Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Szilágyi János: Az aquincumi helytartói palota 53-77

magasságú maradhatott. Egyébként az őskori humusz felszínét a palotai első építkezéshez általában kb. 20 cm-rel töltötték fel (a 101,40—101,45 m A. f.-ró'l). Az 1. képen a 24. sz. folyosó terében egymás felett 4 talajszint is elhelyezkedik. A legfelső terrazzo burkolatot a III. század elejére keltezhető 102,55 m A. f.-i szintre rakták. 56 cm-rel mélyebben vékony habarcsréteget terítettek el, 54 cm magas feltöltés alatt, olyan szinten, amelyen egyik korábbi periódus padlóját rakták, pl. a déli szárny nyugatabbi helyiségeiben, így a 35c, 36a sz. részekben, továbbá az ÉK-i sarok 46—47. sz. helyiségeinek terében (8. kép). Sőt erre a talajszintre helyezték az 57—58. sz. fürdőmedencék fűtőtérfenék-padozatait is (4. kép). Ezen a talajfelületen, amelyet pl. a kapuhoz vezető folyosó terében 34 cm magas földfeltöltéssel értek el, i. sz. 120 körül építkezhettek, mert viszonylagos korhatározásunkat támogatja az, hogy a 27. sz., szomszédos szentélyudvar falkerítése mentén ugyanezen talajszinten állították fel i. sz. 120 körül kezdődőleg a fogadalmi kőoltár-sort.

39 A 24. sz folyosó terének alsó terrazzo rétegét a K-i szárny első, feltöltött szintjéig vastagították fel. A 24. sz. folyosóból 265 cm széles kapun át valóban torlódás nélkül léphettek be a későbbi szentély körül fenntartott, kb. 115 m

2-nyi udvarba (az 1. képen a 27. sz.). A későbbi szentély

40 (az 1. képen a 28. sz.) a kőoltár-sor szintjéhez képest 60 cm-es feltöltéssel elért magasabb nívón épülhetett, ami ez esetben csak térbeli kiemelkedés ugyanazon periódus szintjéből (i. sz. 120 körül). A 29b—c rész térségét az 1956. évi ásatás eredményei szerint egy későbbi periódusban belső elosztó falak három kis helyiségre különítették el. Legmélyebben mészégető kemencék nyomai mutatkoztak. A K-i szárny építéséhez itt égették a kötőanyagot. A T alakú belső elosztó fal közeiben a legkésőbbi periódus terrazzo, ill. habarcs rétegeit, 60—85 cm magas feltöltés felett, a 102,97—103,05 m A. f.-i szintre kezdték rakni. E számokból azonban levonandók a fényűző szárnyak padozat alatti fűtőtereinek magasságméretei, ha egybevetni akarunk. A T alakú, belső elosztó fallal való felosztás előtt a 29a—c sz. térség fallal bekerített munkaudvar, esetleg munkacsarnok lehetett, a 102,19—102,26 m A. f.-i talajszinten elterített terrazzo, ül. döngölt agyag burkolással (1. a déli II. épület keltezését, az 55, 58. old.). A 30—33. és 35. sz. helyiségeket szintén csak későbbi periódusban osztották fel. A 33. sz. folyosó felső, terrazzo padozatát, amely a kapuk periódusához tartozott, a III. század elejére keltezhető, 102,70—75 m A. f.-i szintre rakták, 68—84 cm magas feltöltés felett. Ez alatt laza habarcsréteg terül szét mint korábbi periódus talajszint-burkolata (101,91 — 102,07 m A. f.-i szinten). Ezen korábbi kezdetleges talajburkolat szintjén még nem volt meg a 33. sz. folyosó, nem voltak meg a kapuk sem. Hasonlóan tagolódott a 35. sz. helyiség is egy későbbi periódusban a—c részekre, a 33. sz. térség alsó és felső burkolataival azonos szinteken. A viszonylagos kronológia alapján tehát ezeknek a helyiségeknek a terében i. sz. 120, ill. 210 körül folyt építkezés. A 30—31. sz. helyiségek padlószintjeit mindvégig mélyebben hagyták meg ; ezek a helyiségek talán raktárpincék vagy tömlöcök voltak. Az 1956. évi feltárás tisztázta a 36. sz. helyiség beosztását is. Déli szélébe külön cellát építettek be ; belső tere : 2,1 x2,2 m. A cella beépítése szintén későbbi periódusban ment végbe ebben a munkaudvarban, később csarnokban. A 36a és 36b részekre való tagolás iö későbbi periódus munkája. Ezen kiépítés üteméhez itt is a szintmagasságok adatai jelentik a támpontokat ; kb. 102,60—102,82, ill. 101,90 m A. f., vagyis a 36. sz. alaprajzi rész kifejlődése párhuzamosan alakult a szomszédos 35. sz. térségével. Az alsó és felső talajburkolat között a földfeltöltés 75—95 cm magas. A szomszédos, 37. sz. rész E-i felét K—Ny irányú fallal külön választották egy későbbi periódusban, amikor a 36. sz. térséget is kettéosztották. Erre vall többek között az, hogy az elosztó falak technikai kivitele azonos a két helyiségben, és a 36. sz. helyiség alsó talajburkolatának (101,70 m A. f.) és a 37. sz. helyiség égetett, téglaporszerű padlójának felszíne (101,75 m A. f.) megfelel egymásnak. Utóbbi felett később 100—104 cm magas feltöltést végeztek, barnás földréteggel, és 11 cm vastag terrazzo réteggel burkolták ezt. Ezáltal olyan szintmagasságot értek el, amely talajfelszínen, a III. század elején, a palota más pontjain is építkeztek. Különben munkaudvar, későbbi periódusban munkacsarnok a 37. sz. térség is, miként a D-i szárny más részei is. 59