Budapest Régiségei 18. (1958)
JELENTÉSEK - Duma György: Középkori mázas kerámiák vizsgálata 565-586
A barna mázzal borított darabokra jellemző, hogy sohasem engobozottak, amint ez a közölt csiszolatokon jól megfigyelhető (17—19. kép). ' v." Mind az 1., mind a 26. és 26a sz. mintáknál az engoberétegek mindig repedezettek, vastagságuk 100—500 mikron között változik, a repedések ferde irányúak, és a felületen S alakúak (1, 13—14., 16. kép). A repedések, amint a csiszolatokon jól megfigyelhető, mindig csak az alapanyagig tartanak. Az 1, la, 26. és 26a sz. csempéket borító mázak színe a mikroszkópi csiszolatokon egyformán melegzöld. Mindezek a mázak számos fel nem tárt rézoxid és kvarcszemcsét tartalmaznak. A legtöbb kvarcszemcse található az 1. sz. mintát borító mázban, a 26a mintánál van a legkevesebb. A barna mázak a mikroszkópi csiszolatokon áteső fényben kissé zöldes színűek. Minden barna máz tartalmaz kvarcszemcséket. Legtöbb fel nem tárt kvarcszemcsét a 4a, legkevesebbet a 4& sz. csempét borító máz tartalmaz. A fel nem tárt vasoxidszemcsék főleg a 4. sz. csempén levő mázban vannak. A vasoxidszemcsék körül — különösen X nikolok között — jól megfigyelhető tűkristályok alakultak ki (20. kép). Hasonló optikai jelleggel bíró kristályok minden barna színű mázban X nikolok között helyenként észlelhetők, méretük azonban kisebb, a tűkristályok hossza sohasem haladja meg az 5—7 mikront. A 4. sz. minta mázának felületén pálcika alakú, helyenként centrait elrendezésű kristályokat lehet észlelni. Ilyen felületi kristályosodást semmilyen más mintánál nem tapasztaltunk (23. kép). A mikroszkópi vizsgálatok tehát azt mutatják, hogy az egyes csempéket borító mázak, sok hasonlóságuk ellenére, jól elkülöníthetők egymástól. ÖSSZEFOGLALÁS Megvizsgáltuk több V. László-kori kályhacsempe alapanyagát és mázát, abból a célból, hogy összetartozásuk, közös vagy eltérő eredetük bizonyítható legyen. A kérdés eldöntésére a kályhaesempék alapanyagának és az azokat borító mázaknak meghatároztuk a kémiai összetételét. Megvizsgáltuk a csempék alapanyagának újraégetésekor a hőfok függvényében mutatkozó színváltozását, dilatációs sajátságait, a mázak olvadási viszonyait. A mikroszkópi vizsgálatokhoz à mázas kályhacsempékről számos keresztcsiszolatot és demonstrációs, valamint a jobb kiértékelhetőség céljából több fotografikus felvételt készítettünk. A kémiai és fizikai, valamint mikroszkópi vizsgálatok értékelése után megállapítható, hogy a mázas kályhacsempe töredékek alapanyaga igen sok hasonlóságot, illetőleg egyezést mutat. A csempéket borító mázak hasonlóan sok közös vonást mutatnak, de ezeken belül jellegzetes eltérések is vannak. A vizsgálatok alapján bizonyítottnak látszik az a feltevés, hogy az összes kályhacsempe töredék eredete közös! A 26a sz. minta fényes zöld mázzal fedett és a 26. sz. minta gyengén fénylő kékeszöld mázzal borított töredéke is azonos alapanyagból készült, a mázak színárnyalati eltérése a felhasznált rézoxid minőségi különbségétől származik. A máz nem a szivárgó vizek korróziójától vesztette el fényét, mert ugyanazon a helyen azonos körülmények között a 26. sz. mintán levő máz felülete fényes maradt. Minden valószínűség szerint már eredetileg is ilyen volt, s annak oka az égetés módjában keresendő. A dilatométeres vizsgálatokkal párhuzamosan végzett autoklávos vizsgálatok a kályhacsempék alapanyagának természetes rehidratációja alapján jól mutatják, hogy a 26. és a 26a sz. zöldmázas darabok a hozzájuk hasonló daraboknál később kerültek csak a föld alá. JEGYZETEK 1 Arch. Ért. (1952), és Holl Imre tanulmánya a 3 A dilatométeres vizsgálatokat Kocsis Alberttel jelen kötetben. végeztük. 2 L. Stuckert, Die Emailfabrikation. Julius Springer, 1941. 575
