Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Szilágyi János: Az aquincumi helytartói palota 53-77

A végső kiépítésben tehát három-három nagymedence csoportosult a 63. és az 58., ill. 89. sz., mozaikpadozatos, díszes helyiségek, mintegy centrumok körül. A kb. 16—18 helyiségből összetevődő fürdő, thermae-része eszerint egységessé vált elgondolásban a palota ÉNy-i sarkát és az E-i szárny legnyugatibb helyiségeit foglalja le, és egyáltalán Aquincum legnagyobb közfürdőivel is vetekedhetett nagyságban. Az említett egységes elgondolás azonban két-három ütemben való kiépítést jelenthet. A (84. sz.) kemencesor funkciója azonban az alaprajzi látszat ellenére sem változott sohasem, vagyis nem szolgált fűtő kemencékül egy korábbi periódusban a 83. sz. caldariumhoz. Az magában véve kevéssé döntő ehhez a kérdéshez, hogy a (84. sz.) kemencesor sütőpadozata magasabb szinten (9) fekszik, mint a kerek medence fütőterének feneke (10. kép); de döntő körülmény, hogy a medence Ny-i falában nincs nyoma annak, hogy elfalaztak volna benne utólag fűtőnyílásokat, és a kemencesor alatt korábbi, udvari burkolatréteg (1) terül el, egy szinten a medence fűtőtere fenékpadozatának aljával (101,63 m A. f.). Az udvari talajszint emelkedésére lehet jellemző, hogy a (déli oldalon levő) praefurnium-folyosó padlóját a 102,28 m A. f.-i szintmagasságban találtuk, ami arra utalhat, hogy a fedett bejárót (a fütőnyíláshoz) csak egy későbbi korszakban építhették meg (a II. század derekán). A 89. sz. helyen a mozaikpadozat felülete (103,81 m A. f.) alatt (9. kép) 124 cm mélyen fekszik a fűtőtér fenék terrazzója (1), ugyanazon a felületen, amelyen a szomszédos (58, 60, 63, 68a sz.) fürdőhelyiség sor padozatát is terítették, vagyis a 89. sz. hely kiképzése mozaikos helyiséggé egyazon periódusban (a III. század elején) valósult meg, mint ezeknek végső arculata, beleértve a 83. sz. kerek medencénél nyilvánvalóan ekkor szükségessé vált belső átalakítást is. A 89. sz. helyen a korábbi periódusban is volt holyiség a talált, mélyebben elterülő habarcsburkolat stb. szerint, de ennek határvonalait a feltárás még nem tisztázhatta. Fontos, hogy ehhez a korábbi helyiséghez tartozó egyik oldalfal válla (101,79 m A. f.) olyan szinten fekszik, amely a 83. sz. kerek medence (de pl. még a K-i szárny stb.) alapozási felszínének felelhetett meg. A 88. sz., félelliptikus medence, a szintmagasságok szerint, egyazon korszak létesítménye a korábbi, 89. sz. helyiséggel és a 83. sz. medence korábbi állapotával. Viszont a 91. és 92. sz. helyiségek kiképzése nem előzhette meg a 63. sz. terem végső képének kialakulását, vagyis ezek tere legkorábban a III. század elején épülhetett be. A kis munkahelyiség (90. sz.) falát nem kötötték be a régebben álló helyiségek (88. és 91. sz.) oldalfalaiba, oldalfalainak vállai különböző szintmagasságokban feküsznek, udvari ajtajának küszöbe a 102,41 m A. f.-i síkig ér fel, Ny-i falának válla a 102,34 m A. f.-i szinten fekszik. A viszonylagos kronológia alapján ezért nem képződhetett ki ez a cella a II. század végénél korábban. A belső nagy udvar építményei. Valójában már az 57 — 58, 83, 88—89. sz. fürdőépítmények is ideszámítandók. Általában megállapítható, hogy a palota kibővítése nagyobb mértékben haladt előre udvari terében, vagyis befelé, mint a főépület külső zárófalán kívül (biztonság okából?). A belső udvar, legalábbis K-i részében nem nyújtotta az elhanyagoltság képét. A környező folyosó fala az udvar felé is festett vojt. Különben is, amíg a helytartói lakosztály előtti belső udvarrészt mindvégig nem építették be, addig az udvar nyugatibb részeit a (az 1. képen az 50a—c sz.) nagy szentély előteréig másodrangú építményekkel szórták tele (az 1. képen az 51 — 56, 76. sz. stb.). Ezeknek alaprajzait az eddigi feltárás során még nem tisztázhattuk teljesen. A belső udvar szélét, legalábbis a helytartói lakosztály előtti sávban, a körüljáró folyosó fala mentén, vastag kőtömbökkel burkolták. Ennek szélességét az udvar ÉK-i beugrásában 223— 290, DK-i sarkánál kb. 120 cm-esnek mértük. Ez a kőlapburkolat nem egyszerűen járdául szolgált. A 47. sz. terem szomszédságában pl. a kőlapok felületében 15, ill. 26 cm széles vájatok hálózatát találtuk, amelyekben alighanem víz csoboghatott a nyári hőség idején. Ezen létesítmény korához támpont lehet szintmagassága : 102,74—102,80 m A. f. (III. század eleje). Ezen udvari rósz korábbi külsejéről elképzelést nyújt az a körülmény, hogy a kőlapburkolat alatt, földfeltöltés alján előbb agyag (vályog?) elterítés terül szét (101,90—102,00 m A. f.), majd még mélyebben (4 cm vastag) homokréteg (101,56 m A. f.) fekszik, mint i. sz. 120, ill. 100 körüli állapotok tanúi, amikor még kerti kultúra virágozhatott itt is. 5* '.: 67