Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Gábori Miklós: A Remete-barlang ásatásának eredményei : a magyar késői paleolitikum kérdései 9-52

lelőhelyekhez tartozik Helemba telepnyoma a csehszlovák területen. A tipológiai összefüggések részben megvilágítják a rétegtani szempontból szintén további kutatást igénylő lelőhelyek kronológiai helyzetét is (Moravány). A fiatal kor ellen szól azonban a pilismaróti leletanyagban egyegy régibb, aurignaci jellegű eszköz, amelynek nyersanyaga is eltér a többitől. Lehetséges, hogy ezeket éppúgy aurignaci reminiszcenciáknak kell tartanunk, mint pl. az aggsbachi eszközök egy részét, amelyek az aurignacienből a W. 2. közepén is fennmaradtak. A pilismaróti telep fiatal, stadiális korú jellegét nemcsak az általános rén-fauna, de a bobak előfordulása is bizonyíthatja. Korábbi rétegtani vizsgálata csak bizonytalan, kettős meghatározást adhatott, az 1954—55. években végzett újabb kutatás alapján azonban, amelynek célja elsősorban teljesebb szelvény megismerése volt, közelebb fogunk jutni a lelőhely pontosabb, esetleg Würm-végi meghatározásához.

93 Hasonló feltevésünk lehet a nógrádverőcei téglagyár rétegviszonyainál is.

94 A Duna-kanyar telepnyomai egységes kultúrába tartozóknak látszanak, csupán a szob — ipolyparti telep mutat bizonyos tipológiai eltérést a többiektől. Az eszközkészítésbez itt is hordalékkavicsot használtak fel, eddig ismert kevés eszköze kissé atipikus, és mint azt már Mottl M. észrevette, kultúrája Ságváréhoz hasonló. A nyersanyag eltérése a többi dunaparti telepétől már azért is feltűnő, mert ezen a vidéken nyersanyaghiányra nem gondolhatunk. Mottl M. a szobi telepet műhelynek tartotta, amit a nagyobb mennyiségű gyártási hulladék is bizonyít. Az eltérő tipológiai jelleg okát esetleg ebben vagy az ideiglenes településben kereshetnénk. Pilismaróton az eszközök sokkal szabályosabbak, egy-egy formán belül többször méretük is azonos, kiforrott kultúrára mutat. A szobi telepen két települési réteget ismerünk, ezek közül adataink szerint — mint Ságváron is — az alsó gazdagabb. A lelőhelyen rendszeres ásatás nem volt, ezért csupán a korábbi leletanyag és előkerülé&ük adatai alapján tartjuk valÓ£zínűnek, hogy a két kultúrréteg között kulturális eltérés nincs. A rétegek csekély vastagsága, a tüzelési helyek kis mérete azt mutatja, hogy a telep csupán átmeneti tanya volt. Közvetlenül a folyó mellett helyezkedik el, az Ipoly és kisebb távolságra a Duna fogja derékszögbe. Megemlítjük itt, hogy az ékszeranyag céltudatos gyűjtésére — amelyet az osztrák telepekkel kapcsolatban érintettünk — mutat az, hogy ezen a telepen nagy mennyiségű csiga került elő, s ezek egy-egy helyen kiválogatva, a díszesebb fajok elkülönítve, kis halmokba voltak összerakva.

95 A gravetti kultúra magyarországi elterjedése még bizonytalan, csoportjainak elkülönítése csupán feltételes. Egységes jellemvonásokat találnunk a gravetti lelőhelyek között nehéz, s ugyanígy szoros összefüggéseket is a különböző telepek között. Mindegyik más, vagy legalábbis sok eltérést mutat. Ságvár is egy módosult gravetti műveltség telepe, és ilyenek lehetnek egyes „elkülönült" csoportok, későaurignaci, keleti gravetti, „aggsbachi", tiszta és aurignaci hagyományokat őrző leletegyüttesek is. Ennek oka az időtartam, a helyi alapok átvétele, a keleti hatások mértéke, a lelőhely földrajzi helyzete a népességmozgás útjához mérten, a helyi sajátságok kialakulása, a település időtartama, a téli—nyári szálláshelyeknek az eszközökben bizonyára megnyilvánuló különbözősége, a vadászat alapja (mamut, ül. rén és ló) stb. Mindezek a körülmények a gravetti kultúra bőséges variációjához vezetnek. A Duna-kanyar vidéki lelőhelyek kultúrájának feltételezett származási iránya, kapcsolatai valószínűvé teszik, hogy a nyugatabbra fekvő Duna-szakasz partvidékén szintén megtelepedhetett ez a népesség, amelyre a süttői paleolitikus nyomok, a folyó északi partján Dunaalmásról ismert adataink mutatnak. A ságvári és püismaróti jellegű keleti gravetti kultúra eredete közös. Termelési módjuk, a gazdálkodási viszonyok megismeréséhez ma még alig van adatunk, nem tartjuk azonban valószínűnek, hogy az ideiglenes vagy huzamosabb, állandó tartózkodásból következő sajátságaiktól eltekintve ezen a téren lényegesebb eltérés lett volna közöttük. A gazdasági alap mindegyik helyen a rénszarvas, amelynek vadászata összefüggésben áll a folyóparti településsel is. Lelőhelyeink paleontológiái anyagában a ló, amely F. Zeuner szerint az aurignaci kultúra legjellegzetesebb, síkvidéki állata a magdalenien rénszarvasával szemben,

96 egészen alárendelt szerepet játszik. A rénszarvas túlsúlya a települések időszakosságára enged következtetni, s ez összefügg a népcsoport időszakos vándorlásaival is.

97 A dunaföldvári, szeged—öthalmi telephelyeken a mamut szintén nem a gazdálkodási alap, hanem inkább a területek közötti domborzati, éghajlati, növényzeti eltérésekre mutat. 32