Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Gábori Miklós: A Remete-barlang ásatásának eredményei : a magyar késői paleolitikum kérdései 9-52

még elég kevés és geokronológiailag bizonytalanul megbatározott lelőhelyek állnak rendelkezésünkre. A fentiek alapján úgy látszik, hogy a késó'aurignaci—gravetti kultúra legrégibb nyomai közé a Kárpát-medencében Ipolyság, Parassa I—II., Kehnec, Cejkov, Barca I. településének egy része, Magyarbodza régibb jellegű leletanyaga tartozik, — a keleti beszivárgás először a magyar medencét környező területek sávján történt meg. Azt a kérdést, hogy ez a beáramlás folyamatosan történt-e a sík területek felé, a medence belsőbb részére vagy korban későbbi, újabb hulláma érkezett hozzánk, ma még nem tudjuk eldönteni. A fenti lelőhelyek és a fiatalabb lösztelepeink között különösen DK-i irányban még hiányzanak az összekötő lelőhelyek, tisztázásra vár ezek, majd a nyugatabbra fekvő gravetti telepek kapcsolatának kérdése. A kulturális változás, különböző csoportok találkozása, keveredése, egyes kisebb csoportok szűkebb területen való elszigetelődése, amelyet Fr. Brandtner kifejtett,

61 valószínűleg már korábban, a W. 2. stadiális első részében, legkésőbb annak közepén, nagyarányú történeti változásként megtörtént, s a W. 2. hosszú löszképző időszaka alatt már inkább a kulturális különbségek lassú kiegyenlítődésével számolhatunk. A gravettien hatása ebben az időben inkább Európa nyugatibb része felé irányul, tovább jut közvetlenebbül ÉNy felé,

62 Közép-Európában azonban már általánosan elterjedt, és a magyar terület csupán a csoportok közötti különbségeket kialakító, okozó, kisebb terjedelmű vándorlásokban vesz részt. Ennek rugója Fr. Brandtner szerint a gravetti népcsoportok telepeinek téli és nyári helyváltoztatása lehetett,

63 ami a régészeti leletanyag eltérő jellegét is okozhatja. A keleti gravetti még később szorítja ki Közép-Európa nyugatibb részén a magdalenit, majd a W. 3. második felében és a későglaciális időben válik ÉszaknyugatEurópában. csoportokra tagolódó, magdaleni-késői gravetti alapú kultúrává.-Ezzel^egyidofeen a gravetti végső fejlődési szakaszában Kelet-Európában a swidry kialakítója lesz, s a W. 3. után élő posztgravetti erős helyi, belső fejlődéssel a mezolitikus kultúrákat fejleszti ki. A késői keleti gravetti kultúra nagy expanzív erejét mutatja, hogy a Kárpát-medencében, de nyugatabbra Ausztriában is a késői gravetti változatok adják a mezolitikum egyik alapját.

64 — A közép- és keleteurópai későpaleolitikum egyik problémája a gravetti fejlődésének, fokozatainak meghatározása — kapcsolata a magyar és a környező, elsősorban szlovák, osztrák, morva és a Kárpátoktól keletre fekvő területekkel —, csoportjainak elkülönítése,

65 s a már egységessé vált ,,gravetti terület"-en a népcsoportok kisebb arányú, valószínűleg periodikus helyváltoztatásának részletesebb bizonyítása. A DK—ÉNy irányú kapcsolat a magyar terület nyugati részén keresztül vezetett az északi jugoszláv terület felé is.

66 — A W. 2—3. időszakban a gravettien területe nem volt zárt, amint azt említettük, a Kárpát-medencébe időközben újabb keleti beáramlás is történt. Lehetséges, hogy ennek közvetítője részben a szlovák terület volt. A magyar fiatal gravetti kultúra egy része már esetleg egy W. 3. kori behatás eredménye (Duna-könyök vidéke). A gravetti kultúra korai szakaszában területünkön attól éltérő műveltségű csoportokkal is számolnunk kell. Ha a W. 2. időszakot rétegtani értelmezése helyett (a W. 2. lösze a glaciális klímatípus maximumától a W. 3. tundrái fázisáig) a 2. glaciális éghajlati típusra szűkítjük, érintenünk kell a Kárpát-medence solutréi jellegű, levélalakú lándzsacsúcsos kultúrájának, „szeletien"-jének kérdését. Az utóbbi évek kutatásai során felvetődött problémákkal másutt kívánunk foglalkozni, itt csupán azokat említjük meg, amelyek a W. 2—3. időszak keretén belül jelentkeznek. — A gravettien korban érintkezhetett a terület levélhegyes kultúrájának fiatalabb szakaszával. A W. 2-ben még a ,,szeletien" fiatal fokozata élt, sőt valószínűnek látszik, hogy egyes területeken a W. 2. glaciális klímatípust is túlélhette.

67 Ha ezeket a korábbi feltevéseket fogadjuk el kiindulásként, akkor elsősorban a ,,szeletien" mibenlétére kell rámutatnunk, és azokra a nehézségekre, amelyek az elnevezésnek a Kárpát-medence egész levélhegyes, protosolutréi, solutréi, „szeletien" stb. kultúrájára való alkalmazásával állnakelő. A magyar paleolitikumban a levélhegyes kultúrának két területi, az újabb vizsgálatok alapján tartalmilag is eltérő csoportja különíthető el: a bükki és dunántúli csoport. Vértes L. a két „szeletien" csoportot származás szempont jából is különállónak tekinti.

68 Az előbbi a Szeleta-barlanggal és a Bükk keléti oldalán levő lelőhelyekkel, utóbbi elsősorban a Jankovich-barlangból ismert lándzsacsúcs-típusokkal jellemezhető. Utóbbiakat mi Kosten, Ranis, Offnet stb. iparával vetettük össze.

69 A kultúra ideje a W. 1—2. interstadiális, és kapcsolatai a magyar területtől Ny-ra és É-ra mutathatók ki. A szlovák 27