Budapest Régiségei 17. (1956)
ANYAGKÖZLÉSEK - Zakariás G. Sándor: Adatok a budavári kutak történetéhez 299-324
emelő szerkezetre (Wasserkunst, Wasserwerck, Druckwerck) vonatkozik. 5 Dolgozott még Schmidt Péter ács, aki a március 21-i ülésen 54 Ft-ot és június 25-én 20 Ft végösszeget kapott kútmunkáért, továbbá Ofner Keresztély bádogos (ólomcsövek 30 Ft, majd 22 Ft), Schultz Lőrinc asztalos (5 Ft), Steiger Gábor kovács (40 Ft). Hoffmann Ignác János téglákért kapott 70 Ft-ot. 1718-ban még július 10-én Mossleithner Rupert kőfaragónak fizettek ki »Brun Röhr Kasten«-ért 55 Ft-ot, és szeptember 7-én Hörger Antal szobrásznak a Szent Ignác-képmás »Rest«-jéért 13 Ft 30 k-t. 6 A városháza melleti kutat is Mossleithner kőfaragó faragta : »Dem Statt. Kamer Ambt zu intimiren man glaube, dass die bey dem Brun in der Vestung gemachte Steinmetz Arbeit des Meister Mossleithner mit 120 F. bezahlt seye, wollte er aber nicht Content seyen, solle Er die Arbeithen Specificieren, so wirdt Sye taxiren, und d. Billichkeit nach bezahlen.« 7 Az említett Mossleithner kőfaragómester minden valószínűség szerint azonos azzal a Mossleithner (Mossleuthner) Rupperttel, aki 1724. március 13-án nyert budai polgárjogot. 8 A budai építő- ós kőfaragómesterek céhkönyvében 8 nem szerepel, mester joga tehát nyitott kérdés. A jegyzőkönyvek a vízvezetékre ós a kútra vonatkozó kiadások között még csak egyet említenek: Pösenbachernek 1718. augusztus 8-án 12 Ft kártérítést szavaznak meg a víz vezetésével áttört faláért. 10 Kerschensteiner Konrád, aki a Jézus-társaság tagja volt, fizetést nem kaphatott, önzetlenül végezte munkáját, a számadásokban csak készkiadás megtérítésekkel szerepel. De a hálát a város tanácsa magának a Társaságnak lerótta. Már az 1718. szeptember 1-i ülésen 11 P. Kapus Zakariás J. T. Rector kéri a hegyvám (Berg Joch : jura) és a szőlőcsősz-adó (Huettgeld) elengedését, nemcsak lelki ténykedésekért, hanem a földi életbeni hasznos szolgálatok (zeitlichen Nutzen zu befordern) fejében is. — Határozat : Amit a P. Provinciális hozzájárulásával és kegyéből a tisztelendő P. Kirschensteiner »dem publico« a földiekben szolgálatot tett . . . azért a szüretelési adócédulát (Leeszettl) díjmentesen kiadják. 1719. október 27-én a szenátus három tagját küldték ki a P. Rectorhoz, hogy Kerschensteinernek »des Wasser Wegen« indokolt kérése ügyében megegyezzenek. 12 1722. március 22-én pedig elengedték a Társaság adóját és megengedték, hogy épületeibe — amelyek mind a Szentháromság téren feküdtek — a kút vizét bevezethesse. 13 A hála jele volt az is, hogy a kútra Loyolai Szent Ignác szobrát faragtatták ki Hörger Antal szobrásszal, aki az azért felvett összeget 1723. január 28-án nyugtázta. 14 A kút vize is Ignác napján, 1718. július 30-án indult meg. Több, mint fél évszázadig látta el a budai hegyek forrásainak friss és egészséges ivóvizével Budavár lakónegyedét ez a közlekedő edények törvénye alapján működő vízvezeték és a kút, amelyről Miller János Ferdinánd így emlékezett meg : »Föns saluberrimus, in quem aqua ex fonte in monte S. Pauli (a Szabadsághegy egy, közelebbről még meg nem határozott részének akkori neve) versus occidentem situ, sub fornice per orgias 20, expost per Tubos per orgias 688 ligneos, dein ex plumbo per orgias 1414 fusos, deducitur praestans, habet nomen á S. Ignatio de Loyola, cum ex ejus Filiis unus illius inventor fuerit.« 10 A vizet a ma is álló, részben középkori 16 Nádor-kút és az azóta, az Istenhegyi út rendezésével kapcsolatban beboltozott Sváb-kút forrásaiból vezették a várba. A vízvezeték vize 20 öl hosszúságban boltozott csatornában, 688 öl fa és 1414 öl ólom csőben folyt a várba. »Ez kereken 4 km hosszúságnak, vagyis az Orvos- vagy Város-kúttól az Istenhegyi úton, Enyedi utcán és folytatásában a Déli vasúton és a Vérmezőn keresztül a várbeli Szentháromság térig térképen lemért távolságnak felel meg.« 17 A szabadsághegyi források vizét a Szent Ignác-, a későbbi Városház-kútba vezették .be és onnan csorgott ki. Ennek a kútnak sem terve, sem ábrázolása nem maradt fenn, és így arról az eddig közölteken kívül csak annyit tudunk, hogy Schmall nem bizonyított állítása szerint vörös márványból készült. 18 Langer térképén 19 1749-ben ez az egyetlen kút szerepel, más kutat Miller sem említ 1760-ban, és térképmellékletén sem ábrázol. Nem ismer más kutat még 1763-ban Salgari térképe 20 sem. Langer és Salgari térképe egyébként a vízvezetéket is feltünteti a Szentháromság tértől kb. a Déli vasútig. A vízemelő szűrt dunavize és néhány magánkút (1. alább), valamint a katonaság által állandóan felszállított dunavíz — amelyért a Tanács nagy összeget fizetett — mellett 300
