Budapest Régiségei 18. (1958)
TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Az aquincumi helytartói palota falfestészete 103-148
SZ. PŐCZY KLÁRA AZ AQUINCUMI HELYTARTÓI PALOTA FALFESTÉSZETE A helytartói palota falfestészetéről az irodalomban eddig több ízben történt említés, sőt részletes beszámoló. Ezek közül két lényeges munkát említünk : 1926-ban Nagy Lajos alapvető tanulmányban foglalkozott Pannónia falfestészetével s ennek során az aquincumi helytartói palota faldíszítésére is kitért, hangsúlyozva, hogy ezt a provinciális festészet egyik jelentős állomásának kell tekinteni. 1 Minthogy csak a XIX. században feltárt épületrészek festését ismerte, bizonytalanságban volt a korhatározást illetően. Problémájának okát ma abban látjuk, hogy különböző építési periódusoknak megfelelő falmezőket ismertetett. A palota rendszeres feltárására első ízben 1941—42-ben került sor. Az ásatás feldolgozása során Szilágyi János az előkerült falfestészeti anyagot is közzétette. 2 Nagy Lajos falfestészettel foglalkozó tanulmánya óta ebből a tárgykörből pannóniai vonatkozásban nem jelent meg újabb közlemény. A balácai villa ragyogó falfestményeinek megfelelő értékelése hiányában 3 — ami pedig korban éppen érintené a helytartói palota dekorációját — részben az Aquincumban feltárt, de még alig publikált épületek festésével vonhattunk párhuzamot. 4 Egy esetben intercisai épület falfestésére utalhattunk, amelyről még ásatója, Hekler Antal tett említést a század elején. 5 Sopianae IV. században festett sírkamrái kutatásaink szempontjából nem jöhetnek számításba, 6 minthogy a helytartói palotát ebben az időben már nem lakták. Másrészt Aquincumban más irányú hatások érvényesültek a falfestészeti stílusok kialakulásánál, mint Pannónia déli részein, ezért a tartomány különböző pontjainak falfestészete párhuzamba nem állítható. A helytartói palota feltárása a mai napig sincs lezárva. Tisztázásra vár néhány ponton az egyes periódusok egymáshoz való viszonya, a nagyudvar utólagos beépítése, a palota környékének megerősítése. A palota alaprajzáról azonban kitűnik, hogy a díszes kivitelű traktusok feltárása már megtörtént, ezért a mozaikdíszítés, stukkó, falfestészet kérdéséhez lényeges adatok már aligha járulhatnak. így sor kerülhetett a palota belső díszítésének közzétételére a végső monografikus feldolgozás előtt. Az óbudai Hajógyár-szigeten álló római kori épületmaradványok több, mint egy évszázad óta foglalkoztatják a történészek érdeklődését. 1851-ben és 1857-ben kitisztították és felmérték az akkor még „fürdők"-nek vélt épületcsoport egy részét. 7 A helyenként több méter magasan álló falak díszítését részben éppen ezek a kutatások semmisítették meg. Sok értékes alakos díszű falfestmény töredék került ekkor a bécsi császári udvar gyűjteményeibe. 8 Az 1951 és 1956 közt folyt kutatások a falfestészet és mozaikdíszítés szempontjából lényeges eredménnyel zárultak. Noha eredeti falfestést most is csak a falak lábazati részén találtunk, a több, mint tízezer töredékből gondos ásatási megfigyelések segítségével szerencsés esetekben összefüggő falfelületek díszítését rekonstruálhattuk, s ott is, ahol erre nem nyílt lehetőség, összefüggő mintákra lehetett következtetni a gazdag leletanyagból. A helyszínen sok esetben többszöri átfestés vagy javítgatás nyomát figyelhettük meg. A töredékes, de bő falfestményanyagot helyiségenként, az alaprajz sorrendjében írjuk le, beleágyazva az építéstörténet ásatási megfigyeléseibe. A falfestés szoros kapcsolatban áll az építészettel s a jól datálható falfestészeti stílusok az építkezések korszakaira is utalnak. Bármikor újjáfesthették az épületszárnyakat — pl. a központi fűtés, csatornázás javítása következtében is—, 103
