Budapest Régiségei 18. (1958)
TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: A középkori építészet munkaszervezetének kérdéséhez 313-363
számlálás szerepel, hasonlóan egy másik, a közeli Modorra vonatkozó dézsmajegyzékben. 42 A dézsmálást rendszerint szeptember második felében, legkésőbben október elején kezdték el, építési számadásunk utolsó lapja pedig — amennyiben 1437-ben lett volna az építkezés — október 13-mai végződne: ekkor már semmi esetre sem számoltak volna tovább a régi, 180 dónáros alapon. Továbbmenve : a számadás pontos datálása szempontjából felbecsülhetetlen, hogy a bérfizetési napokon (a Szent Péter széke ünnepétől számított vasárnapokon) pontosan feljegyezték, hogy a hét mely napjain fogadtak fel napszámosokat. Néha hetenként egy vagy két nap kiesett a munkából. Önként adódik, hogy a kihagyott napok jó része egy-egy nagyobb egyházi ünnep miatt tartott munkaszüneti nap. Ha most már megnézzük, hogy a kérdéses három évben (1434— 1436) milyen napokra estek azok az egyházi ünnepek, amelyek feltétlenül munkaszünettel jártak (a március és október közti időszakban : Gyümölcsoltó Boldogasszony, Nagypéntek, Áldozócsütörtök, Űrnapja, Péter-Pál, Mária mennybemenetele), s összevetjük a számadás azon napjaival, amikor nem folyt munka — megkapjuk a kérdéses évet. Ha a számadás 1435-ben vagy 1436-ban keletkezett volna (tehát a napi dátumokat ez évek szerint rögzítjük), az említett ünnepek nagy része munkanap lenne, s a munkaszünetek egészen más napokra esnének. Mindkét esetben dolgoztak volna pl. nagypénteken, áldozócsütörtökön, Péter-Pálkor, Mária mennybemenetele ünnepén stb. Ha viszont 1434-re helyezzük a megadott napi dátumokat, a munkaszüneti napok a következőképpen helyezkednek el : március 25 (Gyümölcsoltó Boldogasszony), március 26, fél nap (nagypéntek), március 29-—30 (húsvétvasárnap utáni hétfő—kedd), május 6 (áldozócsütörtök), május 17—18 (pünkösdvasárnap utáni hétfő—kedd), május 27 (űrnapja), június 29 (Péter-Pál), szeptember 16—18 (Mihály arkangyal ünnepe előtti kántorbőjt). Mária mennybemenetele ünnepe (augusztus 15) vasárnapra esett ebben az évben. Szerepel még ezeken túl is néhány munkaszüneti nap. Az építési számadás keletkezésének éve tehát 1434. Ennek ismeretében most már a pontos napi keleteket is fel lehet oldani. A jegyzék első és utolsó dátuma (az első és utolsó bérfizetési vasárnap) : 1434. március 14 és október 17 ; maga az építkezés az első vasárnap előtti hétfőn azaz 1434. március 8-án kezdődött és október 16-ig tartott. Végül, a számadás létrejöttének körülményeit vizsgálva egy — korábban szándékosan elmellőzött — kérdésre kell válaszolni. Miért csak éppen ezt a hét hónapot ölelik fel a heti elszámolások ; miért számították a bérfizetési napokat „Kathedra Petri" ünnepétől, s miért zárult le a munka október 16-án? Avagy nem egyszerűen egy csonka számadással állunk szemben, amelynek előző és következő részei elvesztek ? Ez utóbbi kétellyel szembeállítható, hogy — bár a lapok egykorúan nincsenek leszámozva, s cím nélkül, mintegy ,,in médias res" indul az első heti elszámolás — az első oldal szemmel láthatóan különbözik a többitől. írása gondosabb, kurtább ; a dátummegjelölés csak itt szerepel teljes terjedelmében, a további heteknél erősen rövidített formában ; ugyanez áll néhány szóra (pl. huttenknecht, ducturas, parui laboratores), ezek a második oldaltól fogva olyan erős rövidítéssel szerepelnek, hogy feloldásuk az első oldal ismerete nélkül nem is lenne lehetséges. Tartalmi érvek is amellett szólnak, hogy a számadás első lapja a munka beindulását tükrözi. Nagyobb mennyiségű malteros dézsát, szállítóeszközt készíttetnek el, ül. javíttatnak ki ; az első héten mindössze négy napszámost fogadnak fel, a következő hét hétfőjén már 58, kedden 68, szerdán 70, pénteken 72, a harmadik hétfőn 86 napszámos szerepel, s a szám még növekszik a továbbiakban. Az utolsó lap pedig a befejezésre utal, amennyiben a „sollicitator"-ral való végelszámolást tartalmazza. Á hosszabb időre, évekre húzódó középkori építkezéseknél általánosan elterjedt szokás volt Európában, hogy az évet két, egymástól pontosan elhatárolt építési periódusra osztották : nyári és téli szakaszra. Nyáron hosszabb volt a munkanap, télen, a korán beálló sötétedés következtében rövidebb, ennek megfelelően különbözött a „nyári bér" a ,,téli bértől" (Sommerlohn, Winterlohn) ; a külső munkák a falakon tavasszal indultak el s őszig tartottak, nyáron felduzzadt az építési szervezet új munkásokkal, télen lecsökkent. A nyári és téli építési idény két elválasztó dátuma Németországban, Csehországban, Lengyelországban s számos más területen — így Magyarországon is -— egyöntetűen : február 22 (Cathedra Petri, Petri Stuhlfeier) és október 16 (Gallitag). 31!)
