Budapest Régiségei 18. (1958)
ANYAGKÖZLÉSEK - Bökönyi Sándor: A budai Várpalota ásatásának állatcsontanyaga, XIII-XVII. század 455-486
Csánkinál a „pulyka" kifejezés esetleg fordítási hiba lehet. Ez a kétségünk azonban a levél eredeti szövegének megtekintésekor eloszlott, ui. ott a követ a „galine de Indie" kifejezést használja, ami kétségkívül pulykát jelent, lévén, hogy a mai olasz nyelvben is „gallo d'India" a pulyka egyik neve. Ezekhez az adatokhoz jól csatlakozik a budai várban előkerült eme XIV. századi pulykacsont. Ez adatokból egyelőre mélyebb következtetéseket nem kívánunk levonni, annyi mindenesetre megállapítható, hogy a pulyka Kolombusz utáni behozatalának kérdése alapos revízióra szorul. HÁZITYŰK — GALLITS DOMESTICUS L. A házityúk a lelőhely leggyakoribb házimadara. Általában minden középkori lelőhelyen a tyúk a leggyakoribb a háziszárnyasok között. A tyúk hazánkba először valószínűleg a rómaiakkal jutott be, bár lehetséges, hogy előzőleg már a kelták — akik ismerték 87 — hozták be. A szlávok már nagy tyúktenyésztők voltak, s az avar sírokban is igen gyakoriak a tyúkcsontok, amelyek aprótermetű, a mai magyar parlagi tyúk testnagyságának alig 2 / 3-át elérő állatokból származnak. 88 A tyúk húsa a középkorban mind a szegényebb nép körében, mind pedig a gazdagoknál kedvelt táplálék volt. Csánki szerint a királyi udvarban különösen a kappan állt becsben. 89 1483ban a karakói jobbágyok földesuruknak két telkenként egy kappant kötelesek adni. 90 Általában a kappan minden jobb főúri ebédnél szerepelt. A budai középkori tyúkok az avarkoriaknál valamivel nagyobbak, de a mai magyar parlagi tyúkok méreteit nem érik el. Az anyagban kakasok csontjai is előfordulnak (nagyobb méreteikkel jól kitűnnek), a leghosszabb csontok pedig valószínűleg kappanokból valók. VADÁLLATOK SZARVAS — CERVTJS ELAPHUS L. . A szarvas a budai vár anyagában a leggyakoribb vadállat. Ugyanez a helyzet — néhány kivétellel — az őskor óta valamennyi hazai és külföldi településen. A svájci őskori telepek csontanyagában pl. a szarvas csontjai az összes csontoknak kb. 3 / 8-át teszik ki. 91 A római korban is — ahol pedig a telepek csont anyagában igen kicsi a vadállatcsontok száma — minden telepen előfordulnak csontjai. Ugyanez a helyzet a középkori városoknál is, amiből Nobis arra következtet, hogy a városok körül nagyobb, összefüggő erdők lehettek. 92 A budai várbeli középkori szarvasok mind kis vagy közepes testnagyságú állatok. A rózsakörméretek közt 220 mm-esnél nagyobb nem akad. ŐZ — CAPREOLTJS CAPREOLTJS L. Az őz csontjai a szarvaséinál kisebb számban fordulnak elő. Ez valószínűleg az akkori erdők szarvasbőségével volt összefüggésben. Az őzcsontok kis vagy közepes testnagyságú állatokból származnak. Az őzt és a szarvast elsősorban húsáért és bőróért vadászták, de agancsuk is igen nagy becsben volt, mivel sok eszköz nyersanyagául szolgált. Ezt bizonyítják a lelőhely régészeti anyagában nagy mennyiségben előforduló megmunkált agancsok. A köznép számára nyilvánvalóan mindkét Cervida-faj — de különösen a szarvas — vadászata tilos volt ; legalábbis erre mutat az, hogy V. István 1272-ben az Ugocsába betelepített szász vendégeknek külön kedvezményként megengedte a vadászatot egyebek közt szarvasra. 93 468
