Budapest Régiségei 18. (1958)
TANULMÁNYOK - Gábori Miklós: A Remete-barlang ásatásának eredményei : a magyar késői paleolitikum kérdései 9-52
Ennek a kultúrának, ameíy a W. 2—3. időszak teljes egészét kitöltötte, egy fiatal, W. 3. és késői glaciális korú változata a ,,mikrogravettes csoport", amelynek kérdését fentebb már érintettük. A Pilis—Gerecse-hegység területén a pilisszántói kőfülkéből, a Kiskevélyi, Jankovich-, Szelim-barlangból ismerjük ezt az ipart, amelyet kisméretű tompított hátú pengék és gravetthegyek jellemeznek. A mikrogravettes csoport eredete, kapcsolata a gravettiennel kétségkívül bizonyított, származásának útját észak felől vezettük le, kevés leletanyaggal rendelkezünk azonban ahhoz, hogy a hely*, nyíltszíni gravetti kultúrához, a viszonylag közel levő dunaparti lelőhelyekhez való viszonyáról képet alkothassunk. Legfontosabb lelőhelyén, a pilisszántói kőfülkében kivétel nélkül az említett két szerszámtípus található. Feltűnő jelenség, és a „csoport"-felállítás alapja, hogy másfajta eszköz, így a valamennyi fiatal gravetti telepen általános véső, vakarópenge nem fordul elő, s ezek az eszközök a többi barlangi lelőhelyeken is hiányzanak. A kelet-európai fiatal gravetti, posztgravetti, amelyben a mikrogravettes csoport szerszámainak számos hasonmását találjuk, kapcsolatban áll a swidryvei. Ennek a kultúrának hatása a pilisszántói jellegű iparban is kimutatható. Kérdés azonban, hogy ez a barlangi kultúra különálló csoportnak, gravetti változatnak, fáciesnek tarthp.tó-e, amely szigetet képez a Würm-korszak végén általánosan elterjedt nyíltszíni gravettiben, — barlangi települések gravetti eredetük ellenére az általában síkvidéki jellegűek között, amit egyébként az éghajlat és az általánosan elterjedt lakógödrök mellett kevés körülmény indokol. Mind helyi csoport-jellege mellett, mind pedig az ellen több adat szól. A csoport felállítását támasztja alá a barlangi előfordulás, — amely talán egyedül indokolta volna a „magdaleni" meghatározást, -— ezt bizonyítja mindenek előtt a jellegzetes mikrolitikus ipar, kulturális összetételében a magyar nyíltszíni gravettiben nem található swidry-jellegű eszközök, valamint az, hogy több valószínűleg részben egykorú nyíltszíni telepünkön nem ismerünk olyan leletanyagot, ahol ez a mikrolitika megtalálható lenne. Egyes szerszámok hátoldali megmunkálása azonban megtalálható a fiatal, W. 3. steppei időszakára helyezett gravetti nyíltszíni telepeken is. Ugyancsak előfordul határainkon kívül a Jankovich-barlangból ismert nyélnyujtványos, kisméretű hegy, amely a swidry hatását mutatja. Az északra fekvő területeken több fiatal, posztglaciális korú leletegyüttest tartanak magdaleniennek, mely nem barlangban került elő. 98 Felmerülhet tehát az a gondolat, hogy ezek a barlangi leletek esetleg a környező területek gravetti népességének vadásztanyáit jelzik. A vésők, vakarok, más szerszámok hiánya éppúgy ellentmond a nyíltszíni gravettivel való kapcsolatnak, mint ahogy bizonyítéka annak, hogy ezeken a barlangi lelőhelyeken nem fordulnak elő a munkaeszközök, hanem csupán a vadászfegyverek. Ilyennek kell tartanunk a kisméretű gravett-hegyeket és a tompított hátú pengéknek nyélbe erősített alkalmazását." Feltűnő emellett, hogy a pilisszántói kőfülkében gyártási hulladék egyáltalán nem került elő, — csupán kész eszközök és csekély számban annak töredékei találhatók. Utalnunk kell továbbá Kormos T. megfigyelésére, amely szerint a lelőhelyen feltűnően nagy számban kerültek elő olyan rénszarvas végtag-csontok, amelyek azt bizonyítják, hogy a vadat itt csupán feldarabolták és továbbszállították. Több más megfigyelés szintén amellett szól, hogy a kőfülkét csak vadásztanyának használták. 100 A mikrogravettes csoport barlangi lelőhelyei településföldrajzi szempontból tulajdonképpen nem nevezhetők hegyvidékieknek, — mind a négy említett barlang a környező sík, alacsony-dombos területre nyílik, a hegyvidék szélén fekszik. Lehetséges tehát, hogy ez a csoport csupán egy fiatal gravetti népesség többszörösen használt, de időszakos vadásztanyáiból áll, — azonban éppúgy szükséges a tipológiai összefüggések, mind pedig a pontosabb kormeghatározás vizsgálata. 101 A W. 2—3. kori gravetti kultúra átvezet a későglaciális időbe és egészen fiatal korú anyagának gravetti—swidry összetétele feltehetővé teszi,hogy mint a csehszlovák és osztrák területen is, az epipaleolitikum, majd a mezolitikum alapját ez a műveltségi kör alkotja. Területünkön a későglaciális időben a gravettiből származó csoportok vezetnek át a korai tardenoisi kultúrába 102 és valószínű, hogy a Remete-barlang egyetlen, mikrolit pengéje szintén kapcsolatban állt ezzel a fejlődéssel. A fiatal gravetti kultúra és a mezolitikum között, a W. 3.-tól a mogyorókorig terjedő időszakból Magyarországon alig ismerünk leleteket. Csupán az újabb honti leletanyag bizonyíthatja a késői paleolitikum végének kulturális fejlődését, mutatja az időszak kultúrájának összetevőit. 103 Ez a leletegyüttes túlnyomóan gravetti jellegeket mutat, amely szoros kapcsolatban áll 3* 35
