Budapest Régiségei 19. (1959)
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban 99-119
Az ország nyugati behozatalában továbbra is a posztó állott az első helyen. 105 Kivitelünk arányaiban azonban a XV. század közepe óta eltolódás következett be. A rézkivitel, mint közismert, a század végétől a Fugger—Thurzó-cég monopóliuma volt. Ennek haszna tehát nem emelhette a budai kereskedőtőkét. Azonban a budaiak még a Thurzók megjelenése előtt érdeklődtek a felvidéki réz iránt. Ernuszt János, Mátyás király kincstartója is érdekelt volt ebben, 106 de rajta kívül még a Mülsteinek vállalkozása is említésre méltó. Vid 1473-ban mint Zólyom megye alispánja és körmöci kamarás bányákat vásárol Beckenschloer János egri püspöktől. 107 Mülstein valószínűleg budai volt, tudjuk, hogy Münzer János budai bíró felesége egy Mülstein-leány volt, és az ő leányukat vette feleségül Haller Ruprecht. Egy másik Mülstein, talán Vid fia, András 1484-ben Buda város esküdtje. 108 Ez az András 1493-ban egy budai Haller társaságában rézkereskedelemmel foglalkozik. 109 1495-ös adat szerint Jungher, másnéven Edlasperger Péter, a már említett budai harmincadbérlő nyújt 2500 ft-os hitelt egy besztercebányai bánya vállalkozáshoz. 110 Később, amint a bányákat a Fuggerektől elkobozzák, a nürnbergiek törekednek megszerzésükre. 111 Ebben az időben Kalthenhauser András budai polgár is foglalkozik rézvásárlással. 112 Mindezek azonban csak próbálkozások voltak, amelyek a Fugger-vállalkozással össze sem hasonlíthatók. Legfontosabb kiviteli cikkünk az élőállat, elsősorban a szarvasmarha volt. 1457—58-ban kivitelünk 54,63%-át, míg 1542-ben már 93,40%-át alkotta. Ez évben az egész áruforgalom 59,49%-a ökörkivitel! 113 Ez a kivitel, legalábbis részben, magyar, elsősorban a budai és székesfehérvári kereskedők kezén lehetett. Igaz, az országgyűlések sorozatosan eltiltják a magyarokat a szarvasmarhakiviteltől azzal, hogy az ország közepén át kell adni a marhákat a külföldieknek. 114 A sorozatos tilalom azonban épp azt bizonyítja, hogy a rendeletet nem hajtották végre. A magyar marhakivitelhez elsősorban Buda városnak fűződött nagy érdeke, mert amikor az 1504-es törvény újra a külföldieknek kedvez, Buda körlevéllel fordul a többi szabad királyi városhoz, hogy közösen lépjenek fel ennek eltörlésóért. 115 Állatkivitelünk Németország ellátása tekintetében oly jelentős volt, hogyha nálunk marhavész pusztított, Nürnbergben emelkedett a hús ára. 116 A budaiak valószínűleg szarvasmarhát hajtottak ki és posztót hoztak be. 117 A fentebb közölt harmincadjövedelmi kimutatás is a marhakivitel jelentőségét igazolja. A buda—székesfehérvári harmincad magas jövedelmét csak ebből magyarázhatjuk. A XV. század közepén a budai harmincad jövedelme még egész alacsony volt, és ezért Kováts Ferenc úgy tartotta, hogy csak azok számára jött tekintetbe, akik a határvámokat elkerülték, de nem olyanokra, akik a határhoz igyekeztek. 118 Nem tartjuk azonban valószínűnek, hogy az ország nyugati és déli áruforgalmának több mint fele a vámhelyek megkerülésével érkezett volna az országba. Sokkal inkább hihető az, hogy az Alföldről Pestre vagy Fehérvárra hajtott marhákat vámolták el Budán, vagy a koronázó városban. Ezt a törvények is alátámasztják, hiszen az ország közepén kell átadni a marhákat az idegeneknek. A budaiak is itt vették át a tenyésztőktől. Természetesen el nem vámolt behozatali cikkek és a belső forgalom egyes tételei is kerülhettek itt elvámolás alá, mégis a két harmincad forgalmának legalább kétharmadát kivitelnek tarthatjuk. Ezek szerint a Jagelló-kor elején még mindig az import volt a jelentősebb gazdasági életünkben (bár már nem annyira, mint a század közepén), azonban a korszak végén az import és export már körülbelül egyensúlyban tartották egymást. Ezek szerint a budai tőke Jagelló-kori erősödéséhez valószínűleg hozzájárult a marhakivitel. A külföldről hozzánk került és először külföldi tőkével dolgozó budai kereskedők, mint a Pemflingerek, Hallerek ez időre lassan önállósulnak. Ezek és a budai tőke többi képviselője azonban szembetalálta magát a már itt gyökeret vert idegen tőkével. Az olasz tőkét privilégiumok védték, uralkodott a magyar áruforgalom jelentős része felett, viszont arra kevés adat van, hogy áruhiteleket nyújtottak volna a budai kereskedőknek ; míg a nyugati és északi tőke hiteleivel lefölözte a magyar polgárok hasznát. A magyar főváros kereskedői mind a két konkurrens ellen harcoltak. Amikor az augsburgi Paumgartner-cég vezetője a XVI. század elején Budán járt, már folyt a harc az olaszok kiváltságainak eltörléséért. 119 Sokkal nehezebb volt a küzdelem a dél-német és lengyel tőke ellen. A nürnbergieknek és érdektársaiknak nyilván részük volt azoknak a rendeleteknek a kiadásában, amelyek eltiltották a magyarok állatkivitelót. Az izmosodó budai tőke ellentámadásokkal válaszolt, 1500-ban eltiltják a nürnbergieket a magyarországi kereskedéstől. Az 1504. évi törvény 105
