Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: A középkori építészet munkaszervezetének kérdéséhez 313-363

egy pozsonyi házat Marczaii Imre „fideli nostro Johanni Kakas de Béren sollieitatori taborum nöstrorumPosomensium" átadott.

23 Miután bebizonyosodott, hogy a kérdéses számadás a pozsonyi királyi vár építésének egy csaknem hét hónapra terjedő fázisát tükrözi, további lépésként el kell helyezni a pozsonyi várépítkezésre vonatkozó — részben már ismert, részben ismeretlen — adatok közt, s egyszersmind pontosan meghatározni keletkezésének évét. A pozsonyi várral foglalkozó korábbi irodalom tud ugyan arról, hogy az 1420—3ö-as évek folyamán a király több ízben elrendelte a vár megerősítését, de sem azt a kérdést nem tisztázta, hogy vajon csak erődítési munkálatokról vagy magának a palotának építéséről volt-e szó, sem az építés különböző fázisait nem határolta el.

24 A már ismertek mellett újabb adatok segítségével közelebb jutunk a kérdéshez. Már a 20-as évek elején folyt bizonyos építkezés a várban, 1423-ban ugyanis Rozgonyi István és György főispánok 1000 forintot vettek fel a városi tanácstól a „pozsonyi vár munkáira".

25 A nagyobb arányú munkák aztán a cseh-huszita háború kapcsán váltak szükségessé. 1427 őszén, telén egyre több hír érkezik, hogy a husziták Pozsony ellen vonulnak, a városi jegyző pedig 1428. február 8-án írt levelében úgy tudja, hogy két-három napon belül a vár és a város alatt lesznek.

26 Ennek megfelelően Zsigmond 1427-ben megparancsolja a városnak és megyének egyaránt, hogy rendeljék ki erődítési munkára a jobbágyokat, s a munkát Rozgonyi István és György főispánok irányítsák.

27 A husziták ugyan nem támadták meg a várost, de a következő években többször a falakhoz közel táboroztak, ezért az erődítések tovább folytak, a költségeket pedig részben a város fedezte. 1430 nyarán,

28 majd őszén

29 a Rozgonyiak összesen 10 000 forintnyi összeget vettek fel a várostól ,,a király pozsonyi munkáira". 1429—30 körül fordulat következik be a pozsonyi építkezésekben. Addig főleg árkolás i, erődítési munkálatok folytak, nagyrészt környékbeli jobbágyok kényszermunkájával, most hirtelen megnövekednek az építkezésre fordított összegek, s részben külföldről, szakavatott iparosokat hozat Zsigmond Pozsonyba. A király egy 1430-i oklevelében egy Cseh (Bohemus) Jakab nevű emberét „magister carpentariorum nöstrorum"-nak nevez.

30 Az 1431. év elején a király megbízottja, Reichard (sollicitator laborum Posoniensium) nagyszámú kőfaragót, ácsot és „egyéb mesterembert" telepít Pozsonyba, akiket a városnak kell elszállásolni és ellátni.

31 1431 júniusában Rozgonyi,

32 szeptemberében Reichard

33 vesz át a városi kamarástól nagyobb összegeket — összesen 8094 forintot — ,,ad labores domini regis Posonienses". Ekkor már magát a várpalotát építették — ahogy a későbbiekben rá fogunk mutatni. Az építkezés a jelek szerint megszakítás nélkül folyt tovább. 1433-ban egy sor várost és egyházi hatóságot kötelezett a király, hogy Pozsony vára védelmére és megerősítésére adózzon,

34 1434-ben két parancsát is ismerjük (febr. 5. ós jún. 17.), amelyben a vár továbbépítésére költségfedezetről gondoskodik.

35 1435 tavaszán a huszita seregek is végleg elhagyják a környéket,

36 s a király 1435. március 12-i rendeletébe — amellyel bizonyos várak királyi költségen történő megerősítését parancsolja meg — első helyen Pozsonyt foglalja bele.

37 Az építkezés tovább folyt 1436-ban — Zsigmond ekkor egy várkút ásatását parancsolta meg

38 — és 1437-ben is, amit a munka ,, sollicitator "-ának további szereplése bizonyít.

39 Erlingi Konrád építőmester a várépítkezés ez utóbbi szakaszának volt technikai irányítója — amikor tehát már nem az erődítési munkákon volt a fősúly, hanem magát a palotát építették, s a munkálatok különösen kiszélesedtek —, mégpedig legkésőbben 1434-től, de lehetséges, hogy még korábbi időponttól. A korábbiakban már rámutathattunk, hogy a szóban forgó építési számadás csak 1434 és 1437 közt keletkezhetett, a további kérdés : a lehetséges négy év közül melyikben kelt? Az 1437. évet mindjárt el lehet ejteni, erre támpontot nyújt a számadásban szereplő pénzek egymáshoz való viszonya. Kezdettől végig 180 bécsi dénárt számítottak egy aranyforintba. Valóban, Pozsonyban kimutathatóan 1424-től az aranyforint 180dénáros árfolyama volt érvényben — egészen 1437ig.

40 1437 őszén azonban megbomlik a viszony, a dénár inflációja következében 190,192, 200, majd még több dénár ér egy forintot.

41 Egy 1437. évi pozsonyi bortizedjegyzékben már 200 dénáros 318