmarha kivitelben. Ez nem egyszer a kereskedőre is haszonnal járt, mert a csendestárs szerepét betöltő földesúr kiviteli monopóliumot tudott szerezni. Amikor 1488-ban Mátyás királynak panaszt tettek Aurifaber Mátyás működése ellen azzal, hogy az a kereskedelem kárára van, az uralkodó így válaszolt : „ . . . nos quoque ad utilitatem nostram respectum habemus, et ob earn etiam causam prohibuimus, ne aliorum boves expelli permittantur." Ugyanis Aurifaber Mátyás király marháit hajtja ki, ós az összegen Velencében kell árukat besze­reznie a király részére. 89 Aurifaber azonos azzal a Harber Mátyás budai polgár, többszörös város­bíróval, aki a századforduló egyik legjelentékenyebb budai kereskedője. 90 Hasonló módon foly­tatott marhakereskedelmet, ugyancsak Velencében, Ernuszt Zsigmond pécsi püspök is. Tubero így ír róla : „ . . . ita quaestui deditus erat, vt ne a mercatura quidem abstineret. Emebat enim institorum suorum opere magnam vim boum, quod genus pecoris leui pretio in Hungária paratum, apud lanios Venetos magno venibat." 91 Nem véletlen, hogy amint átveszi Ernuszt a kincstár vezetését, azonnal kincstári kezelésbe akarja venni a szlavóniai harmincadhivataiokat, ami részben sikerül is neki. 92 Valószínű, hogy így a saját marhakivitelének harmincadmentességet szerzett. Bakócz Tamás egri püspök, majd esztergomi érsek sógorával, a budai Kanczlyr Angelus­sal dolgozott együtt, aki gyakran szerepel kincstári megbizatásokban is. 93 Bakócznak a pesti nagykereskedő Szakácsy Balázzsal is kapcsolatai vannak. Szakácsy épp ezzel kapcsolatban kerül csődbe, mert a 2882 1 / 4 ft-os tartozását nem tudta megfizetni. 94 Ilyen „faktora" lehetett Batthyány Ferenc horvát bánnak Sank vagy Sanko Miklós budai kereskedő. 95 Bár majdnem minden jelentősebb kereskedőnél igazolni lehet vagy az idegen kereskedelmi, vagy a hazai feudális tőke felhasználását, már igyekeztek magukat függetleníteni, ós saját tőké­vel dolgozni. Ez Bécs viszonylatában mutatkozik meg a legélesebben. Köztudomású, hogy még a XV. század első felében jelentékeny befolyása volt a bécsi kereskedőknek a magyar piacon. 96 A XV. század vége felé kezd megváltozni a helyzet. Ebben a tekintetben Mátyás rövid uralkodása Bécs felett korszakalkotó jelentőségű. Ő mérte az első csapást Bécs árumegállító jogára,. Miksa 1515. évi rendelete csak a pontot tette rá. 97 Ezáltal közvetlen kereskedelmi összeköttetés nyílt hazánk és a dél-német városok között. Más szempontból is jelentős Mátyás uralkodása. Ez időtől szereznek budai kereskedők sorra házakat Ausztria fővárosában, ós így a város életére is befolyást gyakorolnak. 98 Egyre több adat mutatja, hogy bécsi kereskedők függnek budai tőkétől. Pemflinger János, aki valószínűleg bécsi rokonai pénzével kezdte budai pályáját, Mátyás bécsi kormányzása idején már hitelezője bécsi rokonainak : Pemflinger Kristóf bécsi esküdt 1487-ben 314 ft-tal tartozik budai unokatestvérének, aki 1504-ben megszerzi bécsi rokonai örökségét is. 99 Budai kereskedők ügynököket tartanak Bécsben, 100 továbbá hasznot húzva az élénk magyar—olasz kereskedelemből, olasz szövetet szállítanak az osztrák fővárosba. 101 Buda tehát a bécsi piacon a bécsiek rovására tért kezdett nyerni. Kikapcsolva a bécsiek közvetítő szerepét, közvetlenül lépett kapcsolatra az itt megforduló délnémetekkel. 102 Ismeretes, hogy a magyar kereskedők eljutottak még Krakkóba, Boroszlóba, Brünnbe és Velencébe is, és részben itt kötik a már ismertetett hitelüzleteket a külföldi tőkével. 103 A Jagelló-kori budai kereskedő azonban nem áll már meg a határhoz közeli városokban, hanem maga is eljut Nürn­bergbe. Amikor a budaiak 1500 végén kieszközlik az idegen kereskedők magyarországi kereskedésé­nek eltiltását, Nürnberg viszonzásul a magyar kereskedőket tiltotta el Nürnbergben mindennemű üzlettől, azonban mivel ez ellen épp Budáról (és az ország egyéb tájáról) felszólamlás érkezett, ezt a tilalmat felöl "ották. 104 Ezel: szerint a budaiak már közvetlenül jártak Nürnbergbe. 104

Next

/
Oldalképek
Tartalom