Budapest Régiségei 18. (1958)
TANULMÁNYOK - Gábori Miklós: A Remete-barlang ásatásának eredményei : a magyar késői paleolitikum kérdései 9-52
a fiatal, W. 3. kori lelőhelyek kultúrájával. Kapcsolata a swidryvel szintén jól kimutatható, Összetétele tehát hasonló a mikrogravettes csoportéval. Korát a későglaciális időszakra, az eddigi kutatás alapján az alleröd-optimumra helyezhetjük, fenn kell tartanunk azonban annak lehetőségét, hogy a kultúra idősebb, s ez esetben a W. 3. közepén élhetett. 10 * A magyarországi korai mezolitikum kialakulása — amely korban a Remete-barlang leletével állítható párhuzamba — ma még problematikus. Tószeg—Áldozóhalom, Hugyaj, Kornocó, a Győr környéki lelőhelyek anyaga csekély mennyiségű, rétegtani helyzetük bizonytalan, A sződligeti korai tardenoisi leletanyagban azonban szintén felismerhetők még azok az eszközformák, amelyek a gravettiből öröklődtek, s ezek kimutathatók a környező országok területén levő epipaleolitikus, paleo-mezolitikus, korai mezolitikus lelőhelyein is. 105 Az új leletanyag szerintünk a Remete-barlangi eszköz kultúrájának korban egyik legközelebbi megfelelője lehet. A gravetti kultúra tehát a W. 2.-ben kialakulva végigélte a Würm utolsó előretöréséig terjedő időszakot, legfiatalabb lelőhelyei már a W. 2. maximuma után képződött löszben fekszenek, — egyben megadja a továbbélő, számos csoportra szakadó, de alapjaiban összefüggő műveltségével a kapcsolatot a paleolitikum és a mezolitikum között. A gravetti jellegű összefüggéseket mutatjuk be azokon a csupán kiragadott, jellegzetesebb eszköztípusokon, amelyek a 15—16. képeken láthatók, de amelyek nem jelentenek feltétlenül népességi kontinuitást, hanem egy-egy esetben talán csak olyan formai jellegzetességeket, amelyek a kultúra eredeti sajátságaként, különböző korú csoportok, kultúrák kapcsolataként, áthatásaként jelennek meg. A magyar késői paleolitikum fenti, általános jellegű vázlata kétségkívül számos hipotézist és problémát tartalmaz ; — természetes, hogy különösen a történeti vonatkozások terén. Talán helyesebb volna nem a kérdőjelek gyarapítása, hanem a meglevő kérdések mélyrehatóbb, egyenkénti vizsgálata, mégis szükségesnek látszik, hogy ezt a munkát valamely átfogóbb, összefüggőbb, történetibb szempontból végezzük, ha feltevéseink ma még nem is bizonyíthatók teljes mértékben. Szándékosan kerültük e helyen a rétegtani, geokronológiai kérdéseket, amelyek megoldása alapját fogja adni a késői paleolitikum alaposabb ismeretének, ezek azonban a régészeti-történeti összefüggéseikkel olyan széles területet ölelnek fel, amely e vázlat célját meghaladná. JEGYZETEK 1 A barlang földrajzi fekvésére vonatkozó részletes adatokat 1. : Vértes L., Néhány új őskökori lelőhelyünkről. Folia Arch. VI (1954) 10-16. 2 Uo. 10-16. 3 Uo. 11-12. 4 B. Klíma, Beitrag der neuen paläolitischen Station Pavlov zur Problematik der ältesten landwirtschaftlichen Geräte. Památky Arch. XL VI (1955) 7 — 29. — Ezeket az eszközöket a paleolitikum végén valószínűleg a növényi táplálék kiásására, esetleg jégtörésre használták [vö. : P. I. Boriszkovszhij : Szovj. Arch. V (1940) 283], de alkalmazásuk elképzelhető a paleolitikum-végi gödörlakások készítésénél is. 5 Tompa F., Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 18-26; Qallus 8.: Arch. Ért. (1936) 85-86; Tompa F.: BRGK (1934/35) 32. - A tabáni leletanyagot vö. : Banner J"., Adalékok Budapest újabb kőkorához. Bud. Rég. XV. köt. Bp. 1950, 9-17. 6 Tompa F., Budapest őskora. Tanulmányok Budapest múltjából. IV. köt. Bp. 1936, 8-9 ; Uő., Adatok Budapest őskorához. I. Bud. Rég. XIII. köt. Bp. 1943, 14-18, 32; Uő., Adatok Budapest őskorához. II. Bud. Rég. XIV. köt. Bp. 1945, 10-13. 7 Tompa i. m. (1936) 12-13. - Vö. : Bud. Rég. Xm. köt. Bp. 1943, 19-29. 8 Nagy G., Budapest és vidéke az őskorban. Bud. Rég. Vin. köt. Bp. 1904, 112-114; Tompa i. m. (1942) 55-57, 64-69; Kutzián I., Őskori leletek a Gellérthegyről. Ant. Hung. 2 (1948) 5-14. Vö. : A pesterzsébeti virnatemető. Bud. Rég. XIV. köt. Bp. 1945, 9 Tompa i. m. (1942) 100, 103-104. Vö. : Bud. Rég. XIV. köt. Bp. 1945, 16-25. 10 Nagy L., Tabán a régészeti ásatások világában. Tanulmányok Budapest múltjából. IV. köt. Bp. 1936, 19 ; B. Bónis É., Jelentés a Pőv. Régészeti Intézet 1946 — 47. évi gellérthegyi ásatásairól. Bud. Rég. XV. köt. Bp. 1950, 335-351. 11 Tompa i. m. (1942) 130. 12 Meg kell említenünk Vértes L.-nak azt a megfigyelését, amely szerint az utolsó réteg mélységével az ásatás már a patak szintje alá jutott. A bejáratnál sziklaküszöb van, ami arra mutat, hogy a jelenlegi bejárat a pleisztocénben csak kürtő volt. A barlang eredeti bejárata a patakszinten vagy még az alatt nyílt. 10,5 m mélységben kifelé áramló lég36
