Budapest Régiségei 18. (1958)
JELENTÉSEK - Duma György: Középkori mázas kerámiák vizsgálata 565-586
A beégetett mázfelület a kemence lassú lehűlése esetében is fényes maradt 10 és kissé hajszálrepedéses lett. Az így kapott sima mázas felületre megkíséreltük az aranyréteg felvitelét aranyporból készült festékkel 11 és laparannyal is. A tiszta fém aranyporból készült, olajjal felvitt festékekkel bár kifogástalan aranyfelületeket kaptunk, az eredeti cserepek aranyrétegének jellegét nem lehetett elérni. Az olvasztóanyag nélkül közvetlenül felvitt laparannyal készült rétegekkel azonban az eredeti aranyozás — bár a felhasznált arany minősége nem volt megfelelő — jól reprodukálható volt ! Az általunk használt laparany (aranyfüst) mai kereskedelmi minőség volt, amelynek vastagsága 0,2 mikron, az eredetileg használt laparany 7 —15 mikronos vastagságával szemben, ami az aranyozási eljárásnál nagy nehézséget jelentett (14. kép). Ennek ellenére beégetett aranyrétegeinken az eredeti aranyréteg minden jellegzetessége felismerhető volt! A felrakásnál gyűrődések és ékalakú szakadások keletkeztek, a máz egyenetlenségei ugyanúgy megmutatkoztak, mint ahogy az eredeti rétegeknél láttuk. A felrakásnál részben alkoholban oldott gyantát, részben csak alkoholt használtunk. A szárítószekrényben alaposan leszárított, aranyfüsttel borított mázas cserépdarabokat elektromos kemencében különböző hőfokon 400—900 C°-ig égettük ki. Kísérleteink azt mutatták, hogy az említett máz használata esetén 500 C° hőmérsékleten az aranyréteg a máz felületén már néhány perc alatt oly mértékben megkötődik, hogy azt a mázréteg megsértése nélkül leválasztani nem is lehet. Vastagabb aranyréteg (laparany) használata esetén, amilyet például az eredeti daraboknál alkalmaztak, a beégetést magasabb hőmérsékleten is lehet eszközölni, de az általunk használt vékony aranyfüst az említett hőmérséklet (500 C°) után már rohamosan eltűnik a máz felületén. Mindenesetre az aranyréteg már olyan alacsony hőmérsékleten megkötődik a máz felületén, amikor az az olvadás kezdeti jeleit sem mutatja, tehát mind az arany, mind a máz szilárd halmazállapotban van. Éppen ezért a máz és aranyréteg kapcsolódását csak szilárd fázisok között létrejövő kölcsönhatás alapján lehet magyarázni. A szilárd fázisok között létrejövő anyagvándorlást nem túl régen ismerik. A jelenséget először fémeknél tapasztalták. Már az első kísérletek során megfigyelték az aranynak az ólomba való diffúzióját, 12 amelyet később is többen vizsgáltak. 13 Ma nemcsak fémek, hanem többek között szilikátok szilárd fázisban végbemenő számos reakcióját is ismerjük. A vizsgált cserepeken az aranyréteg, mint ismeretes, egy magas ólomtartalmú mázon fekszik. A mázak lényegében szilikátüvegek, amelyek szerkezetét Si0 2 molekulákból felépített hosszú láncok szabálytalan hálózata képezi, ezekben sem szimmetria sem periodicitás nincs. 14 Ezzel magyarázzák többek között az üvegolvadékok nagy viszkozitását és szálképző tulajdonságát is. Mint ilyenek, hasonlóak az olyan szerves műanyagokhoz, amelyek melegen szállá húzhatók, lehűlve szilárd testet alkotnak. 15 A Si prototípusa az üvegképző oxidoknak, mivel mérete kicsiny és magas töltése van, a négy O-atom közti teret éppen kitölti. 16 Az említett hálószerkezeten belül helyezkednek el a kisebb töltésű, de nagyobb atomok, ionok, mint pl. jelen esetben a Pb (ólom) is, úgyhogy az üvegszerkezet negatív töltését semlegesítsék. Amennyiben ez a feltétel nincs teljesítve, a külső aranyrétegből Au atomok (ionok) diffundálnak az üvegbe és beépülnek a szerkezetbe. A folyamatról alkotott jelen feltevésünk azonban ma még kísérletileg nem teljesen igazolt. A diffúzió sebességét a hőmérséklet nagymértékben befolyásolja. Szobahőmérsékleten még igen alacsony, de a hőfok emelkedésével rohamosan megnő. 17 Mindenesetre a kísérletek azt mutatták, hogy jelen esetben 500—600 C°-nál már jelentékeny a diffúzió mértéke. A folyamat a körülményektől elsősorban a hőmérséklettől függő egyensúly felé tart, 18 amelynek eléréséhez nem szükséges a felületen levő összes arany mennyiség. A hőmérséklet emelésével azonban az egész arany bediffundálhat a mázba, mint ahogyan azt kísérleteinknél tapasztaltuk is. Ezért nem lehetett az igen vékony mai kereskedelmi minőségű laparany használata esetén 500 C° hőmérséklet fölé menni az arany beégetésénél. 582
