Budapest Régiségei 17. (1956)

ANYAGKÖZLÉSEK - Zakariás G. Sándor: Adatok a budavári kutak történetéhez 299-324

ZAKARIÁS G. SÁNDOR ADATOK A BUDAVÁRI KUTAK TÖRTÉNETÉHEZ Budavár vízellátása mindenkor nehéz és fontos kérdés volt. A középkori híres, műszakilag is kitűnően megoldott vízvezeték és a dunavízemelő szerkezet, valamint a pincekutak, amelyek a királyi várat és a várnegyedet vízzel ellátták, a török uralom alatt tönkrementek, az 1686. évi ostrom és az azt követő évek pedig annyira elpusztították, hogy 1688-ban a svábhegyi Orvos-kutat (Doctor-, Város- és később Nádor-kút néven is említik) névadójának, Everling Eberhardt törzsorvosnak újból kellett felfedeznie.

1 De hiába tett javaslatot a víz bevezetésére a várnegyedbe, — húsz év telt el, amíg a városház melletti kút vizet adott Buda népének. Ennek okaira Bél Mátyás közlése világít rá, amely szerint : »Jam et huic penuriae obuiavit senatus prouidentia quando, instituto aquaeductu, perennem fontem, in vrbem deviavit. Diu in sumptusissimo opere, Conatu frustraneo, elaboratum fuit in primis, dum res orbis Camera administraret. Fuere nimirum quise lucri faciundi gratis, hydrologias peritos mentirentur. . ,«

2 De a hanyag és korrupt városvezetőség nem kevésbé lehetett oka az eredménytelenségnek.

3 1716-ban végre Kerschensteiner (Kersenstainer, Körschensteiner, Kirschensteiner) Konrád Jézus-társasági fráter vezetése alatt a víz bevezetése megindult. Kerschensteiner Konrád mint építésben, üvegmunkálatokban és más kézművességben jártas coadjutor 1696 húsvétján érkezett a Jézus-társasági kollégium építésének vezetésére Pozsonyból Budára, ahol 1724-ig működött.

4 Az ő tervei szerint és irányítása alatt épült a vízvezeték. Az előmunkálatok során 68 szőlőtőkét vágtak ki, amelyért Dollernének 1717. március 20-án 7 Ft 56 k-t fizettek ki. A tavasz beálltával teljes erővel megindult a munka. Április 10 és 16-án Kőváznak és Stippichnek ólomcsőöntésért, Caspar Jakabnak csapjavításért fizettek. Száz »zenter« ólom szállításáért előbb 60 Ft-ot, majd »zwey Schöffleithen aus Wien« 60 Ft 34 k-t fizettek ki. Közben folyt a csövek kiásása és Kümkh Jánossal öntettek újabb csöveket. Szeptember 19-én Mossleithner Rupert kőfaragónak fizettek cisternáért 15, majd október 17-én újabb 20 Ft-ot. Október 4-én és 1718. január 30-án fizették ki Brandetzky bécsi kereskedőnek a szállított 100—100 zenter ólom vételárát. A Szent Ignác oszlop-kövének költségére Hörger Antal szobrász 1717. október 10-én kapott 8 Ft-ot, majd november 13-án id* Bösinger Henrik az aranyozásért 1 Ft 30 k-t. Ezek a kis összegek nem a későbbi nagy szoborra, hanem egy kisebb, ideiglenes ábrázolásra vonatkozhattak. November 25-én Steiger Gábornak kovács-, december 13-án Ofner Keresztélynek bádogos-, majd december 24-én Hueber Györgynek lakatosmunkáért fizettek 21,52, illetve 19,30 Ft-ot. Többeknek fuvarért 125 Ft 7 k-t és Vostmayer Mátyás fakereskedőnek 22 Ft-ot december 24-én fizettek. Előtte, december 23-án, Mossleithner kőfaragónak fizették ki a cisternáért a még járó 50 Ft-ot. 1718-ban tovább folyt a munka. Január 11-én Schöffmann János György lakatos 42, március 29-én Steiger Gábor kovács 58,39 Ft-ot vett fel. Kerschensteiner mellett a vízvezeték és a vízemelőszerkezet építésében Caspar Jakab kovács- és kútmestemek is fontos szerepe volt, akinek az 1718. évi április 21-i tanácsülés jegyzőkönyve szerint Münchenbe 200 Ft-ot már eljuttattak és a vasszerkezethez még szükséges 200 Ft-ot kifizették, majd június 25-én : »Wegen der von München herabgeführten Eysen nothwendigkeiten« még 80 Ft-ot fizettek. Végül a december 2-i határozat szerint a Statt. Kammer Amt tartozik: »zu abholung der Wasserbaurequisiten, Stifel, Ventilp Sechs Hundert Gulden verabfolgen und übermachen zu lassen«. Ez utóbbi kifizetés azonban már valószínűleg részben (Stifel) a vízivárosi dunavíz299