Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Szilágyi János: Az aquincumi helytartói palota 53-77

8. kép. Metszet a 47. sz. terem padozata alatt. A két padozat közötti feltöltést (csillaggal jelölve) III. század eleji bélyeges tégla keltezi (101,80 helyett : 101,20) A déli szárny legnyugatibb, legvégső helyiségét, amelyet a 82. sz.-mal jelöltünk, már csak DK-i és EK-i sarkaiban vizsgálhattuk meg, mert a mai hajógyári kerítés és a dunaparti betonút föléje épült ós megakadályozta a kutatás kiterjesztését Ny-abbi részére. Egyelőre feltűnik az, hogy innentől hirtelen erősebben lejtenek a talajszintek Ny felé. A legalsó habarcsréteg felszíne 101,61, a középsőé 102,36—102,39, a legfelső habarcsréteg 102,77—102,88 m A. f. terül el ; ezek a magasság-számok a II. század elejére, ill. derekára, majd a III. század kezdetére mutatnának. A 37. sz. térségnél a palota déli záró falához a palotán kívül a 38. sz. toldalék építményt emelték. Falának padkája a 102,22 m A. f. fekszik. A palota déli zárófalának párkánya fél méterrel fekszik mélyebben. A másik toldalék-építményt (az 1. képen a 34. sz. őrszobaként?) a 33. sz. kapu és folyosó elé emelték. A küszöbszint alatt, mélyebben, döngölt agyagpadló nyomait találtuk. A feltöltésben ennek megfelelően II. századi apró leletanyag jelentkezett. A déli szárny zárófala mentén, keletebbre viszont már szemétgödör alsó végét találtuk meg (a 29a—c sz. térség falán kívül).

41 Ebből is kitűnik talán, hogy a palota ezen tájékán csak a személyzet fordult meg. Mindkét toldalékhelyiség a II. század dereka táján létesülhetett. A palota K-i és D-i szárnyait összekapcsolta az udvar körül kerengőfolyosó (az 1. képen a 17. és 26. sz.). Ez a végül is U alakú és fedett folyosó, a teljes kiépítésben, a K-i oldalon 51, a D-i szárny mentén legalább 78 m hosszúságban húzódott. Valami járdaféle, 5—6 cm vastag hevenyészett terrazzo burkolat már a 101,69— 101,72 m A. f.-i szint periódusában, vagyis a II. század elején létesült az udvarmenti folyosó helyén, esetleg már ekkor nyitott folyosó vagy verandaszerú körüljáró az udvar felé. Ügy látszik, hogy a palota terében a talajszint gyorsabb ütemben emelkedett, nyilvánvalóan a szigetet egyre gyakrabban elöntő árvizek iszaphordalékai emelték nagyobb mértékben a talaj nívót, mint a folyammeder partjaitól távolabb.

42 Tehát itt nemcsak a lerombolások omladékaival való elegyengetés magasíthatta nem is egy ízben a talaj szintjét, és nem pusztán a szelek hordozta por, valamint a növényi takaró hulladékai által keletkező normális nívóemelkedéssel kell számolnunk, így érthető, hogy ezen a szigeti sík területen, mintegy másfél század leforgása alatt 101,40 m A. f.-ről 102,60 m A. f.-i magasra töltődött fel, vagyis összesen kb. 120 cm-rel emelkedett a talajszint a palota területén. Mindenesetre a kezdeti beépítés állapotában pl. út vezethetett mind a 12., mind a 14. (C) sz. kemenceudvarhoz, a dunaági (?) kikötőhelyről. A II. század dereka felé alapozódott a fűtőcsatorna a 26. sz. folyosó DNy-i szakaszán. Az udvar körül kerengő folyosót is fűtötték, de a mellette sorakozó helyiségek rendeltetését „megillető" hőfokra. A személyzeti szárny és munkacsarnokok előterében pl. kielégítőnek vélték a palota urai az egyetlen, keskeny hőcsatornát. A helytartói lakosztály közelében, a 17. sz. folyosórész EK-i sarkánál két kemence (B, D) is fűtött, egymás mellett, a 14. (C) sz. udvarból az udvarmenti folyosó padozata alá (a 16. és a 44—47. sz. helyiségcsoport előtt). Zsigmondy G. régi rajzán, amelyen az 1870. évig feltárt, de összefüggésükben akkor még fel nem ismert palota-részeket vázolja, még határozottan megvan a hosszú folyosó DK-i sarkában, az E-i, majd a Ny-i fala mentén futó hőcsatorna (a „neue Hechelei" írás körül).

43 Az oldalfal mentén haladó csatornából 60