Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Gábori Miklós: A Remete-barlang ásatásának eredményei : a magyar késői paleolitikum kérdései 9-52

ê csoporthoz tartozóknak véljük. A délebbre fekvő jugoszláv területen még hiányzanak & biztos későaurignaci—keleti gravetti telepek,

90 az utóbbi években azonban több olyan legfelső löszben, ill. a felső fosszilis talajzónában fekvő telepnyom vált ismertté (Budzak, Pacir, Stara Moraviea, Backa Topola, Srbobran, Zagrad, Gunaras), melyről joggal feltehető, hogy szintén a keleti gravetti kultúra délkeleti lelőhelyeihez tartozik.

91 Természetes, ha e lelőhelyekkel kapcsolatban az osztrák gravetti kultúra DK-i irányú kapcsolataira gondolunk, amelynek útja keresztül vezetett a magyar területen. A Ságvárral és Pilismaróttal jellemezhető kultúra gyökere közös, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a tipológiai eltérések oka esetleg csupán a nyersanyag különbözőségében keresendő. Ságváron, Dunaföldváron és Szeged—Öthalmon nehezen megmunkálható anyagot, hordalékkavicsot használtak fel, ami nagy mértékben befolyásolta az eszközök formáját, a megmunkálás finomságát. A leletanyag vizsgálata alapján úgy látszik, hogy ezeken a helyeken megvolt a törekvés nagyobb méretű szerszámok készítésére is, s ezt csupán a Ságvár—Dunaföldvár—Szeged— Öthalom sorrendjében egyre rosszabb nyersanyag nem engedte meg. Az a benyomásunk lehetne, hogy az ország belsőbb, délibb részén az ember részben talán a nyersanyag után vándorolt, vagy egyre kevésbé jutott megfelelőhöz. A legrosszabb kőzetanyag mindenesetre az Alföldön, Szeged— öthalmon található. A tipológiai összefüggések vizsgálata azt mutatja, hogy Ságvár kapcsolatban állt az alsó-ausztriai lelőhelyekkel, s az eszközformák primitívségét, felületes megmunkálását, a leletanyag atipikus gravetti jellegét viszonylag különálló földrajzi helyzete okozhatja. Figyelembe kell vennünk emellett, hogy Ságvárnak önálló, helyi sajátságai is vannak. Ezek kifejlődésének vagy annak következménye, hogy a hozzá kapcsolható két másik településsel együtt ezeket csak átmeneti, ideiglenes (téli) szálláshelynek használták, ahol az eszközformák is jellegtelenebbek lehetnek.

92 A fenti lelőhelyek rétegtani vizsgálata még nem alkalmas arra, hogy korukat a W. 2—3. időszakban pontosabban kijelöljük, a rétegtani vizsgálatok csekély vastagságú szelvényen történhettek meg, — s ehhez a kultúrrétegeknek határozott vályogzónához való viszonyát kellene ismernünk. Mint azt már említettük, nem tartjuk lehetetlennek, hogy az interstadiális vége, W. 3. eleje meghatározást a további kutatás még megváltoztathatja. A pontosabb kormeghatározás segítheti elő a magyar és a környező területek összefüggéseinek, a kultúra elterjedésének, a vándorlás irányának megismerését is, amely kérdésekben ma csak feltevéseink lehetnek. — A települési viszonyok vizsgálata terén nem lényegtelen a lelőhelyek szűkebb környékének domborzati viszonya, táj jellege. Az előbbi telepek sík, alacsony dombos vidéken helyezkednek el, a medence délibb részén. Ságváron közeli folyó nincs, a növénymaradványok vizsgálata azonban a közeli környéken vízigényesebb növényzetet enged feltételezni. Erre mutatnak egyébként az alsó kultúrrétegben a hódmaradványok is. Dunaföldvár a folyó jobb partján, Szeged—Öthalom a Tiszától ma már távolabb, szintén a folyó jobb partján fekszik, ezek azonban mégsem közvetlenül partmenti települések, mint a Duna-kanyar vidékiek. Nagyobb számú lelőhely esetén a népcsoportok idejutásának irányáról kaphatnánk esetleg képet. A folyó ugyan nem jelentett akadályt egy késői paleolitikus népesség számára, de a vándorlás egy-egy szakaszának, a népcsoport kisebb távolságú mozgásának bizonyos határt szabhatott. A későaurignaci—gravetti kultúra a magyar területen síkvidéki, telepei a löszterületen helyezkednek el. A magasabb hegyvidéket ez a népesség nem szállta meg, legfeljebb vadászata alkalmával juthatott hegyes területre. A települések, telepnyomok Duna-kanyar vidéki sora egyidejű elterjedésre enged következtetni. Leletanyaguk jellemzése itt meghaladná célunkat, meg kell azonban állapítanunk, hogy különösen Pilismarót, Zebegény, Nógrádverőce eszközeinek formai sajátságai ugyanazon kultúra, hihetőleg ugyanazon népesség települését mutatják. Ügy látjuk, hogy ezek lényegesen szorosabb kapcsolatban álltak az É—Ény-ra fekvő gravettiennel, közelebb estek elterjedésének útvonalához, mint a délebbre fekvők, amelyek szinte a kultúra zsákutcába jutott tagjainak látszanak. A keleti eszköztípusok mindkét helyen jól felismerhetők, az eszközök finomabb kivitele, határozottabb megmunkálása (egyben jó nyersanyaga) mellett azonban a Duna-kanyar vidéki lelőhelyeken a Kosztyenki-kultúra beütését tapasztaljuk. Feltevésünk szerint ez a népesség észak felől érkezhetett ide, amit számos tipológiai hasonlóság bizonyít. Ezekhez a 31