Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: A középkori építészet munkaszervezetének kérdéséhez 313-363

így volt ez Pozsonyban is, ahogy a városi számadáskönyvek mutatják, s ahogy a munkabérszabályzatok is, pl. 1497-ben, kimondják : ,,ain Summerlontag von Kathedra Petri in der vasten untz auf Sant Gallen tag" számítandó.

43 Itt a magyarázata, hogy miért „Kathedra Petri" ünnepe a kiindulópont a pozsonyi várépítési szabályzatban is. Csakhogy úgy látszik, a nyári építési periódust nem mindjárt február 22-én kezdték meg (amely éppen hétfőre esett ez évben), hanem talán a hideg idő miatt két heti késéssel, március 8-án, — viszont az általános szabály szerint, október 16-án fejezték be. Számadásunk tehát kerek egész, az 1434. év nyári építési idényét foglalja magába. Végső soron természetesen egy nagyobb, egykor talán több évet egybefogó számadásnak csupán egy részlete van birtokunkban. Eltekintve most attól, hogy a téli építési periódus hiányzik, forrásunk csak a kiadásokat tartalmazza, s nem árulja el az építőmuhely bevételeit. Másrészt, bármennyire is tudjuk külföldi analógiák alapján, hogy az építkezések munkabérre jutó kiadásai többszörösen meghaladták a középkorban az építőanyagokra és eszközökre eső összegeket — a pozsonyi számadásban szereplő arány (amennyiben anyagokra, eszközökre az összegnek csak mintegy 5,5%-a jutott!) valószínűtlen. Hiányzik tehát feltehetően az építőanyagok egy részének elszámolása is. Mindez érthetővé válik, ha egy pillantást vetünk a bécsi Szent István-székesegyház építkezéseinek fennmaradt számadáskönyveire (1404—1430), amelyek feltűnő hasonlóságot mutatnak a pozsonyi számadással.

44 A bécsi építési számadásokban kategorikusan elválik egymástól a bevételek és kiadások elszámolása, másrészt a kiadások közt is zárt egységként elkülönül a „Steinhütte" munkásai és alkalmazottai fizetésének listája, amelyet hétről hétre vezetett a jegyző, s formailag teljesen megegyezik a szóban forgó pozsonyi jegyzékkel, s külön részben következik, tárgyi csoportok szerint a többi kiadás. Bécs és Pozsony ismert szoros kapcsolatai kereskedelmi és sok más területen, nyilván a városi életben oly fontos számvitel terén is éreztették hatásukat. Hogy hasonló szisztémával készülhetett a pozsonyi számadás, az analógián kívül egy negatívum is alátámasztja, ti. az, hogy semminemű összegzésnek nincs nyoma a jegyzéken. Sokkal primitívebben vezetett középkori számadásokból, jegyzékekből is ritkán hiányzik a heti, hónapi vagy lapalji (latus facit) összegzés. Számadásunk pedig, mint mondottuk, nem igénytelen munka ; világosságban, áttekinthetőségben meghaladja a korabeli legfejlettebb számvitel, a városi számadások átlagszintjét is, írója gyakorlott tollforgató és jó számvevő volt, — nem tehető fel, hogy egyszerűen feledékenységből vagy felületességből hagyta el az összegzéseket. Eel kell tennünk, hogy az elkészített heti jegyzékek alapján valahol máshol jegyezte fel az összegzéseket. Ez pedig csak egy általános számadás lehetett, amelynek csupán betétje az, ami fennmaradt. A jelek arra mutatnak, hogy az eredeti számadás a bécsi alapján képzelendő el, a 14 lapot számláló füzet tehát eredetileg a következő részekkel egészülhetett ki: 1. Bevételek, 2. A téli építési periódus munkabérei, 3. Általános elszámolás az építkezés egyéb kiadásairól. A fennmaradt részlet pontos meghatározása ezek szerint : a pozsonyi királyi vár 1434. évi nyári építkezési idényének munkabér elszámolása, amely azonban tartalmazza néhány rendszeresen, hetente — és néhány ad hoc jelleggel — vásárolt építőanyag-tétel elszámolását is. II. A POZSONYI KIRÁLYI ÉPÍTŐMŰHELY SZERVEZETE Az építési számadás adataiból középkori mértékkel mérve igen nagyszabású munkaszervezet bontakozik ki — feltehetően az egész korszak egyik legnagyobb építési vállalkozása Magyarországon, amely nemcsak hazai, hanem európai viszonylatban is kimagaslik. Hogy az építkezés méretei, az építőműhely jellege és arányai tisztán és világosan kitűnjenek, a továbbiakban több vonatkozásban párhuzamba fogjuk állítani Közép-Kelet-Európa ez idő tájt legnagyobbak közé tartozó két építkezésével. Az egyik a híres Peter Parler von Gmünd által irányított prágai dómépítkezés (Szent Vid-templom), amelynek hasonló jellegű számadásai az 1372 és 1378 közti időszakról maradtak fenn, a másik a bécsi Szent István-székesegyház építése 1404 és 1430 közt.

45 A párhuzam annál is indokoltabbnak látszik, mert az építészet — s így nyilván az építőszervezet —320