Budapest Régiségei 17. (1956)

ANYAGKÖZLÉSEK - G. Magyar Mária: A budai vár fegyverleletei 247-260

G. MAGYAR MARIA A BUDAI VÁR FEGYVERLELETEI ; . A budai várban folyt ásatások során jelentős fegyveranyag került elő, ennek feldolgozása fontos a vár hadtörténelmi jelentősége szempontjából. A leletek tanulmányozása során több nehézség merült fel. Tudjuk, hogy a vár fegyveranyagát a török uralom alatt többször kifosztják és az értékesebb darabokat a török fővárosba viszik.

1 Ez már maga is magyarázza azt, hogy semmi esetre sem olyan anyagot találunk itt, amilyenre — ismerve a királyi vár jelentőségét — számíthatnánk. * Az ásatások során előkerült fegyveranyag : Támadó fegyverek. A szálfegyverek közül a XIV—XV. századi nehézlovasság fő fegyverét képviseli két kard. Az egyik egyenes, kétélű, közepén széles, lapos vájatú penge, markolata lapos és széles, markolatgombja kissé nyomott, köraiakú, mindkét oldalon kicsúcsosodik.

2 A második példány töredék. Pengéje ennek is egyenes, kétélű, kettős váj at fut végig rajta. Markolatvasa lapos, felfelé elvékonyodik. A XV. századra keltezhető. Ilyén penge előfordul kerek, vastag markolatgombbal és egyenes, négyszög keresztmetszetű keresztvassal, de előfordul téglalap forma, lapos markolatgombbal és S alakban görbült keresztvassal.

3 A további példányok a XVI. századból valók. Egyrészt egyenes, kétélű pengék, másrészt keresztvas-töredékek, amelyek négyszög keresztmetszetűek, keskenyek és hosszúak, le- és felfelé nyúló haránttüskékkel. További példányok a kézvédő-kosárzat fejlődését mutatják: az ökölvédő és markolatkengyelek megjelenését.

4 Az utolsó példány egy töredék : kardmarkolat-kosár, amelynek két különböző nagyságú, kissé felhajló ökölvédő lemeze van.

5 Ezek a leletek azt mutatják, hogy az erősödő török hatás ellenére a fegyverzet egy része továbbra is nyugati mintájú. A szablyaleletek pedig a törökökkel való érintkezés hatását bizonyítják. Ezek a szablyák már török mintára alakultak. Pengéjük általában enyhén ívelt, az egyik penge kettősvájatú. A XVI—XVII. századból valók ; pontos kormeghatározásuk töredékes voltuk miatt nehéz. A hegyes tőrök a kopjákat váltották fel a huszárok kezében, és rövidesen azok jellegzetes fegyverévé váltak. A két hegyestőrnek csak a pengéje maradt meg, így tág határokkal a XVI—XVII. századra keltezhető. Mindkettő pengéje hosszú, keskeny, négyélű.

6 Egy puskára felszerelhető bajonett is van a vári fegyveranyagban. A XVII. századi nyugati seregek felszereléséhez tartozott. Egy tőr is felszínre került, amely nyilván nyugathoz kapcsolódik, mivel a fegyverzetben nem igen használatos. Ez a XV. századból való. Vége felé keskenyedő, kétélű pengével rendelkezik, markolatvasa lapos, lefelé keskenyedik. Markolatgombja és keresztvasa tulajdonképpen egy-egy lapos pántból készült ; ezek közül a felső felfelé, az alsó lefelé volutásan görbül.

7 A szálfegyverek sorát egy töredék zárja le : egy hasábformájú markolat. A markolatvasat díszes drótfonadék borítja. A lándzsák közül az első példány még a könnyű lándzsatípushoz csatlakozik, amelyet a lovas kézben lengetve hordott. Ez a XIII—XIV. századból való, levél alakú nyárspengével rendelkezik, mindkét oldalán gerinccel, vastag falú köpűvel. A következő példányok már a XV—XVI. századi formák közül valók. Az egyik hosszú, keskeny pengéjű, négyélű, tokos nyakkal.

8 A következő levél alakú pengéjű, mindkét oldalán gerinccel, köpűje oldalnyúlványokban végződik. (Ezek a nyél letörését vagy kiesését gátolták.)

9 A sorban utolsó egy török lándzsa. Ez a fegyvertípusa 247