Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Szilágyi János: Az aquincumi helytartói palota 53-77

Határozottabban torony (vízműféle?) iehetett átellenben, a belső udvar DK-i sarkában (48. sz.), amely egy külön csatorna-négyszögnek központja.

56 A csatorna tégláin Caracalla—-Elagabal korára utaló bélyeg volt olvasható.

57 A csatorna ágyazása betonszilárd, különösen erős, öntött falazás. A torony É-i előterében minimálisan 4x1,8 m-es tömör faltömb, amely mintegy 50 cm magas építmény, tetején falazó téglákat raktak terrazzóba. Ez feljáró lehetett a toronyhoz, amely szintén a III. század építménye. A feljáró falazata alatt 36 cm magas földfeltöltés van, amely a palotát megelőző, simított tetejű falrendszer felszínén kezdődik. Különben ennek a díszes kútháznak (?) oldalát díszíthették azok az oszlopok, amelyeknek darabjait a toronyféle mellett találtuk. Pontosan fele távolságra mérték ki annak a nagyszentélynek a helyét (az 1. képen az 50a—c sz.), a korábbi periódusban épült 57. sz. elliptikus medence és a 26. sz. folyosó falai között, amely körül a későbbi építkezések korszakaiban is perspektívát nyújtó szabad térséget hagytak meg, legalábbis félkörben a bejárata körül, a reprezentatív K-i szárny felé és a szentély déli oldalán. Falain belül, amelyeknek feltűnő vastagsága (130—160 cm) jelzi a szentély emeletes magasságát, nem mutatkozott alsó, korábbi habarcsréteg. Mintegy 90, ill. 130 cm-rel emelkedett ki pódiumával a környezetéből, aszerint, hogy mennyire töltötték azt fel. Három lépcső vezetett fel a cella bejáratához. A megtalált kultuszszobor is (Marcus Aurelius?) arra mutat, hogy a II. század végén épülhetett.

58 A legújabb ásatási szakasz eredményei közé tartozik a 77. sz. terem-épület tisztázása. Ebből a teremből feltűnően széles (5,32 m) kapu nyílott a 26. sz. udvarmenti folyosóra. A terem közepe alatt egymást keresztező hőcsatorna-hálózattal fűtötték, mégpedig a Ny-i oldalán épített kemencéből. Ehhez a praefurnium 150 cm hosszú, 157 cm széles, ami kiemelkedő tágasságot jelent. Később építették a fűtőszáj elé. A terem terrazzo padozatának felszíne (103,08—103,11 m A. f.), a fűtőszáj alapjának szintmagassága (102,29—102,35 m A. f.) egyaránt jelzi, hogy egy későbbi periódus létesítményével van dolgunk. Az egész épület külső ÉK-i sarkából támpillérszerű falazat kapcsolódik az 50a—c sz. nagyszentély DNy-i sarka köré ; a támpillér későbbi, mert mögötte előtűnt a vakolás a szentély külső falán. A praefurnium körül az udvari talajszint 102,16— 102,20 m A. f. Ez a II. század derekának talajszintje, amelyet a praefurnium körzetében nem engedtek feljebb töltetni. Eszerint a belső nagyudvart a későbbi beépítésekkel teljesen kettévágták, egy K-i és egy Ny-i részre. A helytartói lakosztály és a nagyszentély előtti rész gondosan ápolt pázsitos, kertes viridarium lehetett. A 48. sz. torony csatorna (vízcső ?)-hálózatának négyszögben való elágaztatása annak öntözését tehette lehetővé.

59 Az udvarmenti kerengő folyosó falát a 77. sz. teremtől kezdve mintegy 23 m hosszúságban duplumfal kíséri, egészen a DNy-i sarokig. A pótfal itt elfordul és még 4 m-en át követi a Ny-i kerítésfalat is. Kb. 90 cm széles ez a fal, amelynek habarcsleöntéses, vízszintesen fekvő felszíne az udvar talajszintje felett 70—75 cm magasan helyezkedhetett el. A DNy-i saroknál Sz. Póczy K. nagytömegű fedőtéglát figyelt meg. Fészerféle volt itt? Istálló? Mellvédes körüljáró a folyosó DNy-i kiugrásánál? Mindenesetre a biztonság, a kifelé való lezártság szempontja a helytartói luxusvillánál feltűnően érvényesült. JEGYZETEK 1 Bud. Rég. XIV. köt. Bp. 1945,31—153; XVI. köt. Bp. 1955, 403—8, 423 ; - Camuntina . . . Vorträge beim intern. Kongress d. Altertumsforscher Carnuntum. 1955. Graz-Köln 1956, 187—194. 2 0. Doppelfield, Röm. Grossbauten unter dem Kölner Rathaus. Germania 34 (1956) 98-99. 3 J. Colin: Ant. Class. 23 (1954) 155-156. 4 Uo. 155. old., 1. jegyzet. 5 A Vetera Castra-i példákkal összehasonlítás : Bud. Rég. XIV. köt. Bp. 1945, 128/150. 6 M. J. Rostovtzeff

— A. B. BellingerF

. E. Brown —C, B. Wells, The excavations at DuraEuropos . . . III. New Haven 1952, 7, 2, 18. - L. 2. jegyzet. 7 Bud. Rég. XIV. köt. Bp. 1945,60-81, 145—8. Csak a helytartó-főparancsnok rendelkezhetett a tartomány összes csapata felett. 8 A kooltárka-sorozat feliratai : Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955,406-407, 422. 9 H. v. Peíriíwvits, Neue Forschungen zur röm. 68