Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Gábori Miklós: A Remete-barlang ásatásának eredményei : a magyar késői paleolitikum kérdései 9-52

idó'szak felé (boróka, szil, kőris, tölgy).

17 Ezek mellett steppei rágcsáló fajokat találunk, amelyek a W. 3. második felében, végén még nagyobb számban tűnnek fel. Kérdés emellett, hogy az arktikus fajok fennmaradásával meddig számolhatunk, amikor adataink szerint még a mogyorókor elején is vannak Würm-kori fajok. A rozsdavörös agyag korbeli helyzetét a barlangi medve, erdei szarvas bizonyítja, — a felette levő azonban a 2. glaciálistól a 3-ig terjedő' és rétegtanilag a legkevésbé tisztázott időszakot foglalná magában. Bennünket azonban itt csupán a vörösbarna agyagréteg érdekel, amelynek kora a fenyő-nyírkor végére, a preboreális, boreális mogyorókor elejére helyezhető, s amely alsóbb szintjében az egyetlen, holocénnél régibb korú régészeti leletet adta. 8. kép. Középső-bronzkori jellegű cserepek a 6. rétegből A korai mezolitikus lelet egy 21,5 mm hosszú, 4,8 mm széles és 1,6 mm. vastagságú obszidián penge, amelynek nyersanyaga Tokaj vidékéről származik. Közöljük a tárgy erősen felnagyított képét, amely bizonyítékul szolgálhat megmunkálásának módjára nézve (13. kép). A jobb oldali élen legfeljebb használati csorbák vannak, — a bal oldali élen pedig csak rendkívül csekély megmunkálás látható. A penge alsó részén, az eszköz hátoldalán kis „bulbe de percussion" látható, amely mutatja, hogy magkőről hasították le. Az alsóbb rétegeknek ez az egyetlen kis eszköze látszólag a tompított hátú pengékhez kapcsolható, ami ismét közelebb visz a pleisztocénhez, a paleolitikus jellegű kultúrákhoz. Ezt támogatja hasonmásainak említése a pilisszántói kőfülkéből, a Kiskevélyi, Jankovich-barlangok felső rétegéből.

18 A Remete-barlang pengéje 2* 19