Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Gábori Miklós: A Remete-barlang ásatásának eredményei : a magyar késői paleolitikum kérdései 9-52

A Wurm 2—3. komplexum földtörténeti, paleoklimatológiai, rétegtani téren a magyar paleolitikum leghomályosabb szakasza, és valóban komplexum kulturális, történeti szempontból is, amelyhez még csekély számú vagy nem kielégítően ismert nyíltszíni lelőhelyek, problematikus barlangi leletanyagok adnak hiányos, bizonytalan képet. Ez a kép nem sokkal határozottabb Közép- és Kelet-Európa más, lelőhelyekben, telepekben gazdagabb, a korszak kutatása terén előrehaladottabb részein sem, és így azt gondoljuk, hogy ennek oka nem egyedül a kutatás hiányában, hanem módszereiben, célkitűzéseiben is keresendő.

31 A magyar késői paleolitikumban kevés az adat, a lelőhely, az anyag, és a részlettanulmányok is hiányoznak ahhoz, hogy jelenleg ennek a korszaknak népességét, életét, kultúráját történeti fejlődésében, folyamatában tisztán láthassuk. Mégis szükségesnek látszik, hogy a magyar késői paleolitikum néhány kérdését felvessük és vázlatosan összefoglaljuk azokat a következtetéseket is, amelyeket a nagymértékben kiegészítésre váró adataink, lelőhelyeink vizsgálata alapján ma feltevésként levonhatunk.

32 A későaurignaci—keleti gravetti kultúra megjelenésének ideje Magyarországon a W. 2-re tehető, fejlődését tartva szem előtt feltételezhetjük, hogy már korábban megjelent, mint a nyugatabbra, fekvő vidékeken.

33 A gravetti előtt az aurignacit

34 találjuk a Bükk-hegységben, ennek a kultúrának azonban települési módja éppúgy, mint eszközkészlete eltér a „késői fokozat"-tól, ill. az idegen elemekkel jelentkező korai keleti gravettitől. Kétségtelen, hogy gazdálkodási módja is más, mint a gravettié, amely újabb eszközformáival, nyíltszíni településével, számos kulturális jellegzetességével ismert. A bükki aurignaci II. a klasszikus kultúra-fokozatokhoz közelebb áll és a „későaurignaci" nem nevezhető ennek „késői" fokozatának. Az aurignaci és gravetti kultúra, valamint az utóbbi és a vele párhuzamosan élt műveltségek között nem egyszerű korabeli eltérés, hanem alapvetőbb, tartalmi eltérés van. A gravetti megjelenését idegen népesség behatásának, népességcserélődésnek kell tartanunk, amit keleti kapcsolatai, eszközformái, települései bizonyítanak.

35 A Kárpát-medence területének gravetti műveltségét sokkal kevésbé képzelhetjük a gazdasági, társadalmi fejlődéssel együttjáró, az aurignacien termelési módjának belső változásával összefüggő jelenségnek, mint ilyen vándorlással együttjáró, a késői paleolitikum fejlődését alapvetően meghatározó, kialakító tényezőnek. A kultúra megjelenésének valóban kétféle módja lehetett : idegen elemek térhódítása, vagy a legutóbb Fr. Prosek által is felvetett belső, helyi fejlődés, gazdálkodási változás.

36 Az utóbbi azonban nem magyarázza meg kellően a szerszámformák lényeges változását, — nemcsak hirtelen kialakult, hanem új eszközök fellépését, a közép-európai gravetti telepek számos jellegzetességét, a hegyvidéki után síkvidéki, folyómenti, barlangi után szabadtéri települését, a földbe mélyített lakóhelyeket, a közép- és kelet-európai terület kultúrája közötti feltűnő kapcsolatot, egyes eszközök, a művészeti tárgyak jól körülhatárolható elterjedését, vagy a vadászatban valószínűleg a gazdálkodási alap megváltozását. Ugyanakkor nem zárhatjuk ki teljesen a helyi, belső fejlődés lehetőségét sem, — nem lehetetlen, hogy az aurignacien is fejlődött, alakult még azon időszak alatt is, amikor már a gravetti elterjedése, behatása kezdődött. Egyes telepeken, amelyek már nem a W. 2. első részébe tartoznak, régibb, középsőaurignaci jellegeket találunk.

37 Amikor ezeket csupán továbbélésnek vagy éppen a népességmozgással együttjárt elszigetelődésnek, a kulturális változás fennmaradó jeleinek tartjuk,

38 egyben némileg igazoljuk a gravettinek az aurignaciból való fejlődését is. Számos elkülönült csoportot, továbbélést, maradványnépességet, rezervátumot tételezünk fel, ezek szinte a gravetti egész időtartamán keresztül megtalálhatók.

39 Ezek a jelenségek azonban mégsem vethetők össze azokkal, amelyek sokkal inkább idegen népesség megjelenéséhez kötik a középeurópai gravettient. A gravetti behatása a Kárpát-medencébe valószínűleg kétirányú, DK-ről és EK-ről történhetett, a két útvonal közül azonban csupán az utóbbi látszik biztosnak. A DK—ÉNy irányú vándorlás kérdését különösen az osztrák kutatás tartja szem előtt. A későaurignaci— gravetti telepek főként Ausztria nyugati részén találhatók,

40 a lösz-elterjedés szélén fekszenek, — Fr. Brandtner szerint valósággal összezsúfolódnak, azonban nem állandó tanyahelyek. Valószínű tehát, hogy itt egy DK-ről érkezett áramlat rekedt meg.

41 A keleti későaurignaci, ezen belül a Kosztyenki-jellegű műveltség északi útja kétségkívül kimutatható a keleti, középső-