Budapest Régiségei 18. (1958)
TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: A középkori építészet munkaszervezetének kérdéséhez 313-363
aranyforint (míg Pozsonyban 1174 aranyforint). Jellemző azonban — s ez a templomépítkezés és várépítkezés közti különbségből adódik —, hogy míg általában valamivel kisebb méretű a prágai építkezés, mint a pozsonyi, a kőfaragóbérekre nagyobb összeg jut. 1372 és 1378 közt az össz-kőfaragóbér 1779 Schock, 5 garas (7116 aranyforint és 60 dénár), tehát évi átlagban mintegy 1186 magyar aranyforint, míg Pozsonyban az összes kőfaragóbér kb. 800 aranyforint volt. Azaz, a pozsonyi várépítkezés nagyobb, de — ha ugyan szabad ezt a kifejezést az építészettel kapcsolatban használni — ,,külterjesebb"volt, azaz nagyobb mennyiségű építőanyagot használt föl, több kőtörőt, ácsot, kovácsot, napszámost stb. foglalkoztatott, de az intenzívebb, művészi munkát végző kőfaragók száma Prágában több volt, a kőfaragványokra, szobrokra nagyobb súly esett. Az elmondottakhoz nem kell sok kommentárt fűzni, a számok maguktól beszélnek. A pozsonyi építőműhely a bécsi páholynál körülbelül háromszor, a híres prágai műhelynél is valamivel nagyobb méretű volt, belső szerkezetében, egész működésében lényegében megegyezett azokkal — a szó szoros értelmében európai nívón állt. A XV. század Magyarországa az élet számos területén bőven rendelkezett még azokkal az anyagi és kulturális belső forrásokkal, amelyek Nyugat- és Kelet-Európa közt a gazdasági-társadalmi fejlődésben kezdettől meglevő különbségeket nem engedték tragikus szakadékká nőni. * A méreteiben és jelentőségében megismert pozsonyi várépítkezés nem egyedülálló, meglepetésszerű jelenség, hanem szerves része a középkori magyar várarchitektúra soha addig nem látott méretű fellendülésének. Az építőtevékenység valósággal lázas ütemben növekszik a XIV— XV. század fordulójától kezdve szerte az országban, s ebben maga a király jár élen, aki uralkodásának nagy részében külföldön tartózkodik, Európa szinte minden országát beutazza, friss élményekkel és szüntelenül újabb és újabb ötletekkel tér haza, s mindenfajta vállalkozásra való hajlama pompaszeretetével párosulva az ország legnagyobb mecénásává teszi. Művészeket, köztük építészeket gyűjt össze az ország különböző vidékeiről és külföldről, Augsburgból, Stuttgartból, Párizsból, Arrasból, Firenzéből és máshonnan, hogy nagy vállalkozásokat indíthasson el, amelyek aztán pénzszűke miatt, vagy mert figyelme másfelé fordul, gyakran félbemaradnak. A század elején az egri várat építtette, 1411-ben a kassai dóm korábbi építőmesterét, Kassai Miklóst fogadta szolgálatába visegrádi építkezéseihez ; ismeretesek diósgyőri építkezései ; 1419-ben Garai Miklóstól vett kölcsön 20 000 aranyforintot Dévény várának munkálataihoz. S mindezek közt kimagaslik a budai Friss palota, amelynek különösen nagyságát, de művészi szépségét is egyöntetűen kiemelik a kortársak, a Budán megfordult külföldiek. 91 A megélénkülő építőtevékenységben a király csak élen áll, de nem egyedül. A Zsigmond korában egyre hatalmasabb vagyonra szert tevő nagybirtokos—óriásbirtokos arisztokrácia, a király környezete követte példáját, különösen a firenzei eredetű Ozorai Pipo, aki a Brunnelleschi szoros baráti köréhez tartozó firenzei Manetto Ammanatinit fogadta szolgálatába építőmesterül, s akinek nagyméretű temesvári, ozorai építkezéseiről van tudomásunk. Hasonlóan tudunk az előbbi testvére, Andrea Scolari váradi püspök, valamint Garai Miklós, Maróthi János, a Kanizsayak széleskörű vár- és templomépítkezéseiről. Megélénkültek az építkezések a városokban is, s ez a városi életnek arra a meggyorsuló fejlődésére, a városok lakosságának hirtelen megnövekedésére, gazdagodására vezethető vissza, amely az Anjou-kori kezdetek után éppen Zsigmond korában következik be. 1404—1405 körül, nem kis mértékben a király állandó szorgalmazására a szabad királyi városokban egy sor jelentős erődítési munkálat indult el, a városok fallal körülkerítése, nagyobb és díszesebb polgárházak, városi középületek, templomok épültek, — ez utóbbi vonatkozásban elég ha a legnagyobbakra, a kassai Szent Erzsébet-templomra és a brassói Fekete templomra utalunk, ezek építésének oroszlánrésze éppen Zsigmond korára esik. Ha a pozsonyi várépítés be is illeszkedik Zsigmond széleskörű építtető programjába, az is kétségtelen, hogy abból különösen kimagaslik, s méreteit tekintve legalábbis egyenrangú a budai építkezésekkel. Éppen ezért joggá] merülhet fel a kérdés : vajon pusztán a huszita háborúkkal magyarázható-e a nagyarányú, hosszú éveken át húzódó vállalkozás ? Ha a király Pozsonyt csak úgy tekintette volna, mint egyet a sok határvár közül, amit hadi szempontból meg kell 336
