Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150

működött, a madocsai apát köréhez kapcsolható, Budapesten őrzött Trapezuntius viszont 1481-ben készült. E tág időköz tehát azt mutatja hogy a Corvina-díszítmények és a majolikadekoráció közötti összefüggés is csak relatív kronológiát biztosít. Valószínűvé teszi, hogy a majolikaműheryhez kapcsolható kódexfestők közreműködése körülbelül az 1480—1490 közötti évekre esnék. Mátyás 1485-ben foglalja el Bécset, 1486-ban mégWiener-Neustadtot ostromolja.Nyilván csak ezután kezdhet hozzá a bécsi építkezésekhez. Biztosan tudjuk, hogy bár építkezések még 1489-ben is folytak, a budai és visegrádi paloták — a nagy ausztriai hadjárat előtt — teljes fényükben pompáztak, bennük természetesen műhelyünk készítményei js. 1485 körül tehát műhelyünk már bizonyossággal működött. A Stefansdom tarkamázas tetőzete 1490-ben készen van. Feltehetjük, hogy a róla 1490-ben készült ábrázolást megelőzően egy-két évvel már befejezték, és az ónmázzal vegyes cseréptető készen áll. Ez a dátum viszont tudósít arról, hogy a budai műhely még munkában áll. E két dátum között nyernénk tehát a műhely legszűkebb működési idejét. A Stefansdom stallumait 1487-ben fejezik be. E művet legalábbis látnia kellett a »genreképes« kályha mesterének. Ekkor tehát már a magyar fazekasok csoportja van a műhelyben. Bonfini 1487-ben érkezik Budára s nem említi, hogy a palotában honfitársai olasz áru előállításával gyönyörködtették az uralkodót, — mindenképpen fel kell tételeznünk, hogy az olasz keramikusok ekkor már nincsenek Budán. Az esztergomi díszkályha mint Mátyás vagy Beatrix ajándéka kerül Hyppolit palotájába — de az is lehet, hogy a »genre-képes kályha mesteré«-nek ezen utolsó hazai művét Mátyás halála még a fölállítás előtt a budai műhelyben találta, s Beatrix azt már új özvegyi otthonában, az esztergomi vár »szibillák palotája« nevű királynői szárnyában állította föl — esetleg visegrádi palotájából hozatta maga után. A fentiekből úgy tűnik, hogy a budavári műhely működésének első szakasza — tehát az olaszok periódusa — 1480 körül kezdődik és 1484 körül ér véget. Ekkor alapítják a műhelyt, az ismeretlen olasz mester a Corvina-festők közreműködésével elkészíti az ábrás, faenzai stílusú, emblémás padlócsempéket, a díszedényeket, magyar segéderőivel gyártja a reneszánsz átalakításhoz szükséges épületkerámiát. A magyar fazekasok 1484 körül veszik át az égetőkemencék irányítását, és 1490-ig, Mátyás haláláig működnek ott. Az így adódó »magyar periódus« hat évének első szakaszában részben olasz segítséggel állítják elő fazekasaink a nyolcszögletes és hollós-címeres padlótéglákat, korongoznak és festenek majolikaedényeket, továbbá vegyes, majd tiszta ónmázas kályhacsempéket formáznak. A »genre-képes kályha mestere« 1485 körül kapcsolódik be a műhely munkájába és 1488 körül kezd ausztriai megrendeléseinek eleget tenni. Budától csak a Mátyás halálával előállott új helyzet szakítja el véglegesen. Feltevésekre épített kronológiai rekonstrukciónk csupán esetleges ós természetesen csak ismeretlen oklevéladatok vagy a folyamatban levő ásatások során előbukkanó évszámos leletek igazolhatnák azt. A MŰHELY FELBOMLÁSA Mi volt a budavári műhely tagjainak további sorsa? Merre széledtek a király halála után, s követhetjük-e útjukat ? A budai műhely »titkát« hogyan őrizték meg, s felhasználták-e tudományukat ? Hol, milyen alakban bukkanunk az ónmázas eljárás további nyomaira ? A fentiekre — egyelőre — csak vázlatos utalásokat sejtet a rendelkezésünkre álló emlékanyag. Jelek ezek csupán, amelyeket a Budáról szétszóródó fazekasok maguk után hagytak. E jelekből történeti képet formálni meg nem lehet, de elegendőek arra, hogy az olasz ónmázas eljárás tovább élését, a budavári műhely expanziójának döntő jelentőségét mind Magyarország, mind Közép-Európa tájain belőlük leolvashassuk. A budai műhely ónmázas gyakorlata kétirányú tovább élés nyomain tapintható ki. Egyik a hazai, a másik a nyugatra vezető ösvény. Úgy véljük, hogy a »genre-képes kályhák mestere« Hunyadi Mátyás halála után külföldön telepedett le. Lehetséges, hogy Budán megszűntek lehetőségei. Mátyás halála után rövidesen Miksa kerül a császári székbe (1493—1519), aki magát humanistának tekinti és folytatni óhajtja az olasz reneszánsz művelését, amelyet az idegen uralkodó, »Mattias 130