Budapest Régiségei 18. (1958)
TANULMÁNYOK - Gábori Miklós: A Remete-barlang ásatásának eredményei : a magyar késői paleolitikum kérdései 9-52
felismerhetők. 49 Eszközeinek származása kizárólag a keletebbre fekvő területekről képzelhető el. A Kárpátokon túl fekvő román, észak-beszarábiai aurignaci kultúra szintén a távolibb déloroszukrán és középső-orosz területről kapta eszközformáit, s egész fejlődése szorosan kapcsolódik a keleti aurignaci fokozataihoz. 50 Másik erdélyi lelőhely, amelyet szintén fiatalabb aurignacinak tartunk, Krecsunesd (Craciunesti). Mindkét település a Bodza völgyében helyezkedik el, amely bejáratot képez a Kárpátokon keresztül, mindkettő szabadtéri település. 51 Rétegtani helyzete egyiknek sem biztos, újabb adatok nem állnak rendelkezésünkre, leletanyaguk alapján azonban megállapítható, hogy a kultúra Erdélybe valószínűleg két úton is bejutott. A további kutatás szempontjából különösen Magyarbodza és a környékén ismert többi lelőhely érdemel figyelmet. 52 A kapcsolatok, az elterjedés, általában a DK—ÉNy irányú vándorlás vagy belső népmozgás a fiatal aurignaci és gravetti kultúrának egyik további kutatást igénylő kérdése. Magyarországon az egykor Ipolysághoz tartozó terület és Parassa I— II. leletanyaga az egyetlen, amelyet már a W. 2—3. komplexum korai szakaszába, a W. 2. bevezető, első felébe tartozónak, kulturálisan pedig az aurignaci és gravetti közötti átmeneti jellegű településnek kell tartanunk. 53 A leletanyagban középsőaurignaci elemek keverednek fiatalabbakkal, a jellegzetes gravetti típusok azonban még hiányzanak. 54 A részben aurignaci, részben gravetti típusú eszközök között pengék uralkodnak, egyes példányok megmunkálása azonban, mint a „lame à cran"-típushoz közel álló forma, a vakarópenge és különösen a vésők, a leletegyüttes korai későaurignaci—gravetti kultúrájára mutatnak. 55 Más közép-európai telepeken, amelyek a gravettien fiatalabb tagjai, sőt már Willendorf II/5. rétegében is ezek mellett gravetthegyek is találhatók, s a fiatalabb lelőhelyeken általános a tompított hátú penge, mikrolitika. Ha a magyar lelőhelyek helyzetét tekintjük a környező területek és a magyar terület fiatal, késői paleolitikumában, úgy kultúrájuk és koruk éppen a kulturális változás idejét, körülményeit mutatja. Úgy látszik, hogy a Kárpát-medencében, mint a nyugatabbra fekvő vidékeken is, ez a változás nem volt lassú. Willendorf II/4. rétegében még hiányzik a gravetthegy, nyélnyújtványos csúcs, a véső, bár a leletanyagban fiatalabb jellegek is felismerhetők, — az 5. rétegben pedig már határozott gravettien ipart találunk. 56 A tipológiai összefüggések ismertetését mellőzve, itt csupán azt hangsúlyozzuk, hogy a Parassa környéki lelőhelyek olyan kulturális fokot képviselnek, amelyet leginkább korai későaurignaci—gravettinek nevezhetünk. Az eszközök formai sajátságai alapján már korábban feltételeztük, hogy Ipolyság azonos jellegű, korú lehet a magyarbodzai teleppel, 57 s ezt az újabb leletanyag még inkább bizonyítani látszik. Koruk a W. 2. korai szakaszára, bevezető, óceáni jellegű részére helyezhető, ami meg is felel átmeneti kulturális jellegüknek. Úgy látszik, hogy a gravetti kultúra nyugatabbra a W. 2. löszképző időszakának kezdetén jelenik meg nagyobb területen, a régibb aurignaci típusok azonban még sokáig fennmaradnak. Aggsbach kora a W. 2. közepe, 58 és bár így fiatalabb Willendorf II/5. rétegénél — leletei között a java-aurignaci, körülretusált vakarópengék találhatók —, inkább nevezhető későaurignacinak, mint gravettinek. A kameggi telep már a W. 2. második felében élt, 59 egészében gravetti műveltségű, de itt, mint a W. 2. végére helyezett Langmannersdorfon is, megtalálhatók bizonyos aurignaci jellegek. A régibb kultúra maradványát mutatja részben a miesslingtali telep is. Ezek azok a példák, amelyeket a kultúra eredetével kapcsolatban már érintettünk. A középső-késői aurignaciennek ez a továbbélése azonban csupán helyi jelentőségű, elkülönült telepekre szorítkozik. Fejlődése már a W. 2. alatt, valószínűleg a stadiális első felében megszűnt, s ekkor a gravettien viszonylag gyors előretörése figyelhető meg nyugat felé. A kétféle műveltség keveredése, természetesen előfordul annak ellenére, hogy utóbbit az előbbi kiszoríthatja, — a „továbbélés" legtöbb esetben inkább formaátvételt és nem a korábbi népességgel való kontinuitást jelenti, vagy ez legfeljebb egyes elzárt csoportokra korlátozódhat. A keleti népesség beáramlása nem volt egyszeri, mint később az osztrák terület DK irányú kapcsolatai sem, — alig képzelhető el, hogy elég erős lett volna ahhoz, hogy jellegzetességei a W. 3.-ban is fennmaradjanak. (Az utolsó stadiális tundrái szakaszában Dolní Vestonice, majd Moravány—Podkovica és Zakovska, a W. 3. második felében Pavlov stb.) A csehszlovák terület gravettienje igen fiatal és kulturális jellegei alapján a Kosztyenki-fácies újabb, fiatal hullámával is számolnunk kell. 60 — További kutatásra vár a kultúra elterjedésének sörrendje, menete a közép-európai területen, a pontosabb útvonal megrajzolása, amelyhez ma 26
