Budapest Régiségei 18. (1958)

JELENTÉSEK - Duma György: Középkori mázas kerámiák vizsgálata 565-586

E kísérletek szerint valószínű, hogy a vizsgált csempék felületi aranyrétegének helyenkénti pusztulása az aranyréteg és máz közötti tökéletlen érintkezés miatt állhatott elő. Az ilyen helyeken az előállítás során az aranylemez tökéletes felfekvését nem biztosították, így a diffúziós folyamat nem indulhatott meg. • ÖSSZEFOGLALÁS Megvizsgáltuk több középkori aranyozott mázas cserép alapanyagát, mázát és az azt fedő aranyréteget abból a célból, hogy megismerjük az aranyozási eljárást, majd feltevéseink igazolására megkíséreltük az eljárást a mai körülmények között gyakorlatilag kivihető módon megismételni. Vizsgálataink alapján bizonyosra vehető, hogy az aranyozott kerámiák képlékeny, vörösre égő agyagból kézi korongozással, feltevésünk szerint a budai műhelyben készültek. Valószínűleg oromdíszek lehettek az egykori királyi palotán. Külső alkalmazásukat * mutatják a lefagyás jelei is. Rendeltetésüknek megfelelően csak a domború (külső) oldalukat mázolták le és vonták be vékony aranyréteggel, amely arany és ezüst ötvözetéből álló laparany (aranyfüst) volt. A cserepeket erősen ólmos máz borítja, amely a fazekasmázaknál szokatlanul magasan, csak 940 C°-nál olvad ki simára. Az egész mázas felületet valamikor minden darabon díszítés nélküli sima aranyozás fedte, amely ma már sok helyen részben vagy teljesen elpusztult. Az aranyozás egyenetlen rétegben mindenütt követi a máz felületét. Az aranyozási eljárás a kerámia történetében eddig ismeretlen eljárással, laparanynak az ólmos máz felületére történő beégetésével történt ! Az aranyréteget négyzetes alakú laparany alakjában a már mázasán kiégetett darabokra vitték fel valamely könnyen kiégő anyag közvetítésével. Az aranyréteget az alatta levő ólmos máz kiolvadásánál (940 C°) lényegesen alacsonyabb hőmérsékleten csak gyenge vörösizzáson égették be. Mivel az arany beégetésének hőmérsékleténél az alatta fekvő máz még nem olvad ki, feltehető, hogy az aranyréteg megkötődése az aranynak a mázba való diffúziója útján, szilárd fázisban végbemenő reakció által történik. Kísérleteinknél az előzőkben közölt, az eredeti mázzal csaknem azonos összetételű mázzal vontuk be az egyszer égetett próbatesteket, s azokat 940 C°-nál ipari elektromos kemencében kiégettük. A beégetett mázas felületekre laparany (aranyfüst) réteget vittünk fel alkoholban oldott gyanta, vagy pusztán alkohol közvetítésével. Az aranyréteg beégetérét újabb tűzben alacsony hőmérsékleten végeztük, amelyre legalkalmasabbnak 500—600 C° bizonyult. Az említett módon beégetett aranyrétegek az eredeti aranyozással mindenben hasonlóknak bizonyultak, s így a vizsgálataink alapján az aranyozási eljárásról alkotott feltevéseink igazolására végzett kísérleteket eredményeseknek tekinthetjük. 583